28. Fejezet: ZSOLTÁROK KÖNYVE

1. Dávidé. Hozzád kiáltok, Uram, én szirtem; ne fordulj el szótlanul tőlem, hogy ne legyek, ha néma maradnál, a sírba szállókhoz hasonló.
   Zsolt. 104,7.
2. Halld meg esedezéseimnek szavát, mikor kiáltok hozzád, és mikor felemelem kezeimet a te szentséged lakhelye felé.
3. Ne számlálj engem a hitetlenek és gonosztevők közé, a kik békességgel szólnak felebarátaikhoz, pedig gonoszság + van szívökben.
   Zsolt. 26,9., 2 Sám. 20,9., Jer. 9,8.
4. Fizess meg nékik az ő cselekedeteik és igyekezetök rosszasága szerint; kezök munkája szerint fizess meg nékik; ad meg nékik jutalmukat!
   Róm. 2,6., Róm. 2,9., 2 Thess. 1,6., 2 Thess. 1,7.
5. Minthogy nem figyelnek az Úr cselekedeteire és kezének munkáira, lerontja őket és föl nem építi őket.
   Jób. 34,26., Jób. 34,27., Luk. 19,42., Luk. 19,44.
6. Áldott az Úr, hogy meghallgatta esedezéseimnek szavát.
   Zsolt. 18,4., Zsolt. 18,49.
7. Az Úr az én erőm és paizsom, ő benne bízott szívem és megsegíttettem; örvend szívem és énekemmel dicsérem őt.
8. Az Úr az ő népének ereje, és az ő fölkentjének megtartó erőssége.
   Zsolt. 20,7.
9. Tartsd meg a te népedet és áldd meg a te örökségedet, legeltesd és magasztald fel őket mindörökké!