30. Fejezet: ZSOLTÁROK KÖNYVE

1. Dávid zsoltára. Templomszentelési ének.
2. Magasztallak Uram, hogy felemeltél engem, és nem engedted, hogy ellenségeim örüljenek rajtam.
   2 Sám. 5,11.
3. Uram, Istenem, hozzád kiáltottam, és te meggyógyítottál engem!
4. Uram, felhoztad a Seolból az én lelkemet, fölélesztettél a sírbaszállók közül.
   Zsolt. 116,3., Zsolt. 116,4., Zsolt. 18,17., Zsolt. 18,20.
5. Zengedezzetek az Úrnak, ti hívei! Dicsőítsétek szent emlékezetét.
   Zsolt. 97,12.
6. Mert csak pillanatig tart haragja, de élethossziglan jóakarata; este bánat száll be hozzánk, reggelre öröm.
   Ésa. 54,7.
7. Azt mondtam azért én jó állapotomban: Nem rendülhetek meg soha.
8. Uram, jókedvedből erősséget állítottál föl hegyemre; de elrejtéd + orczádat, és megroskadtam.
   2 Sám. 5,10., 2 Sám. 5,12., Zsolt. 104,29.
9. Hozzád kiáltok, Uram! Az én Uramnak irgalmáért könyörgök!
10. Mit használ vérem, ha sírba szállok? Dicsér-e téged a por; hirdeti-é igazságodat?
    Zsolt. 6,5., Zsolt. 6,6., Zsolt. 115,17.
11. Hallgass meg, Uram, könyörülj rajtam! Uram, légy segítségem!
12. Siralmamat vígságra fordítottad, leoldoztad gyászruhámat, körülöveztél örömmel.
    2 Sám. 15,30., Zsolt. 18,44., Zsolt. 18,50.
13. Hogy zengjen néked és el ne hallgasson felőled a dicséret: Uram, én Istenem, örökké dicsőítlek téged.