64. Fejezet: ZSOLTÁROK KÖNYVE

1. Az éneklőmesternek; Dávid zsoltára.
2. Hallgasd meg, Isten, az én szómat, mikor panaszkodom; az ellenségtől való félelemtől mentsd meg éltemet.
3. Rejts el engem a rosszakaróknak tanácsa elől, a gonosztevőknek gyülekezetétől.
4. A kik megélesítik nyelvöket, mint a szablyát; irányozzák nyilokat, keserű beszédöket.
   Zsolt. 52,4., Zsolt. 52,5.
5. Hogy lövöldözzék titkon az ártatlant; nagy hirtelenséggel lövöldözik azt, és nem félnek.
   Zsolt. 11,2.
6. Megátalkodottak gonosz szándékukban; megegyeztek, hogy tőrt vetnek titkon, mondják: ki látja őket?
7. Álnokságokat koholnak; a kikoholt tervet végrehajták; mindenikök keble és szíve kikutathatatlan.
8. De meglövi őket az Isten; hirtelen nyíl üt rajtok sebet.
   Péld. 6,15.
9. És megejtik őket, a nyelvök lesz ellenök; iszonyodik mindenki, a ki őket látja.
10. Akkor megfélemlenek mind az emberek; hirdetni fogják Istennek dolgát, és megértik cselekedetét.
11. Örvendeni fog az igaz Istenben, és hozzá menekül; és dicsekedni fognak minden egyenesszívűek.
    Zsolt. 33,1.