64. Fejezet: ZSOLTÁROK KÖNYVE

  1. Az éneklőmesternek; Dávid zsoltára.
  2. Hallgasd meg, Isten, az én szómat, mikor panaszkodom; az ellenségtől való félelemtől mentsd meg éltemet.
  3. Rejts el engem a rosszakaróknak tanácsa elől, a gonosztevőknek gyülekezetétől.
  4. A kik megélesítik nyelvöket, mint a szablyát; irányozzák nyilokat, keserű beszédöket.
    Zsolt. 52,4., Zsolt. 52,5.
  5. Hogy lövöldözzék titkon az ártatlant; nagy hirtelenséggel lövöldözik azt, és nem félnek.
    Zsolt. 11,2.
  6. Megátalkodottak gonosz szándékukban; megegyeztek, hogy tőrt vetnek titkon, mondják: ki látja őket?
  7. Álnokságokat koholnak; a kikoholt tervet végrehajták; mindenikök keble és szíve kikutathatatlan.
  8. De meglövi őket az Isten; hirtelen nyíl üt rajtok sebet.
    Péld. 6,15.
  9. És megejtik őket, a nyelvök lesz ellenök; iszonyodik mindenki, a ki őket látja.
  10. Akkor megfélemlenek mind az emberek; hirdetni fogják Istennek dolgát, és megértik cselekedetét.
  11. Örvendeni fog az igaz Istenben, és hozzá menekül; és dicsekedni fognak minden egyenesszívűek.
    Zsolt. 33,1.