95. Fejezet: ZSOLTÁROK KÖNYVE

1. Jőjjetek el, örvendezzünk az Úrnak; vígadozzunk a mi szabadításunk kősziklájának!
   Zsolt. 33,1.
2. Menjünk elébe hálaadással; vígadozzunk néki zengedezésekkel.
3. Mert nagy Isten az Úr, és nagy király minden istenen felül.
   Zsolt. 86,8.
4. A kinek kezében vannak a földnek mélységei, és a hegyeknek magasságai is az övéi.
   Zsolt. 24,1., Zsolt. 24,2.
5. A kié a tenger, és ő alkotta is azt, és a szárazföldet is az ő kezei formálták.
   1 Móz. 1,9., 1 Móz. 1,10.
6. Jőjjetek, hajoljunk meg, boruljunk le; essünk térdre az Úr előtt, a mi alkotónk előtt!
   Zsolt. 100,3.
7. Mert ő a mi Istenünk, mi pedig az ő legelőjének népei és az ő kezének juhai vagyunk; vajha ma hallanátok az ő szavát.
   Zsolt. 79,13.
8. Ne keményítsétek meg a ti szíveteket, mint Meribáhnál, mint Maszszáh napján a pusztában:
   2 Móz. 17,1.
9. A hol megkisértettek engem a ti atyáitok; próbára tettek engem, jóllehet látták az én cselekedetemet.
   2 Móz. 6,17., 2 Móz. 6,21., 2 Móz. 6,10., 2 Móz. 6,22., 2 Móz. 6,23.
10. Negyven esztendeig bosszankodtam e nemzetségen, és mondám: Tévelygő szívű nép ők, és nem tudják ők az én útamat!
    4 Móz. 14,22., 4 Móz. 14,34., Zsid. 3,17.
11. A kiknek megesküdtem haragomban: Nem mennek be az én nyugalmam helyére.
    4 Móz. 14,21., 4 Móz. 14,23., Zsid. 4,3.