79. Fejezet: ZSOLTÁROK KÖNYVE

1. Aszáf zsoltára. Oh Isten, pogányok jöttek be örökségedbe, megfertőztették szent templomodat, Jeruzsálemet kőhalommá tették.
   2 Kir. 25,1., 2 Kir. 25,10.
2. Szolgáid holttestét az ég madarainak adták eledelül, szenteid húsát a föld vadjainak.
3. Ontották véröket, mint a vizet Jeruzsálem körül, s nem volt, a ki eltemette volna őket.
4. Gyalázattá lettünk szomszédaink előtt, csúfságul és nevetségül a körültünk lakóknak.
   Zsolt. 44,14., Zsolt. 80,7., Zsolt. 137,7., Ezék. 25,3., Ezék. 25,6., Ezék. 26,2.
5. Meddig haragszol Uram, szüntelen? meddig gerjedez féltő szerelmed, mint a tűz?
6. Ontsd ki haragodat a pogányokra, a kik nem ismernek téged, és az országokra, a melyek nem hívják segítségül a te nevedet;
   Jer. 10,25.
7. Mert megemésztették Jákóbot, és hajlékát elpusztították.
   Zsolt. 14,4.
8. Ne emlékezzél meg rovásunkra elődeink vétkéről; siess elénk irgalmasságoddal, mert megnyomorodunk nagyon.
   Ésa. 64,9., Ésa. 64,10.
9. Segíts meg bennünket, szabadító Istenünk, a te nevednek dicsőségéért; ments meg minket és bocsásd meg vétkeinket a te nevedért.
   Ésa. 48,9., Ezék. 20,22.
10. Minek mondanák a pogányok: Hol az ő Istenök? Legyen nyilvánvaló a pogányokon szemeink láttára a te szolgáid kiontott véréért való bosszúállásod.
11. Jusson elődbe a foglyok könyörgése; karod hatalmával tartsd meg a halálnak eme fiait;
12. És fizess meg szomszédaink keblébe hétszeresen a gyalázatért, a melylyel illettek téged, oh Uram!
    Ésa. 65,6., Ésa. 65,7.
13. Mi pedig, a te néped és a te legelőd nyája, hálát adunk néked mindörökké, s nemzedékről-nemzedékre hirdetjük a te dicséretedet!
    5 Móz. 32,9., 5 Móz. 32,13.