122. Fejezet: ZSOLTÁROK KÖNYVE

1. Grádicsok éneke, Dávidtól. Örvendezek, mikor mondják nékem: Menjünk el az Úr házába!
   Zsolt. 84,3.
2. Ott álltak a mi lábaink a te kapuidban, oh Jeruzsálem!
3. Jeruzsálem te szépen épült, mint a jól egybeszerkesztett város!
   Zsolt. 48,2., Zsolt. 48,4., Zsolt. 48,12., Zsolt. 48,13.
4. A hová feljárnak a nemzetségek, az Úrnak nemzetségei, bizonyságul Izráelnek, az Úr + nevének tiszteletére.
   5 Móz. 16,16., 5 Móz. 16,17., Zsolt. 132,12., Zsolt. 132,13.
5. Mert ott ülnek az ítélőszékek, Dávid házának székei.
   2 Sám. 5,6., 2 Sám. 5,9.
6. Könyörögjetek Jeruzsálem békességéért; legyenek boldogok a téged szeretők!
   2 Krón. 6,6.
7. Békesség legyen a te várfalaid között, csendesség a te palotáidban.
8. Atyámfiaiért és barátaimért hadd mondhassam: béke veled!
9. Az Úrnak, a mi Istenünknek házáért hadd kivánhassak jót tenéked!
   Zsolt. 132,12., Zsolt. 132,13., 2 Krón. 6,6.