129. Fejezet: ZSOLTÁROK KÖNYVE

1. Grádicsok éneke. Sokat szorongattak engem ifjúságom óta! mondja most Izráel.
   Bir. 3,12., Bir. 3,14., Bir. 6,1., 1 Sám. 4,10., 1 Sám. 4,11.
2. Sokat szorongattak engem ifjúságom óta, még sem bírtak velem.
3. Szántók szántottak hátamon, hosszúra nyujtották barázdáikat.
4. Igaz az Úr! Elszaggatja a gonoszok kötelét.
   2 Sám. 7,9., 2 Sám. 7,10.
5. Megszégyenülnek és hátraszorulnak mindazok, a kik gyűlölik a Siont.
   Zsolt. 46,6., Zsolt. 46,7., Zsolt. 48,3., Zsolt. 48,9., Zsolt. 76,3., Zsolt. 76,7.
6. Olyanok lesznek, mint a háztetőn a fű, a mely kiszárad, mielőtt letépnék.
   Ésa. 37,27., Ésa. 36,37.
7. Amelyet sem arató nem szed markába, sem kévekötő az ölébe.
8. Az átutazók se mondják: Az Úr áldása rátok! Áldunk benneteket az Úrnak nevében!