JÓEL PRÓFÉTA KÖNYVE

Fejezetek: 1, 2, 3.

Mert ímé, azokon a napokon és abban az idõben, a mikor meghozom Júda és Jeruzsálem fogságát:
Egybegyûjtöm akkor mind a pogányokat, és levezetem õket a Josafát völgyébe, és perbe szállok ott velök, az én népemért és örökségemért, az Izráelért, a melyet szétszórtak a pogányok közé, és megosztoztak az én földemen;
Jóel. 3,12.
Népemre pedig sorsot vetettek; a fiút szajháért adták oda, a leányt pedig borért cserélték el, hogy ihassanak.
Sõt néktek is mi közötök velem, Tírus, Sidon és Filiszteának egész környéke?! Vajjon bosszút állani jöttök-é reám? Ha bosszút akarnátok rajtam állani; nagy hirtelen fejetekre fordítom vissza bosszútokat!
Ezék. 26,2., Ezsdr. 1,1., Ezsdr. 1,11.
Mivelhogy elraboltátok ezüstömet és aranyomat, és legszebb kincsemet templomaitokba vittétek;
És a Júda fiait és Jeruzsálem fiait eladtátok a Jávánok fiainak, hogy messze vessétek õket határaiktól:
Ezék. 27,13.
Ímé, kiindítom õket a helybõl, a hova eladtátok õket, és fejetekre fordítom vissza bosszútokat.
Jer. 25,12., Ezsdr. 1,1., Ezsdr. 1,11.
És adom a ti fiaitokat és leányaitokat a Júda fiainak kezébe; azok pedig eladják õket a Sabeusoknak, a messze lakó népnek; mert ezt végezte az Úr.
Hirdessétek ezt a pogányok között; készüljetek harczra; indítsátok fel a hõsöket. Járuljanak elé, jõjjenek fel mindnyájan a hadakozó férfiak!
Kovácsoljátok szántóvasaitokat kardokká, kaszáitokat dárdákká; mondja a beteg is: Hõs vagyok!
Siessetek és jõjjetek el ti népek mindenfelõl, és seregeljetek egybe! Ide vezesd Uram a te hõseidet!
Serkenjenek fel és jõjjenek fel a népek a Josafát völgyébe; mert ott ülök törvényt, hogy megítéljek minden népeket.
Ereszszétek néki a sarlót, mert megérett az aratni való! Jertek el, tapossatok, mert tetézve a kád, ömlenek a sajtók! Mert megsokasult az õ gonoszságuk!
Jóel. 2,24., Jel. 14,15., Jel. 14,20.
Tömegek, tömegek! az ítélet völgyében! Mert közel van az Úrnak napja az ítélet völgyében!
A nap és hold elsötétednek; a csillagok bevonják fényöket;
Jóel. 2,10., Jóel. 2,31., Ezék. 32,7., Ezék. 32,8.
Az Úr pedig megharsan a Sionról és megzendül Jeruzsálembõl, és megrendülnek az egek és a föld; de az Úr az õ népének oltalma és az Izráel fiainak erõssége!
Jóel. 2,10., Jer. 25,30.
És megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, a ti Istenetek, a ki a Sionon lakozom, az én szent hegyemen. És szentté lészen Jeruzsálem, + és idegenek nem vonulnak át többé rajta.
Zsolt. 132,13., Zsolt. 132,14., Ésa. 4,2., Ésa. 4,5.
És majd azon a napon a hegyek musttal csepegnek és a halmok tejjel folynak, és a Júda minden medre bõ vízzel ömledez, és forrás fakad + az úrnak házából, és megöntözi a Sittimnek völgyét.
Jóel. 2,23., Jóel. 2,26., Ámós. 9,13., Ámós. 9,14., Ezék. 47,1., Ezék. 47,9.
Égyiptom pusztasággá lészen, Edom pedig kietlen sivataggá; a Júda fiain való erõszakosságért, mert ártatlan vért ontottak azoknak földén.
Ezék. 25,13., Ezék. 29,9., Ezék. 32,15.
De a Júda örökké megmarad; Jeruzsálem is nemzetségrõl nemzetségre.
Ámós. 9,14., Ámós. 9,15.
És kitisztítom vérökbõl, a melybõl még ki nem tisztítottam, és a Sion lesz az Úr lakóhelye!
Ésa. 4,3.