ÁMÓS PRÓFÉTA KÖNYVE

Fejezetek: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9.

  1. Látám az Urat állani az oltáron, és mondá: Üsd meg az oszlop fejét, hadd rendüljenek meg a küszöbök, és döntsd azokat mindnyájok fejére. A megmaradókat pedig fegyverrel ölöm meg. Nem fog elfutni közülök a futó, és nem menekül meg közülök a menekülõ.
  2. Ha a Seolba ássák is be magokat, kezem onnan is kiragadja õket; és ha az égbe hágnának is fel, onnan is levonszom õket!
    Zsolt. 139,8., Jer. 51,53., Abd. 1,4.
  3. És ha a Kármel tetején rejtõznének is el, onnan is elõkeresem és elhozom õket; és ha szemeim elõl a tenger fenekére bújnának is, ott is parancsolok a kígyónak és megmarja õket.
    Ámós. 5,19.
  4. És ha fogságba mennek is ellenségeik elõtt, ott is parancsolok a fegyvernek és megöli õket; és reájok fordítom szemeimet, vesztökre és nem javokra.
  5. Mert az Úr, a Seregek Ura az, a ki megérinti a földet és elolvad az, és jajgat annak minden lakója, és feldagad egészen, mint a folyam, meg elapad, mint Égyiptom folyója.
    Ámós. 8,8.
  6. A ki fenn az égben építé az õ boltozatát, és annak íveit a földre alapítá; a ki elõhívja a tenger + vizeit s kiönti azokat a földnek színére: az Úr az õ neve.
    Ámós. 5,8., Zsolt. 104,3., Zsolt. 104,13., Ésa. 45,12.
  7. Nem olyanok vagytok-é ti elõttem, oh Izráel fiai, mint a Kusiták fiai?! ezt mondja az Úr. Nem én hoztam-é ki Izráelt Égyiptom földérõl, és a Filiszteusokat Kaftorból, és a Siriabelieket Kirbõl?!
    Ésa. 10,21., Ésa. 10,22., Siral. 3,22., 3 Móz. 26,44., Ámós. 1,5., Jer. 47,4.
  8. Ímé, az Úr Isten szemmel tartja a bûnös országot, és eltörlöm azt a földnek színérõl. Mindazonáltal még sem pusztítom el egészen a Jákóbnak házát, ezt mondja az Úr!
    Jer. 30,11.
  9. Mert ímé, én parancsolok és szétrázom Izráel házát minden népek között, a mint a rostával rázogatnak; de nem esik a földre egy szemecske sem.
  10. Fegyver által halnak meg az én népemnek minden bûnösei, a kik azt mondják: Nem ér el minket + és nem jõ reánk a veszedelem.
    Ámós. 6,3., Ámós. 8,14.
  11. Azon a napon felemelem a Dávid leomlott sátorát, és kijavítom repedezéseit, és felemelem omladékait, és megépítem azt, mint volt hajdanán.
    Ámós. 9,14., Ámós. 9,15., 1 Kir. 11,31., 1 Kir. 11,32., Ezék. 37,19., Ezék. 37,22., Jer. 24,6., Jer. 31,18.
  12. Hogy örökségképen bírják az Edom maradékát és mindama népeket, a kik az én nevemrõl neveztetnek, ezt mondja az Úr, aki megcselekszi ezt!
    Abd. 1,18., Ésa. 14,2.
  13. Ímé, napok jõnek, ezt mondja az Úr, és ott éri a szántó az aratót, a szõlõtaposó a magvetõt. És a hegyek musttal csepegnek, + a halmok pedig mind megáradnak.
    Hós. 2,23., Jóel. 3,18., 3 Móz. 26,5.
  14. És hazahozom a fogságból az én népemet, az Izráelt, és fölépítik az elpusztult városokat, és lakoznak bennök. Szõlõket plántálnak és iszszák azok borát, és kerteket csinálnak és eszik azoknak gyümölcsét.
    5 Móz. 30,3., Ésa. 65,21.
  15. És elplántálom õket az õ földjökbe; és nem szaggattatnak ki többé az õ földjökbõl, a melyet adtam nékik, azt mondja az Úr, a te Istened!
    Jer. 24,6., Jer. 32,37., Jer. 32,44.

Fejezetek: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9.