JÁNOS APOSTOLNAK MENNYEI JELENÉSEKRÕL VALÓ KÖNYVE

Fejezetek: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10, 11, 12, 13, 14, 15, 16, 17, 18, 19, 20, 21, 22.

  1. És látám, és ímé egy Bárány áll vala Sion hegyén, és õ vele száznegyvennégy + ezeren, a kiknek homlokán írva vala az õ Atyjának neve.
    Jel. 5,6., Jel. 5,9., Ján. 1,29., Jel. 3,12.
  2. És hallék szózatot az égbõl, mint sok vizeknek zúgását és mint nagy mennydörgésnek szavát; és hallám hárfásoknak szavát, a kik az õ hárfájokkal + hárfáznak vala;
    Jel. 1,15., Jel. 5,8.
  3. És énekelnek vala mintegy új éneket a királyiszék elõtt, és a négy + lelkes állat elõtt és a Vének elõtt; és senki meg nem tanulhatja vala azt az éneket, csak a száz negyvennégy ezer, a kik áron ++ vétettek meg a földrõl.
    Jel. 5,9., Jel. 4,2., Jel. 4,8., Jel. 14,1., 1 Pét. 1,18., 1 Pét. 1,19.
  4. Ezek azok, a kik asszonyokkal nem fertõztették meg magokat; mert szûzek. Ezek azok, a kik követik a Bárányt, valahová megy. Ezek áron vétettek meg az emberek közül Istennek és a Báránynak zsengéiül.
    Jel. 14,3., 1 Pét. 1,18., 1 Pét. 1,19., 1 Kor. 6,20.
  5. És az õ szájokban nem találtatott álnokság; mert az Istennek királyiszéke elõtt feddhetetlenek.
    Zsolt. 32,2., Sof. 3,13.
  6. És láték más angyalt az ég közepén repülni, a kinél vala az örökkévaló evangyéliom, hogy a föld lakosainak hirdesse az evangyéliomot, és minden nemzetségnek és ágazatnak, és nyelvnek és népnek,
  7. Ezt mondván nagy szóval: Féljétek az Istent, és néki adjatok dicsõséget: mert eljött az õ ítéletének órája; és imádjátok azt, a ki teremtette + a mennyet és a földet, és a tengert és a vizek forrásait.
    Jel. 15,4., Csel. 14,15.
  8. És más angyal követé azt, mondván: Leomlott, leomlott Babilon, + a nagy város! mert az õ paráznaságának haragborából adott inni minden pogány népnek.
    Ésa. 21,9., Jer. 51,8., Jel. 16,19., Jel. 17,5., Jel. 18,2., Jel. 17,2.
  9. És harmadik angyal is követé azokat, mondván nagy szóval: Ha valaki imádja a fenevadat és annak képét, és bélyegét felveszi vagy homlokára vagy kezére,
    Jel. 13,16.
  10. Az is iszik az Isten haragjának borából, a mely elegyítetlenül töltetett az õ haragjának poharába: és kínoztatik tûzzel és kénkõvel a szent angyalok elõtt és a Bárány elõtt;
  11. És az õ kínlódásuknak füstje felmegy örökkön örökké; és nem lesz nyugalmuk éjjel és nappal, a kik imádják a fenevadat és annak képét, és ha valaki az õ nevének + bélyegét felveszi.
    Jel. 18,18., Jel. 19,3., Jel. 13,16.
  12. Itt van a szenteknek békességes tûrése, itt a kik megtartják az Isten parancsolatait és a Jézus hitét!
    Jel. 13,10.
  13. És hallék az égbõl szózatot, a mely ezt mondja vala nékem: Írd meg: Boldogok a halottak, a kik az Úrban halnak meg mostantól fogva. Bizony, azt mondja a Lélek, mert megnyugosznak az õ fáradságuktól, és az õ cselekedeteik + követik õket.
    Jel. 21,3., Jel. 21,4., Jel. 22,12., 2 Thess. 1,6., 2 Thess. 1,10.
  14. És látám, és ímé vala egy fehér felhõ; és a felhõn üle valaki, hasonló az embernek Fiához, a fején arany korona, és a kezében éles sarló.
    Jel. 1,13., Ján. 7,13.
  15. És más angyal jöve ki a templomból, nagy szóval kiáltván annak, a ki a felhõn ül vala: Indítsd a sarlódat és arass; mert a földnek aratni valója megszáradt.
    Jóel. 3,13., Mát. 13,39.
  16. Bocsátá azért, a ki a felhõn ül vala az õ sarlóját a földre; és learattaték a föld.
  17. És más angyal jöve ki a mennyben való templomból, s annál is éles sarló vala.
  18. Más angyal is jöve ki az oltártól, a kinek hatalma vala a tûzön, és kiálta nagy szóval annak, a kinél vala az éles sarló, ezt mondván: Bocsásd a te éles sarlódat, és szedd meg a föld szõleinek gerézdeit; mert megértek annak szõlei.
    Jóel. 3,13.
  19. Bocsátá azért az angyal az õ éles sarlóját a földre, és a földnek szõleit megszedé, és veté az Isten haragjának nagy borsajtójába.
    Jel. 19,15., Ésa. 63,3.
  20. És megtaposták a borsajtót a városon kívül, és vér jöve ki a borsajtóból a lovak zablájáig, ezer hatszáz futamatnyira.

Fejezetek: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10, 11, 12, 13, 14, 15, 16, 17, 18, 19, 20, 21, 22.