JÁNOS APOSTOLNAK MENNYEI JELENÉSEKRÕL VALÓ KÖNYVE
- És látám, és ímé egy Bárány áll vala Sion hegyén, és õ vele száznegyvennégy + ezeren, a kiknek homlokán írva vala az õ Atyjának neve.
Jel. 5,6.,
Jel. 5,9.,
Ján. 1,29.,
Jel. 3,12.
- És hallék szózatot az égbõl, mint sok vizeknek zúgását és mint nagy mennydörgésnek szavát; és hallám hárfásoknak szavát, a kik az õ hárfájokkal + hárfáznak vala;
Jel. 1,15.,
Jel. 5,8.
- És énekelnek vala mintegy új éneket a királyiszék elõtt, és a négy + lelkes állat elõtt és a Vének elõtt; és senki meg nem tanulhatja vala azt az éneket, csak a száz negyvennégy ezer, a kik áron ++ vétettek meg a földrõl.
Jel. 5,9.,
Jel. 4,2.,
Jel. 4,8.,
Jel. 14,1.,
1 Pét. 1,18.,
1 Pét. 1,19.
- Ezek azok, a kik asszonyokkal nem fertõztették meg magokat; mert szûzek. Ezek azok, a kik követik a Bárányt, valahová megy. Ezek áron vétettek meg az emberek közül Istennek és a Báránynak zsengéiül.
Jel. 14,3.,
1 Pét. 1,18.,
1 Pét. 1,19.,
1 Kor. 6,20.
- És az õ szájokban nem találtatott álnokság; mert az Istennek királyiszéke elõtt feddhetetlenek.
Zsolt. 32,2.,
Sof. 3,13.
- És láték más angyalt az ég közepén repülni, a kinél vala az örökkévaló evangyéliom, hogy a föld lakosainak hirdesse az evangyéliomot, és minden nemzetségnek és ágazatnak, és nyelvnek és népnek,
- Ezt mondván nagy szóval: Féljétek az Istent, és néki adjatok dicsõséget: mert eljött az õ ítéletének órája; és imádjátok azt, a ki teremtette + a mennyet és a földet, és a tengert és a vizek forrásait.
Jel. 15,4.,
Csel. 14,15.
- És más angyal követé azt, mondván: Leomlott, leomlott Babilon, + a nagy város! mert az õ paráznaságának haragborából adott inni minden pogány népnek.
Ésa. 21,9.,
Jer. 51,8.,
Jel. 16,19.,
Jel. 17,5.,
Jel. 18,2.,
Jel. 17,2.
- És harmadik angyal is követé azokat, mondván nagy szóval: Ha valaki imádja a fenevadat és annak képét, és bélyegét felveszi vagy homlokára vagy kezére,
Jel. 13,16.
- Az is iszik az Isten haragjának borából, a mely elegyítetlenül töltetett az õ haragjának poharába: és kínoztatik tûzzel és kénkõvel a szent angyalok elõtt és a Bárány elõtt;
- És az õ kínlódásuknak füstje felmegy örökkön örökké; és nem lesz nyugalmuk éjjel és nappal, a kik imádják a fenevadat és annak képét, és ha valaki az õ nevének + bélyegét felveszi.
Jel. 18,18.,
Jel. 19,3.,
Jel. 13,16.
- Itt van a szenteknek békességes tûrése, itt a kik megtartják az Isten parancsolatait és a Jézus hitét!
Jel. 13,10.
- És hallék az égbõl szózatot, a mely ezt mondja vala nékem: Írd meg: Boldogok a halottak, a kik az Úrban halnak meg mostantól fogva. Bizony, azt mondja a Lélek, mert megnyugosznak az õ fáradságuktól, és az õ cselekedeteik + követik õket.
Jel. 21,3.,
Jel. 21,4.,
Jel. 22,12.,
2 Thess. 1,6.,
2 Thess. 1,10.
- És látám, és ímé vala egy fehér felhõ; és a felhõn üle valaki, hasonló az embernek Fiához, a fején arany korona, és a kezében éles sarló.
Jel. 1,13.,
Ján. 7,13.
- És más angyal jöve ki a templomból, nagy szóval kiáltván annak, a ki a felhõn ül vala: Indítsd a sarlódat és arass; mert a földnek aratni valója megszáradt.
Jóel. 3,13.,
Mát. 13,39.
- Bocsátá azért, a ki a felhõn ül vala az õ sarlóját a földre; és learattaték a föld.
- És más angyal jöve ki a mennyben való templomból, s annál is éles sarló vala.
- Más angyal is jöve ki az oltártól, a kinek hatalma vala a tûzön, és kiálta nagy szóval annak, a kinél vala az éles sarló, ezt mondván: Bocsásd a te éles sarlódat, és szedd meg a föld szõleinek gerézdeit; mert megértek annak szõlei.
Jóel. 3,13.
- Bocsátá azért az angyal az õ éles sarlóját a földre, és a földnek szõleit megszedé, és veté az Isten haragjának nagy borsajtójába.
Jel. 19,15.,
Ésa. 63,3.
- És megtaposták a borsajtót a városon kívül, és vér jöve ki a borsajtóból a lovak zablájáig, ezer hatszáz futamatnyira.