JEREMIÁS PRÓFÉTA KÖNVE
- Az a beszéd, a mely lõn Jeremiáshoz az egész Júda népe felõl, Joákim negyedik esztendejében; a ki fia vala Jósiásnak, a Júda királyának, az elsõ esztendejében Nabukodonozornak a babiloni királynak;
2 Kir. 23,34.
- A melyet szóla Jeremiás próféta az egész Júda népéhez és Jeruzsálem minden lakosához, mondván:
- Jósiásnak tizenharmadik esztendejétõl fogva, a ki fia vala Amonnak, a Júda királyának, e napig (vagyis huszonhárom esztendõ óta) szóla az Úr nékem, és szólottam én néktek, jó reggelt szóltam, de nem hallgattátok.
2 Kir. 22,1.,
2 Kir. 23,29.
- És elküldte az Úr ti hozzátok minden õ szolgáját, a prófétákat, jó reggel elküldte, de nem hallgattátok, és fületeket sem hajtottátok a hallásra.
Jer. 18,12.
- Ezt mondták: Térjetek meg már mindnyájan a ti gonosz útaitokról és a ti gonosz cselekedeteitekbõl, hogy lakhassatok a földön, a melyet az Úr adott néktek és a ti atyáitoknak öröktõl fogva örökké.
2 Kir. 17,13.,
2 Kir. 14,17.
- És ne járjatok idegen istenek után, hogy szolgáljatok nékik és imádjátok õket, és ne ingereljetek fel engem a ti kezeitek munkájával, hogy veszedelmet ne hozzak rátok.
- De nem hallgattatok reám, azt mondja az Úr, hogy felingereljetek engem a ti kezeitek munkájával a ti veszedelmetekre.
Jer. 18,12.
- Azért ezt mondja a Seregeknek Ura: Mivelhogy nem hallgattatok az én beszédemre:
- Ímé, kiküldök én és felveszem északnak minden nemzetségét, azt mondja az Úr, és Nabukodonozort, a babiloni királyt, az én szolgámat, és behozom õket e földre és ennek lakóira és mind e körül való nemzetekre, és elveszem õket és csudává és szörnyûséggé teszem õket és + örökkévaló pusztasággá.
2 Kir. 25,1.,
2 Kir. 25,11.,
Ésa. 10,6.,
Siral. 2,15.
- És elveszem tõlök az öröm szavát, a vígasság szavát, a võlegény szavát és a menyasszony szavát, a malmok zörgését és a szövétnek világosságát.
Jer. 16,9.
- És ez egész föld pusztasággá és csudává lészen, és e nemzetek a babiloni királynak szolgálnak hetven esztendeig.
2 Krón. 36,22.,
2 Krón. 36,23.
- És mikor eltelik a hetven esztendõ, meglátogatom a babiloni királyon és az õ népén az õ álnokságukat, azt mondja az Úr, és a káldeai földön, és örökkévaló pusztasággá teszem azt.
Ésa. 47,1.,
Ésa. 47,15.,
Dán. 9,2.,
Dán. 5,30.,
Dán. 5,31.
- És végbeviszem azon a földön mindazokat, a miket szóltam felõle, mindazt, a mi megvan írva e könyvben, a melyet prófétált Jeremiás az összes nemzetek felõl.
Jer. 50,2.,
Jer. 50,3.,
Ésa. 21,2.,
Ésa. 21,9.
- Mert õ rajtok is uralkodnak majd sok nemzetek és nagy királyok, és megfizetek nékik az õ cselekedeteik szerint és az õ kezeiknek munkája szerint.
Róm. 2,6.,
Róm. 2,11.
- Mert ezt mondotta az Úr, Izráelnek Istene nékem: Vedd el kezembõl e harag borának poharát, és itasd meg vele mindama nemzeteket, a kikhez én küldelek téged.
- Hogy igyanak, részegüljenek meg és bolondoskodjanak a fegyver miatt, a melyet én közéjök bocsátok.
Náh. 3,11.
- És elvevém a pohárt az Úr kezébõl, és megitatám mindama nemzeteket, a kikhez külde engem az Úr:
- Jeruzsálemet és Júda városait, az õ királyait és fejedelmeit, hogy pusztasággá, csudává, szörnyûséggé és átokká tegyem õket, a mint e mai napon van:
- A Faraót, Égyiptom királyát, az õ szolgáit és fejedelmeit és minden õ népét,
Jer. 46,2.
- És minden egyveleg népet, és az Úz földének minden királyát, és a Filiszteusok földének minden királyát, és Askalont, Gázát, Akkaront és Azótusnak maradékait,
Jer. 17,1.
- Edomot, Moábot és az Ammon fiait,
Jer. 48,1.,
Jer. 49,2.
- És Tírusnak minden királyát és Szidonnak minden királyát és a szigeteknek minden királyát, a kik túl vannak a tengeren,
Jer. 47,2.
- Dedánt és Témánt és Búzt és mindazokat, a kik lenyírott üstökûek,
1 Móz. 25,3.
- És Arábiának minden királyát és az egyveleg nép minden királyát, a kik a pusztában laknak,
- És Zimrinek minden királyát és Elámnak minden királyát és a Médusok minden királyát,
- És északnak minden királyát, mind a közelvalókat, mind a távolvalókat, egyiket a másikra, és a földnek minden országát, a melyek e föld színén vannak; Sésák királya pedig ezek után iszik.
- Azért ezt mondd nékik: Ezt mondja a Seregek Ura, Izráelnek Istene: Igyatok és részegüljetek meg, okádjatok és hulljatok el, és fel ne keljetek a fegyver elõtt, a melyet én küldök közétek.
Jer. 25,16.,
Nehem. 3,11.
- És ha majd a te kezedbõl nem akarják elvenni a pohárt, hogy igyanak belõle: ezt mondd nékik: Így szól a Seregek Ura: Meg kell innotok.
Abd. 1,16.,
Abd. 1,17.
- Mert ímé, a város ellen, a mely az én nevemrõl neveztetik, az ellen veszedelmet indítok, ti pedig egészen megmenekültök-é? Nem menekesztek, mert én fegyvert hozok e földnek minden lakosára, azt mondja a Seregek Ura,
1 Pét. 4,17.,
Ésa. 63,18.,
Ésa. 63,19.
- Te pedig prófétáld meg nékik mind e szókat, és ezt mondd nékik: Az Úr a magasságból harsog, és az õ szent lakhelyébõl dörög, harsanva harsog az õ házára, riogatva kiált, mint a szõlõtaposók, e föld minden lakosa ellen.
Jóel. 3,16.,
Ámós. 1,2.
- Elhat e harsogás a földnek végére, mert pere van az Úrnak a pogányokkal, õ minden testnek ítélõ birája, a hitetleneket fegyverre veti, azt mondja + az Úr.
1 Móz. 18,25.,
Jer. 15,1.,
Jer. 15,2.,
Jer. 15,6.
- Így szól a Seregek Ura: Ímé, veszedelem indul egyik nemzettõl a másik nemzetre, és nagy szélvész támad a föld széleitõl.
- És azon a napon az Úrtól levágatnak a föld egyik végétõl fogva a föld másik végéig; nem sirattatnak meg, és össze sem hordatnak, és el sem temettetnek, olyanok lesznek a földnek színén, mint a ganéj.
Jer. 16,4.
- Jajgassatok pásztorok, és kiáltsatok, és heverjetek a porban, ti vezérei a nyájnak, mert eljön a ti megöletéseteknek és szétszóratástoknak ideje, és elhullotok, noha drága edények vagytok.
Jer. 22,28.,
Jer. 23,1.,
Jer. 23,2.,
Jer. 24,8.,
Jer. 24,10.
- És nincs hová futniok a pásztoroknak, és menekülniök a nyáj vezéreinek.
- Hallatszik a pásztorok kiáltozása és a nyáj vezéreinek jajgatása, mert elpusztította az Úr az õ legeltetõ helyöket.
- Elpusztultak a békességes legeltetõ helyek az Úr felgerjedt haragja miatt.
- Elhagyta azokat, mint az oroszlán az õ barlangját, mert pusztasággát lett az õ földjök a zsarnoknak dühe miatt és az õ felgerjedt haragja miatt.