Jézus Krisztus evangéliuma szent János szerint

Fejezetek: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10, 11, 12, 13, 14, 15, 16, 17, 18, 19, 20, 21.

Jézus feltámadása

1. Péter és János a sírnál. A hét első napján, amikor még sötét volt, Mária Magdolna kiment a sírhoz. Észrevette, hogy a követ elmozdították a sírtól.
   
2. Elfutott Simon Péterhez és a másik tanítványhoz, akit Jézus szeretett, és jelentette nekik: "Elvitték az Urat a sírból, és nem tudjuk, hova tették."
   
3. Erre Péter és a másik tanítvány elindult és a sírhoz sietett. Együtt futott mind a kettő.
   
4. A másik tanítvány gyorsabban futott, mint Péter, és hamarabb ért a sírhoz.
   
5. Behajolt és meglátta a gyolcsokat, de nem ment be.
   
6. Nem sokkal utána odaért Simon Péter is, bement a sírba,
   
7. és ő is látta a gyolcsokat, meg a kendőt, mellyel fejét takarták be. Ez nem a gyolcs között volt, hanem külön összehajtva más helyen.
   
8. Akkor bement a másik tanítvány is, aki először ért a sírhoz. Látta és hitt.
   
9. Eddig ugyanis még nem értették meg az Írást, amely szerint fel kellett támadnia holtából.
   
10. A tanítványok aztán hazamentek.
    
11. Jézus megjelenik Mária Magdolnának. Mária ott állt a sír mellett és sírt. Amint így sírdogált, egyszercsak lehajolt és betekintett a sírba.
    
12. Látta, hogy ott, ahol Jézus teste feküdt, két fehérruhás angyal ül, az egyik fejnél, a másik lábnál.
    
13. Azok megszólították: "Asszony, miért sírsz?" "Elvitték Uramat és nem tudom, hová tették."
    
14. Ezekkel a szavakkal hátrafordult, és meglátta, hogy ott áll Jézus, de nem tudta, hogy Jézus az.
    
15. Jézus megkérdezte: "Asszony, miért sírsz? Kit keresel?" Abban a hiszemben, hogy a kertész áll mögötte, így felelt: "Uram, ha te vitted el, mondd meg, hová tetted, hogy magammal vihessem."
    
16. Jézus erre nevén szólította: "Mária!" Az megfordult és csak ennyit mondott: "Rabboni" — vagyis Mester.
    
17. Jézus így szólt: "Engedj el! Még nem mentem fel Atyámhoz. Menj most testvéreimhez és vidd hírül nekik: Felmegyek az én Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, az én Istenemhez és a ti Istenetekhez."
    
18. Mária Magdolna elment és hírül adta a tanítványoknak: "Láttam az Urat és ezt mondta nekem."
    
19. Jézus megjelenik az apostoloknak. Estefelé, még a hét első napján, együtt voltak a tanítványok, zárt ajtók mögött, mert féltek a zsidóktól. Akkor eljött Jézus, közéjük lépett és így szólt hozzájuk: "Békesség nektek!"
    
20. E szavakkal megmutatta nekik kezét és oldalát. Az Úr láttára öröm fogta el a tanítványokat.
    
21. "Békesség nektek!" — ismételte. "Amint engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket."
    
22. E szavak után rájuk lehelt és folytatta: "Vegyétek a Szentlelket.
    
23. Akinek megbocsátjátok bűneit, bocsánatot nyert, akinek pedig megtartjátok, az bűnben marad."
    
24. Jézus megjelenik Tamásnak. Tamás, melléknevén Didimusz egy a tizenkettő közül, nem volt velük, mikor eljött Jézus.
    
25. A tanítványok azonban megmondták neki: "Láttuk az Urat." De ő kételkedett: "Ha csak nem látom kezén a szegek nyomát, és ujjammal a szegek helyét nem érintem, kezemet pedig oldalába nem teszem, nem hiszem."
    
26. Nyolc nap mulva ismét együtt voltak a tanítványok, és Tamás is velük. Eljött Jézus zárt ajtón keresztül és közéjük lépett e szavakkal: "Békesség nektek!"
    
27. Aztán Tamáshoz fordult: "Tedd ide ujjadat, és nézd a kezemet. Nyujtsd ki kezedet s tedd az oldalamba. És ne légy hitetlen, hanem hívő."
    
28. Tamás felkiáltott: "Én Uram, én Istenem!"
    
29. Jézus csak ennyit mondott: "Azért hiszel (Tamás), mert látsz engem? Boldog, aki nem lát és mégis hisz."
    
30. Jézus még sok más csodát művelt tanítványai szemeláttára, de azokat nem írtam meg ebben a könyvben.
    
31. Ezeket viszont azért írtam, hogy higgyétek: Jézus a Messiás, az Isten Fia, és hogy a hit által életetek legyen benne.

Fejezetek: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10, 11, 12, 13, 14, 15, 16, 17, 18, 19, 20, 21.

2. A másik tanítvány szent János apostol (Jn. 13,23; Jn. 19,26).

8. Abból, hogy a kendőt rendben, összehajtogatva találta, arra következtetett, hogy a testet nem lopták el, hanem feltámadt.

11-18. Mk. 16,9-11.

17. Az eredeti szöveg így mondja: ne fogj, vagyis engedj el. A vers értelme valószínűleg ez: Most ne tarts vissza, ne töltsd az időt! Siess, teljesítsd megbízásomat!

19-23. Mk. 16,14; Lk. 24,36-49.

22-23. Rájuk lehelt, ezzel jelképezte a Szentlélek közlését. A Szentlelket egész teljességében csak pünkösdkor kapták az apostolok, itt a bűnbocsánat hatalmát kapják. Ez a bűnbocsánat szentségének magalapítása.

26. Jézus megdicsőült teste nem volt az áthatolhatatlanság fizikai törvényének alávetve.

30-31. Az evangélista befejező szavai. Később még néhány eseményt hozzáfűzött evangéliumához.