A MÁTÉ ÍRÁSA SZERINT VALÓ SZENT EVANGYÉLIOM
- És mikor mindezeket a beszédeket elvégezte vala Jézus, monda az õ tanítványainak:
- Tudjátok, hogy két nap mulva a husvétnak ünnepe lészen, és az embernek Fia + elárultatik, hogy megfeszíttessék.
Márk. 14,1.,
Márk. 14,2.,
Luk. 22,1.,
Luk. 22,2.,
Ján. 11,55.,
Ján. 11,57.,
Mát. 20,18.
- Akkor egybegyûlének a fõpapok, az írástudók és a nép vénei a fõpap házába, a kit Kajafásnak hívtak,
- És tanácsot tartának, hogy Jézust álnoksággal megfogják és megöljék.
- De azt mondják vala: Ne az ünnepen: hogy zendülés ne legyen a nép között.
- És mikor Jézus Bethániában, a poklos Simon házánál vala,
- Méne õ hozzá egy asszony, a kinél vala drága kenetnek alabástrom szelenczéje, és az õ fejére tölté, a mint az asztalnál ül vala.
- Látván pedig ezt az õ tanítványai, bosszankodának, mondván: Mire való ez a tékozlás?
- Mert eladhatták volna ezt a kenetet nagy áron, és adhatták volna a szegényeknek.
- Mikor pedig ezt eszébe vette Jézus, monda nékik: Miért bántjátok ezt az asszonyt? hiszen jó dolgot cselekedett én velem.
- Mert a szegények mindenkor veletek lesznek, de én nem leszek mindenkor veletek.
5 Móz. 15,11.
- Mert hogy õ ezt a kenetet testemre töltötte, az én temetésemre nézve cselekedte azt.
- Bizony mondom néktek: Valahol az egész világon prédikáltatik az evangyéliom, a mit ez én velem cselekedék, az is hirdettetik az õ emlékezetére.
- Akkor a tizenkettõ közül egy, a kit Iskariótes Júdásnak hívtak, a fõpapokhoz menvén,
Márk. 14,10.,
Luk. 22,4.
- Monda: Mit akartok nékem adni, és én kezetekbe adom õt? + Azok pedig rendelének néki harmincz ezüst pénzt.
Ján. 11,57.,
Zak. 11,12.
- És ettõl fogva alkalmat keres vala, hogy elárulja õt.
1 Tim. 6,9.,
1 Tim. 6,10.
- A kovásztalan kenyerek elsõ napján pedig Jézushoz menének a tanítványok, mondván: Hol akarod, hogy megkészítsük néked ételedre + husvéti bárányt?
Márk. 14,12.,
Márk. 14,16.,
Luk. 22,7.,
Luk. 22,13.,
2 Móz. 12,18.,
2 Móz. 12,20.
- Õ pedig monda: Menjetek el a városba ama bizonyos emberhez, és ezt mondjátok néki: A Mester üzeni: Az én idõm közel van; nálad tartom meg a husvétot tanítványaimmal.
- És úgy cselekedének a tanítványok, a mint Jézus parancsolta vala nékik; és elkészíték a husvéti bárányt.
- Mikor pedig beestveledék, letelepszik vala a tizenkettõvel,
Márk. 14,17.,
Márk. 14,26.,
Luk. 22,14.,
Luk. 22,23.,
Ján. 13,21.,
Ján. 13,26.
- És a mikor esznek vala, monda: Bizony mondom néktek, ti közületek egy elárul engem.
- És felettébb megszomorodva, kezdék mindannyian mondani néki: Én vagyok-é az, Uram?
- Õ pedig felelvén, monda: A ki velem együtt mártja kezét a tálba, az árul el engem.
- Az embernek Fia jóllehet elmegyen, a mint meg van írva felõle, de jaj annak az embernek, a ki az embernek Fiát elárulja; jobb volna annak az embernek, ha nem született volna.
- Megszólalván Júdás is, a ki elárulja vala õt, monda: Én vagyok-é az, Mester? Monda néki: Te mondád.
- Mikor pedig evének, vevé Jézus a kenyeret és hálákat adván, megtöré és adá a tanítványoknak, és monda: Vegyétek, egyétek; ez az én testem.
1 Kor. 11,23.,
1 Kor. 11,25.
- És vevén a poharat és hálákat adván, adá azoknak, ezt mondván: Igyatok ebbõl mindnyájan;
- Mert ez az én vérem, az új szövetségnek vére, a mely sokakért kiontatik bûnöknek bocsánatára.
2 Móz. 24,8.,
Jer. 31,31.,
Zak. 9,11.
- Mondom pedig néktek, hogy: Mostantól fogva nem iszom a szõlõtõkének ebbõl a termésébõl mind ama napig, a mikor újan iszom azt veletek az én Atyámnak országában.
- És dícséretet énekelvén, + kimenének az olajfák hegyére.
Zsolt. 113,1.,
Zsolt. 118,1.,
Luk. 22,39.,
Ján. 18,1.
- Akkor monda nékik Jézus: Mindnyájan ezen az éjszakán megbotránkoztok én bennem. Mert meg van írva: Megverem a pásztort, és elszélednek a nyájnak juhai.
Zak. 13,7.,
Ján. 16,32.
- De föltámadásom után elõttetek megyek majd Galileába.
Mát. 28,7.
- Péter pedig felelvén, monda néki: Ha mindnyájan megbotránkoznak is te benned, én soha meg nem botránkozom.
- Monda néki Jézus: Bizony mondom néked, ezen az éjszakán, mielõtt megszólal a kakas, háromszor megtagadsz engem.
Márk. 14,30.,
Luk. 22,34.,
Ján. 13,38.
- Monda néki Péter: Ha meg kell is veled halnom, meg nem tagadlak téged. Hasonlóképen szólnak vala a többi tanítványok is.
Mát. 26,56.
- Akkor elméne Jézus velök egy helyre, a melyet Gecsemánénak hívtak, és monda a tanítványoknak: Üljetek le itt, míg elmegyek és amott imádkozom.
Márk. 14,32.,
Márk. 14,42.,
Luk. 22,39.,
Luk. 22,46.,
Ján. 18,1.,
Ján. 18,2.
- És maga mellé vévén Pétert és Zebedeusnak két fiát, kezde szomorkodni és gyötrõdni.
Zsid. 5,7.
- Ekkor monda nékik: Felette igen szomorú az én lelkem mind halálig! maradjatok itt és vigyázzatok én velem.
Ján. 12,27.
- És egy kissé elõre menve, arczra borula, könyörögvén és mondván: Atyám! ha lehetséges, múljék el tõlem e + pohár; mindazáltal ne úgy legyen a mint én akarom, hanem a mint te.
Zsid. 5,8.,
Ján. 18,11.
- Akkor méne a tanítványokhoz és aluva találá õket, és monda Péternek: Így nem birtatok vigyázni velem egy óráig sem!?
- Vigyázzatok és imádkozzatok, hogy kísértetbe ne essetek; mert jóllehet a lélek kész, de a test erõtelen.
Zsid. 2,14.,
Zsid. 4,15.
- Ismét elméne másodszor is, és könyörge, mondván: Atyám! ha el nem múlhatik tõlem e pohár, hogy ki ne igyam, legyen meg a te akaratod.
- És mikor visszatér vala, ismét aluva találá õket; mert megnehezedtek vala az õ szemeik.
- És ott hagyva õket, ismét elméne és imádkozék harmadszor, ugyanazon beszéddel szólván.
2 Kor. 12,8.
- Ekkor méne az õ tanítványaihoz, és monda nékik: Aludjatok immár és nyugodjatok. Ímé, elközelgett az óra, és az embernek Fia a bûnösök kezébe adatik.
- Keljetek fel, menjünk! Ímé elközelgett, a ki engem elárul.
- És még mikor beszél vala, ímé Júdás, egy a tizenkettõ közül, eljöve és vele együtt sok nép fegyverekkel és fustélyokkal, a fôpapoktól és a nép véneitõl.
Márk. 14,43.,
Márk. 14,50.,
Luk. 22,47.,
Luk. 22,53.,
Ján. 18,3.,
Ján. 18,12.
- A ki pedig õt elárulja vala, jelt ada nékik, mondván: A kit én majd megcsókolok, õ az, fogjátok meg õt.
- És mindjárt Jézushoz lépvén, monda: Üdvöz légy Mester! és megcsókolá õt.
- Jézus pedig monda néki: Barátom, miért jöttél? Akkor hozzámenvén, kezeiket Jézusra veték és megfogák õt.
- És ímé egyik azok közül, a kik a Jézussal valának, kinyújtván kezét, szablyáját kirántá, és a fõpap szolgáját megcsapván, levágá annak egyik fülét.
- Akkor monda néki Jézus: Tedd helyére szablyádat; mert a kik fegyvert fognak, fegyverrel kell veszniök.
1 Móz. 9,6.
- Avagy azt gondolod-é, hogy nem kérhetném most az én Atyámat, hogy adjon ide mellém többet tizenkét sereg angyalnál?
- De mi módon teljesednének be az írások, hogy így kell lenni?
- Ugyanekkor monda Jézus a sokaságnak: Mint valami latorra, úgy jöttetek fegyverekkel és fustélyokkal, hogy megfogjatok engem? Naponként nálatok ültem, tanítván a templomban, és nem fogtatok meg engem.
- Mindez pedig azért lõn, hogy beteljesedjenek a próféták írásai. Ekkor elhagyák õt a tanítványok mind, és elfutának.
Mát. 26,31.
- Amazok pedig megfogván Jézust, vivék Kajafáshoz, a fõpaphoz, a hol az írástudók és a vének egybegyûltek vala.
Márk. 14,53.,
Márk. 14,72.,
Luk. 22,54.,
Luk. 22,71.,
Ján. 18,13.,
Ján. 18,27.
- Péter pedig követi vala õt távolról egész a fõpap pitvaráig; és bemenvén, ott ül vala a szolgákkal, hogy lássa a végét.
- A fõpapok pedig és a vének és az egész tanács hamis bizonyságot keresnek vala Jézus ellen, hogy megölhessék õt;
- És nem találának. És noha sok hamis tanú jött vala elõ, még sem találának. Utoljára pedig elõjövén két hamis tanú,
- Monda: Ez azt mondta: Leronthatom az Isten templomát, és három nap alatt felépíthetem azt.
Ján. 2,19.,
Ján. 2,21.
- És fölkelvén a fõpap, monda néki: Semmit sem felelsz-é? Micsoda tanúbizonyságot tesznek ezek ellened?
- Jézus pedig hallgat vala. És felelvén a fõpap, monda néki: Az élõ Istenre kényszerítelek téged, hogy mondd meg nékünk, ha te vagy-é a Krisztus, az Istennek Fia?
Mát. 27,12.
- Monda néki Jézus: Te mondád. Sõt mondom néktek: Mostantól fogva meglátjátok az embernek Fiát ülni az Istennek hatalmas jobbján, és eljõni az égnek felhõiben.
Mát. 24,30.
- Ekkor a fõpap megszaggatá a maga ruháit, és monda: Káromlást szólott. Mi szükségünk van még bizonyságokra? Ímé most hallottátok az õ káromlását.
Ján. 10,33.
- Mit gondoltok? Azok pedig felelvén mondának: Méltó a halálra.
Ján. 19,7.,
3 Móz. 24,16.
- Akkor szemébe köpdösének és arczul csapdosák õt, némelyek pedig botokkal verék,
Ésa. 50,6.
- Mondván: Prófétáld meg nékünk Krisztus, kicsoda az, a ki üt téged?
- Péter pedig künn ül vala az udvaron, és hozzá menvén egy szolgálóleány, monda: Te is a Galileabeli Jézussal valál.
Márk. 14,66.,
Márk. 14,72.,
Luk. 22,56.,
Luk. 22,62.,
Ján. 18,17.,
Ján. 18,25.,
Ján. 18,27.
- Õ pedig mindenkinek hallatára megtagadá, mondván: Nem tudom, mit beszélsz.
- Mikor pedig kiméne a tornáczra meglátá õt egy másik szolgálóleány, és monda az ott levõknek: Ez is a názáreti Jézussal vala.
- És ismét megtagadá esküvéssel, hogy: Nem is ismerem ezt az embert.
- Kevés idõ múlva pedig az ott álldogálók menének hozzá, és mondának Péternek: Bizony te is közülök való vagy; hiszen a te beszéded is elárul téged.
- Ekkor átkozódni és esküdözni kezde, hogy: Nem ismerem ezt az embert. És a kakas azonnal megszólala.
- És megemlékezék Péter a Jézus beszédérõl, ki ezt mondotta vala néki: Mielõtt a kakas szólana, háromszor megtagadsz engem; és kimenvén onnan, keservesen síra.
Mát. 26,34.