ÉSAIÁS PRÓFÉTA KÖNYVE
- Azon napokban halálos betegségbe esék Ezékiás, és eljött hozzá Ésaiás Ámós fia, a próféta, és mondá néki: Ezt mondja az Úr: rendeld el házadat, mert meghalsz és meg nem gyógyulsz!
- És Ezékiás arczczal a falnak fordulván, könyörge az Úrnak,
- És monda: Oh Uram, emlékezzél meg arról, hogy én elõtted jártam, igazságban és egész szívvel, és hogy a mi jó elõtted, azt mûveltem! és sírt Ezékiás keservesen.
Nehem. 13,14.,
Zsolt. 106,4.
- És lõn az Úr beszéde Ésaiáshoz, mondván:
- Menj el, és mondd Ezékiásnak: így szól az Úr, Dávidnak, atyádnak Istene: Hallottam imádságodat, láttam könyeidet, ímé, még napjaidhoz tizenöt esztendõt adok.
- És az assiriai király kezébõl megszabadítlak téged és e várost; megoltalmazom e várost!
- Ez legyen jel néked az Úrtól, hogy teljesíti azt az Úr, a mit mondott:
- Ímé, visszatérítem az árnyékot, azokon a fokokon, a melyeken az Akház napóráján a nap már átvonult, tíz fokkal; és visszatért az árnyék tíz fokkal azokon a fokokon, a melyeken már átvonult.
- Ezékiásnak, Júda királyának följegyzése, mikor megbetegedett, és betegségébõl fölgyógyult.
- Én azt mondám: hát napjaimnak nyugalmában kell alászállanom a sír kapuihoz, megfosztva többi éveimtõl!
- Mondám: nem látom az Urat, az Urat az élõk földében, nem szemlélek embert többé a nyugalom lakói közt.
Zsolt. 27,13.,
Zsolt. 52,7.,
Zsolt. 116,9.,
Jób. 28,3.
- Porsátorom lerontatik, és elmegy tõlem, mint a pásztor hajléka! Összehajtám, mint a takács, életemet; hiszen levágott a fonalról engem; reggeltõl estig végzesz velem!
Jób. 7,6.,
Jób. 9,25.,
1 Móz. 47,9.,
2 Kor. 5,4.,
2 Pét. 1,12.,
2 Pét. 1,13.
- Reggelig nyugton vártam; mint oroszlán, úgy törte össze minden csontjaimat; reggeltõl estig végzesz velem!
- Mint a fecske és a daru, sipogtam, nyögtem mint a galamb, szemeim a magasságba meredtek: Uram! erõszak rajtam, szabadíts meg!
- Mit mondjak? hogy szólott nékem és Õ azt meg is cselekedé! Nyugton élem le éveimet lelkem keserûsége után!
- Oh Uram! ezek által él minden! és ezekben van teljességgel lelkem élete. Te meggyógyítasz és éltetsz engemet!
Zsolt. 104,27.
- Ímé, áldásul volt nékem a nagy keserûség, és Te szeretettel kivontad lelkemet a pusztulásnak vermébõl, mert hátad mögé vetetted minden bûneimet!
Zsolt. 109,14.,
Zsolt. 109,15.,
Jer. 16,17.,
Zsolt. 90,8.,
Hós. 7,2.
- Mert nem a sír dicsõít Téged, és nem a halál magasztal Téged, hûségedre nem a sírverembe szállók várnak!
Zsolt. 6,6.,
Zsolt. 30,10.,
Zsolt. 88,11.,
Zsolt. 88,12.,
Zsolt. 88,13.
- Ki él, ki él, csak az dicsõít Téged, mint ma én! Az atya a fiaknak hirdeti hûségedet!
Zsolt. 78,4.
- Az Úr szabadított meg engemet; azért énekeljük énekimet éltünk minden napjaiban az Úrnak házában!
- Akkor mondá Ésaiás, hogy vegyenek egy fügekalácsot, és dörzsöljék rá a fekélyre, hogy meggyógyuljon.
- És mondá Ezékiás: Mi lesz a jele, hogy fölmegyek az Úr házába?