PÁL APOSTOLNAK A KORINTHUSBELIEKHEZ ÍRT ELSÕ LEVELE
- Én is, mikor hozzátok mentem, atyámfiai, nem mentem, hogy nagy ékesszólással, avagy bölcseséggel hirdessem néktek az Isten bizonyságtételét.
1 Kor. 1,17.,
2 Pét. 1,16.
- Mert nem végeztem, hogy egyébrõl tudjak ti köztetek, mint a Jézus Krisztusról, még pedig + mint megfeszítettrõl.
Gal. 6,14.,
1 Kor. 1,23.
- És én erõtlenség, félelem és nagy rettegés közt jelentem meg + ti köztetek.
Csel. 18,1.,
Csel. 18,9.,
Csel. 18,3.
- És az én beszédem és az én prédikálásom nem emberi bölcseségnek hitetõ beszédiben állott, hanem léleknek és erõnek megmutatásában:
1 Kor. 1,17.
- Hogy a ti hitetek ne emberek bölcseségén, hanem Istennek erején nyugodjék.
Eféz. 1,17.,
Eféz. 1,19.,
1 Thess. 1,5.,
2 Kor. 4,7.
- Bölcseséget pedig a tökéletesek között szólunk; ámde nem e világnak, sem e világ veszendõ fejedelmeinek bölcseségét;
- Hanem Istennek titkon való bölcseségét szóljuk, azt az elrejtetett, melyet öröktõl fogva elrendelt az Isten a mi dicsõségünkre;
Zsolt. 51,8.,
Róm. 16,24.,
Róm. 16,25.
- Melyet e világ fejedelmei közül senki sem ismert, mert ha megismerték volna, nem feszítették volna meg a dicsõség Urát.
Zsolt. 24,8.,
Zsolt. 24,9.,
Csel. 3,15.,
Csel. 3,17.
- Hanem, a mint meg van írva: A miket szem nem látott, fül nem hallott és embernek szíve meg se gondolt, a miket Isten készített az õt szeretõknek.
Ésa. 64,4.
- Nekünk azonban az Isten kijelentette az õ + Lelke által: mert a Lélek mindeneket vizsgál, még az Istennek mélységeit is.
Mát. 13,11.,
Ján. 14,26.,
1 Ján. 2,27.
- Mert kicsoda tudja az emberek közül az emberek dolgait, hanemha az embernek lelke, a mely õ benne van? Azonképen az Isten dolgait sem ismeri senki, hanemha az Istennek Lelke.
- Mi pedig nem e világnak lelkét vettük, hanem az Istenbõl való Lelket; hogy megismerjük azokat, a miket Isten ajándékozott nékünk.
- Ezeket prédikáljuk is, nem oly beszédekkel, melyekre emberi bölcseség tanít, hanem a melyekre a Szent Lélek tanít; lelkiekhez lelkieket szabván.
1 Kor. 1,17.,
2 Pét. 1,16.
- Érzéki ember pedig nem foghatja meg az Isten Lelkének dolgait: mert + bolondságok néki; meg sem értheti, mivelhogy lelkiképen ítéltetnek meg.
Róm. 8,7.,
1 Kor. 1,23.
- A lelki ember azonban mindent megítél, de õ senkitõl sem ítéltetik meg.
Péld. 28,5.
- Mert ki érte fel az Úrnak értelmét, hogy megoktathatná õt? Bennünk pedig Krisztus értelme van.
Róm. 11,34.,
Fil. 2,5.,
Mát. 28,19.,
Mát. 28,20.