PÁL APOSTOLNAK A KORINTHUSBELIEKHEZ ÍRT ELSÕ LEVELE

Fejezetek: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10, 11, 12, 13, 14, 15, 16.

Eszetekbe juttatom továbbá, atyámfiai, az evangyéliomot, melyet hirdettem néktek, melyet be + is vettetek, melyben állotok is,
Gal. 1,11., Gal. 1,12., 1 Kor. 2,2.
A mely által üdvözültök is, ha megtartjátok, a minémû beszéddel hirdettem néktek, hacsak nem hiába lettetek hívõkké.
1 Kor. 1,21., Róm. 1,16.
Mert azt adtam elõtökbe fõképen, a mit én is úgy vettem, hogy a Krisztus meghalt a mi bûneinkért + az írások szerint;
Róm. 4,25., Gal. 1,11., Gal. 1,12., Ésa. 53,8., Ésa. 53,9., Dán. 9,26.
És hogy eltemettetett; és hogy feltámadott a harmadik napon az írások szerint;
Mát. 12,40., Zsolt. 16,10.
És hogy megjelent Kéfásnak; azután a + tizenkettõnek;
Luk. 24,34., Márk. 16,14., Ján. 20,19.
Azután megjelent több mint ötszáz atyafinak egyszerre, kik közül a legtöbben mind máig élnek, némelyek azonban el is aludtak;
Azután megjelent Jakabnak; azután mind az apostoloknak;
Luk. 24,50.
Legutolszor pedig mindenek között, mint egy idétlennek, nékem is megjelent.
Csel. 9,3., Csel. 9,6., Csel. 15,17.
Mert én vagyok a legkisebb az apostolok között, ki nem vagyok méltó, hogy apostolnak neveztessem, mert háborgattam az Istennek + anyaszentegyházát.
Eféz. 3,8., 1 Tim. 1,13.
De Isten kegyelme által vagyok, a mi vagyok; és az õ hozzám való kegyelme + nem lõn hiábavaló; sõt többet munkálkodtam, mint azok mindnyájan de nem én, hanem az Istennek velem való kegyelme.
Róm. 15,18., Róm. 15,19., 2 Kor. 2,14., 2 Kor. 11,5.
Akár én azért, akár azok, így prédikálunk, és így lettetek ti hívõkké.
Ha azért Krisztusról hirdettetik, hogy a halottak közül feltámadott, mimódon mondják némelyek ti köztetek, hogy nincsen halottak feltámadása?
Csel. 17,18.
Mert ha nincsen halottak feltámadása, akkor Krisztus sem támadott fel.
Ha pedig Krisztus fel nem támadott, akkor hiábavaló a mi prédikálásunk, de hiábavaló a ti hitetek is.
Róm. 4,25.
Sõt az Isten hamis bizonyságtevõinek is találtatunk, mivelhogy az Isten felõl bizonyságot tettünk, hogy feltámasztotta a Krisztust; a kit nem támasztott fel, ha csakugyan nem támadnak fel a halottak.
Csel. 2,24., Csel. 2,32., Csel. 3,15.
Mert ha a halottak fel nem támadnak, a Krisztus sem támadott fel.
Róm. 8,11.
Ha pedig a Krisztus fel nem támadott, hiábavaló a ti hitetek; még bûneitekben vagytok.
1 Kor. 15,14.
A kik a Krisztusban elaludtak, azok is elvesztek tehát.
Dán. 12,2.
Ha csak ebben az életben reménykedünk a Krisztusban, minden embernél nyomorultabbak vagyunk.
Ámde Krisztus feltámadott a halottak közül, zsengéjök + lõn azoknak, kik elaludtak.
Csel. 26,23., Kol. 1,18., Jel. 1,5., Mát. 28,1., Mát. 28,6.
Miután ugyanis ember által van a halál, szintén ember által van a halottak feltámadása is.
1 Móz. 3,19., 1 Móz. 2,17., Róm. 5,12., Róm. 5,18.
Mert a miképen Ádámban mindnyájan meghalnak, azonképen a Krisztusban is mindnyájan megeleveníttetnek.
Róm. 5,21.
Mindenki pedig a maga rendje szerint. Elsõ zsenge a Krisztus; azután a kik a Krisztuséi, + az õ eljövetelekor.
1 Thess. 4,14., 1 Thess. 4,17., Gal. 5,24.
Aztán a vég, mikor átadja az országot az Istennek és Atyának; a mikor eltöröl minden birodalmat és minden hatalmat és erõt.
Mert addig kell néki uralkodnia, mígnem ellenségeit mind lábai alá veti.
Mát. 22,44., Zsolt. 110,1.
Mint utolsó ellenség töröltetik el a halál.
Jel. 20,14.
Mert mindent az õ lábai alá vetett. Mikor pedig azt mondja, hogy minden alája + van vetve, nyilvánvaló, hogy azon kívül, a ki neki mindent alávetett.
Zsolt. 8,7., Mát. 28,18., Zsid. 2,18., Mát. 11,27.
Mikor pedig minden alája vettetett, akkor maga a Fiú is alávettetik annak, a ki neki mindent alávetett, hogy az Isten legyen minden mindenben.
1 Kor. 15,27.
Különben mit cselekesznek azok, a kik a halottakért keresztelkednek meg, a halottak teljességgel nem támadnak fel? Miért is keresztelkednek meg a halottakért?
Mi is miért veszélyeztetjük magunkat minden pillanatban?
Róm. 8,36.
Naponként halál révén állok. A veletek való dicsekedésre + mondom, mely van nékem a Krisztus Jézusban a mi Urunkban.
1 Thess. 2,19., 2 Kor. 1,8., 2 Kor. 1,10., 2 Kor. 4,10., 2 Kor. 4,11.
Ha csak emberi módon viaskodtam Efézusban a fenevadakkal, mi a hasznom abból, ha a halottak fel nem támadnak? Együnk és igyunk, holnap úgyis meghalunk!
Ésa. 22,13., Ésa. 56,12.
Ne tévelyegjetek. Jó erkölcsöt megrontanak gonosz + társaságok.
Eféz. 5,6., Péld. 13,20.
Serkenjetek fel igazán és ne vétkezzetek; mert némelyek nem ismerik Istent; megszégyenítéstekre + mondom.
Róm. 13,11., 1 Kor. 6,5.
De mondhatná valaki: Mi módon támadnak fel a halottak? és minémû testtel jönnek ki?
Ezék. 37,3., Ezék. 37,10., Mát. 22,29.
Balgatag! a mit te vetsz, nem elevenedik meg, hanemha megrothadánd.
Ján. 12,24.
És abban, a mit elvetsz, nem azt a testet veted el, a mely majd kikél, hanem puszta magot, talán búzáét, vagy más egyébet.
Az Isten pedig testet ád annak, a mint akarta, és pedig mindenféle magnak az õ saját testét.
1 Móz. 1,11.
Nem minden test azon egy test, hanem más az embernek teste, más a barmoknak teste, más a halaké, más a madaraké.
És vannak mennyei testek és földi testek; de más a mennyeiek dicsõsége, más a földieké.
Más a napnak dicsõsége és más a holdnak dicsõsége és más a csillagok dicsõsége; mert csillag a csillagtól különbözik dicsõségre nézve.
Épenígy a halottak feltámadása is. Elvettetik romlandóságban, feltámasztatik romolhatatlanságban;
Elvettetik gyalázatosságban, feltámasztatik dicsõségben; elvettetik erõtelenségben, feltámasztatik erõben.
Fil. 3,20., Fil. 3,21.
Elvettetik érzéki test, feltámasztatik lelki test. Van érzéki test, és van lelki test is.
1 Kor. 6,13.
Így is van megírva: Lõn az elsõ ember, Ádám, élõ lélekké; az utolsó Ádám megelevenítõ szellemmé.
1 Móz. 2,7.
De nem a lelki az elsõ, hanem az érzéki, azután a lelki.
Az elsõ ember földbõl való, földi; a második ember, az Úr, mennybõl való.
Luk. 1,78., Ján. 3,13.
A milyen ama földi, olyanok a földiek is; és a milyen ama mennyei, olyanok a mennyeiek is.
És a miképen hordtuk a földinek ábrázatját, hordani fogjuk + a mennyeinek ábrázatját is.
1 Móz. 5,3., Fil. 3,21.
Azt pedig állítom atyámfiai, hogy test és vér nem örökölheti Isten országát, sem a romlandóság nem örökli a romolhatatlanságot.
Mát. 16,17., Ján. 1,13., 1 Kor. 15,42., 1 Kor. 15,44.
Ímé titkot mondok néktek. Mindnyájan ugyan nem aluszunk el, de mindnyájan elváltozunk.
1 Thess. 4,15., 1 Thess. 4,17.
Nagy hirtelen, egy szempillantásban, az utolsó trombitaszóra; mert trombita fog szólni, és a halottak feltámadnak romolhatatlanságban, és mi elváltozunk.
Mát. 24,31., 1 Thess. 4,16.
Mert szükség, hogy ez a romlandó test romolhatatlanságot öltsön magára, és e halandó test halhatatlanságot öltsön magára.
2 Kor. 5,4.
Mikor pedig ez a romlandó test romolhatatlanságba öltözik, és e halandó halhatatlanságba öltözik, akkor beteljesül amaz ige, mely meg vagyon írva. Elnyeletett a halál diadalra.
Ésa. 25,8.
Halál! hol a te fullánkod? Pokol! hol a te diadalmad?
Hós. 13,14.
A halál fullánkja pedig a bûn; a bûn ereje + pedig a törvény.
Róm. 6,23., Róm. 4,15., Róm. 7,13.
De hála az Istennek, a ki a diadalmat adja nékünk a mi Urunk Jézus Krisztus által.
1 Ján. 5,4., 1 Ján. 5,5.
Azért szerelmes atyámfiai erõsen álljatok, mozdíthatatlanul, buzgólkodván az Úrnak + dolgában mindenkor, tudván, hogy a ti munkátok nem hiábavaló az Úrban.
Kol. 1,23., Ján. 6,29., Péld. 11,18., 2 Krón. 15,7.