PÁL APOSTOLNAK A KORINTHUSBELIEKHEZ ÍRT ELSÕ LEVELE

Fejezetek: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10, 11, 12, 13, 14, 15, 16.

  1. Úgy tekintsen minket az ember, mint Krisztus szolgáit és Isten titkainak + sáfárait.
    Mát. 16,19., Kol. 1,25., 2 Kor. 4,5., Mát. 28,19., Mát. 28,20.
  2. A mi pedig egyébiránt a sáfárokban megkívántatik, az, hogy mindenik hívnek találtassék.
    Luk. 12,42., Zsid. 3,5.
  3. Rám nézve pedig igen csekély dolog, hogy ti tõletek ítéltessem meg, vagy emberi ítéletnaptól; sõt magam sem ítélem meg magamat.
  4. Mert semmit sem tudok magamra, de nem ebben vagyok megigazulva; a ki ugyanis engem megítél, az Úr + az.
    2 Móz. 34,7., 1 Ján. 3,21., Zsolt. 35,24.
  5. Azért idõ elõtt semmit se ítéljetek, míg el nem jõ az Úr, a ki egyrészt világra hozza + a sötétségnek titkait, másrészt megjelenti a szíveknek tanácsait; és akkor mindenkinek az Istentõl lészen a dícsérete.
    Mát. 7,1., Préd. 12,16., 2 Kor. 5,10., 2 Kor. 10,18.
  6. Ezeket pedig, atyámfiai, példában szabtam magamra és Apollósra ti érettetek, hogy rajtunk tanuljátok meg, hogy annakfelette a mi írva van, nem kell bölcselkedni; hogy senki se fuvalkodjék fel az egyikért a másik ellen.
    Péld. 3,7., Róm. 12,3., 1 Kor. 3,18.
  7. Mert kicsoda különböztet meg téged? Mid van ugyanis, a mit nem kaptál volna? Ha pedig úgy kaptad, mit dicsekedel, mintha nem kaptad volna?
    Ján. 3,27., Róm. 12,6., 1 Pét. 4,10., Jak. 1,17., 1 Krón. 29,14.
  8. Immár beteltetek, immár meggazdagodtatok, nálunk nélkül uralkodásra jutottatok; vajha csakugyan uralkodásra jutottatok volna, hogy mi is veletek egybe uralkodhatnánk.
    Jel. 3,17.
  9. Mert úgy vélem, hogy az Isten minket, az apostolokat, utolsókul állított, mintegy halálra szántakul: mert + látványossága lettünk a világnak, úgy angyaloknak, mint embereknek.
    Zsolt. 44,23., Róm. 8,36., Zsid. 10,33.
  10. Mi bolondok a Krisztusért, ti pedig bölcsek a Krisztusban; mi erõtlenek, ti pedig erõsek; ti dicsõségesek, mi pedig gyalázatosak.
    1 Kor. 3,18., 2 Kor. 13,9.
  11. Mindezideig éhezünk is, szomjúhozunk is, mezítelenkedünk is, bántalmaztatunk is, + bujdosunk is,
    2 Kor. 11,27., Csel. 23,2., 2 Kor. 4,8., 2 Kor. 4,9.
  12. Fáradozunk is, tulajdon kezünkkel munkálkodván; ha szidalommal illettetünk, + jót kívánunk; ha háborúságot szenvedünk, békességgel tûrjük;
    1 Kor. 9,15., Csel. 18,3., Csel. 20,34., 1 Thess. 2,9., 2 Thess. 3,8., Róm. 12,14., Mát. 5,44., Zsolt. 109,28.
  13. Ha gyaláztatunk, könyörgünk: szinte a világ szemetjévé lettünk, mindeneknek söpredékévé egész mostanig.
  14. Nem azért írom ezeket, hogy megszégyenítselek titeket, hanem mint szerelmes gyermekeimet intelek.
    1 Thess. 2,11.
  15. Mert ha tízezer tanítómesteretek lenne is a Krisztusban, de nem sok atyátok; mert tõlem vagytok a Krisztus Jézusban az evangyéliom által.
    1 Kor. 3,6.
  16. Kérlek azért titeket, legyetek az én követõim.
    1 Kor. 11,1., Fil. 3,17.
  17. Azért küldtem hozzátok Timótheust, ki nékem szeretett és hû fiam az Úrban, a ki eszetekbe juttatja néktek az én útaimat a Krisztusban, a mint mindenütt, minden gyülekezetben tanítok.
    1 Tim. 1,2., 2 Tim. 1,2.
  18. De mintha el se mennék ti hozzátok, úgy felfuvalkodtak némelyek.
  19. Pedig elmegyek hamarosan hozzátok, ha az úr akarándja; és megismerem a felfuvalkodottaknak nem a beszédjét, hanem az erejét.
    Csel. 18,21., Zsid. 6,3., Jak. 4,15.
  20. Mert nem beszédben áll az Istennek országa, hanem erõben.
    1 Kor. 2,1., 1 Kor. 2,4., 1 Kor. 2,5., Luk. 17,20.
  21. Mit akartok? Vesszõvel menjek-é hozzátok, avagy szeretettel és szelídségnek lelkével?
    2 Kor. 10,2., 2 Kor. 10,6., 2 Kor. 10,9., 2 Kor. 10,11.

Fejezetek: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10, 11, 12, 13, 14, 15, 16.