PÁL APOSTOLNAK A KORINTHUSBELIEKHEZ ÍRT ELSÕ LEVELE
- Úgy tekintsen minket az ember, mint Krisztus szolgáit és Isten titkainak + sáfárait.
Mát. 16,19.,
Kol. 1,25.,
2 Kor. 4,5.,
Mát. 28,19.,
Mát. 28,20.
- A mi pedig egyébiránt a sáfárokban megkívántatik, az, hogy mindenik hívnek találtassék.
Luk. 12,42.,
Zsid. 3,5.
- Rám nézve pedig igen csekély dolog, hogy ti tõletek ítéltessem meg, vagy emberi ítéletnaptól; sõt magam sem ítélem meg magamat.
- Mert semmit sem tudok magamra, de nem ebben vagyok megigazulva; a ki ugyanis engem megítél, az Úr + az.
2 Móz. 34,7.,
1 Ján. 3,21.,
Zsolt. 35,24.
- Azért idõ elõtt semmit se ítéljetek, míg el nem jõ az Úr, a ki egyrészt világra hozza + a sötétségnek titkait, másrészt megjelenti a szíveknek tanácsait; és akkor mindenkinek az Istentõl lészen a dícsérete.
Mát. 7,1.,
Préd. 12,16.,
2 Kor. 5,10.,
2 Kor. 10,18.
- Ezeket pedig, atyámfiai, példában szabtam magamra és Apollósra ti érettetek, hogy rajtunk tanuljátok meg, hogy annakfelette a mi írva van, nem kell bölcselkedni; hogy senki se fuvalkodjék fel az egyikért a másik ellen.
Péld. 3,7.,
Róm. 12,3.,
1 Kor. 3,18.
- Mert kicsoda különböztet meg téged? Mid van ugyanis, a mit nem kaptál volna? Ha pedig úgy kaptad, mit dicsekedel, mintha nem kaptad volna?
Ján. 3,27.,
Róm. 12,6.,
1 Pét. 4,10.,
Jak. 1,17.,
1 Krón. 29,14.
- Immár beteltetek, immár meggazdagodtatok, nálunk nélkül uralkodásra jutottatok; vajha csakugyan uralkodásra jutottatok volna, hogy mi is veletek egybe uralkodhatnánk.
Jel. 3,17.
- Mert úgy vélem, hogy az Isten minket, az apostolokat, utolsókul állított, mintegy halálra szántakul: mert + látványossága lettünk a világnak, úgy angyaloknak, mint embereknek.
Zsolt. 44,23.,
Róm. 8,36.,
Zsid. 10,33.
- Mi bolondok a Krisztusért, ti pedig bölcsek a Krisztusban; mi erõtlenek, ti pedig erõsek; ti dicsõségesek, mi pedig gyalázatosak.
1 Kor. 3,18.,
2 Kor. 13,9.
- Mindezideig éhezünk is, szomjúhozunk is, mezítelenkedünk is, bántalmaztatunk is, + bujdosunk is,
2 Kor. 11,27.,
Csel. 23,2.,
2 Kor. 4,8.,
2 Kor. 4,9.
- Fáradozunk is, tulajdon kezünkkel munkálkodván; ha szidalommal illettetünk, + jót kívánunk; ha háborúságot szenvedünk, békességgel tûrjük;
1 Kor. 9,15.,
Csel. 18,3.,
Csel. 20,34.,
1 Thess. 2,9.,
2 Thess. 3,8.,
Róm. 12,14.,
Mát. 5,44.,
Zsolt. 109,28.
- Ha gyaláztatunk, könyörgünk: szinte a világ szemetjévé lettünk, mindeneknek söpredékévé egész mostanig.
- Nem azért írom ezeket, hogy megszégyenítselek titeket, hanem mint szerelmes gyermekeimet intelek.
1 Thess. 2,11.
- Mert ha tízezer tanítómesteretek lenne is a Krisztusban, de nem sok atyátok; mert tõlem vagytok a Krisztus Jézusban az evangyéliom által.
1 Kor. 3,6.
- Kérlek azért titeket, legyetek az én követõim.
1 Kor. 11,1.,
Fil. 3,17.
- Azért küldtem hozzátok Timótheust, ki nékem szeretett és hû fiam az Úrban, a ki eszetekbe juttatja néktek az én útaimat a Krisztusban, a mint mindenütt, minden gyülekezetben tanítok.
1 Tim. 1,2.,
2 Tim. 1,2.
- De mintha el se mennék ti hozzátok, úgy felfuvalkodtak némelyek.
- Pedig elmegyek hamarosan hozzátok, ha az úr akarándja; és megismerem a felfuvalkodottaknak nem a beszédjét, hanem az erejét.
Csel. 18,21.,
Zsid. 6,3.,
Jak. 4,15.
- Mert nem beszédben áll az Istennek országa, hanem erõben.
1 Kor. 2,1.,
1 Kor. 2,4.,
1 Kor. 2,5.,
Luk. 17,20.
- Mit akartok? Vesszõvel menjek-é hozzátok, avagy szeretettel és szelídségnek lelkével?
2 Kor. 10,2.,
2 Kor. 10,6.,
2 Kor. 10,9.,
2 Kor. 10,11.