PÁL APOSTOLNAK A KORINTHUSBELIEKHEZ ÍRT ELSÕ LEVELE

Fejezetek: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10, 11, 12, 13, 14, 15, 16.

  1. Merészel valaki közületek, ha peres dolga van a másikkal, az igaztalanok elõtt törvénykezni, és nem a szentek elõtt?
  2. Nem tudjátok-é, hogy a szentek a világot ítélik meg? És ha ti ítélitek meg a világot, méltatlanok vagytok-é a legkisebb dolgokban való ítéletekre?
    Luk. 22,30., Jel. 2,26.
  3. Nem tudjátok-é, hogy angyalokat fogunk ítélni, nemhogy életszükségre való dolgokat?
  4. Azért ha életszükségre való dolgok felõl van törvénykezéstek, a kik a gyülekezetben legalábbvalók, azokat ültessétek le.
  5. Megszégyenítéstekre mondom: Hát nincs ti köztetek egy bölcs ember sem, a ki ítéletet tehetne az õ atyjafiai között?
  6. Hanem atyafi atyafival törvénykezik, még pedig hitetlenek elõtt?
  7. Egyáltalán már az is gyarlóság ti bennetek, hogy törvénykeztek egymással. Miért + nem szenveditek inkább a bántalmazást? Miért nem tûritek inkább a kárt?
    Péld. 19,11., Péld. 20,22., Mát. 5,21., Mát. 5,39., Luk. 6,29., Róm. 12,19., 1 Thess. 5,15., 1 Pét. 3,9.
  8. Sõt ti okoztok bántalmazást és kárt, még pedig atyátokfiainak.
    1 Thess. 4,6., 1 Thess. 5,15.
  9. Avagy nem tudjátok-é, hogy igazságtalanok nem örökölhetik Istennek országát? Ne tévelyegjetek; se paráznák, se bálványimádók, se házasságtörõk, se pulyák, se férfiszeplõsítõk,
    Gal. 5,19., Gal. 5,20., Gal. 5,21., Eféz. 5,5.
  10. Se lopók, se telhetetlenek, se részegesek, se szidalmazók, se ragadozók nem örökölhetik az Isten országát.
  11. Ilyenek voltatok pedig némelyek, de megmosattattatok + de megszenteltettetek, de megigazíttattatok az Úr Jézusnak nevében és a mi Istenünk Lelke által.
    Tit. 3,3., Eféz. 2,1., Eféz. 2,3., Zsid. 9,14.
  12. Minden szabad nékem, de nem minden használ; minden szabad nékem, de én nem adatom valakinek hatalma alá.
    1 Kor. 10,23.
  13. Az eledelek a hasnak és a has az eledeleknek rendeltetett. Az Isten pedig mind ezt, mind amazokat eltörli. A test azonban nem a paráznaságnak + rendeltetett, hanem az Úrnak, és az Úr a testnek.
    Mát. 15,17., 1 Kor. 15,44., 1 Thess. 4,3.
  14. Az Isten pedig az Urat is feltámasztotta, minket is feltámaszt az õ hatalma által.
    Csel. 3,15., Róm. 6,5., Róm. 6,8.
  15. Nem tudjátok-é, hogy a ti testeitek a Krisztusnak tagjai? Elszakítva hát a Krisztus tagjait, paráznának tagjaivá tegyem? Távol legyen.
    Eféz. 4,12., Eféz. 4,15., Eféz. 4,16.
  16. Avagy nem tudjátok-é, hogy a ki a paráznával egyesül, egy test vele? Mert ketten lesznek, úgymond, egy testté.
    Mát. 19,5., 1 Móz. 2,24.
  17. A ki pedig az Úrral egyesül, egy lélek õ vele.
    Ján. 17,21., Ján. 17,22., Eféz. 5,30.
  18. Kerüljétek a paráznaságot. Minden bûn, melyet az ember cselekszik, a testen kívül van, de a ki paráználkodik, a maga teste ellen vétkezik.
  19. Avagy nem tudjátok-é, hogy a ti testetek a bennetek lakozó Szent Léleknek temploma, a melyet Istentõl nyertetek; és nem a magatokéi + vagytok?
    1 Kor. 3,16., Róm. 14,7., Róm. 14,8.
  20. Mert áron vétettetek meg; dicsõítsétek + azért az Istent a ti testetekben és lelketekben, a melyek az Istenéi.
    1 Kor. 7,23., 1 Pét. 1,18., 1 Pét. 1,19., Fil. 1,20.

Fejezetek: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10, 11, 12, 13, 14, 15, 16.