AZ APOSTOLOK CSELEKEDETEI

Fejezetek: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10, 11, 12, 13, 14, 15, 16, 17, 18, 19, 20, 21, 22, 23, 24, 25, 26, 27, 28.

  1. Ezekután Pál Athénbõl eltávozván, méne Korinthusba.
  2. És mikor egy Akvila nevû, pontusi származású zsidóra talált, ki nem régen jött Itáliából, és feleségére Prisczillára (mivelhogy Klaudius megparancsolta vala, hogy a zsidók mind távozzanak Rómából): hozzájuk csatlakozék.
    Róm. 16,3., Róm. 16,4., 1 Kor. 16,19., 2 Tim. 4,19.
  3. És mivelhogy azonféle míves vala, náluk marada és dolgozik vala. Mesterségökre nézve ugyanis sátorcsinálók valának.
    Csel. 20,34., 1 Kor. 4,12., 2 Thess. 3,8.
  4. Vetekedék pedig minden szombaton a zsinagógában, és igyekezék mind zsidókat, mind görögöket meggyõzni.
  5. Mikor pedig megérkeztek Maczedóniából Silás és Timótheus, szorongatá a lélek Pált, és bizonyságot tõn a zsidóknak, hogy Jézus a Krisztus.
    Csel. 17,14., Csel. 17,15., 1 Thess. 3,2., 1 Thess. 3,6.
  6. Mikor pedig azok ellenszegülének és káromlásokat szólának, ruháit megrázva monda nékik: Véretek a fejetekre; + én tiszta vagyok: mostantól fogva a pogányokhoz ++ megyek.
    Mát. 10,14., Csel. 13,51., 2 Sám. 1,16., 1 Kir. 2,33., Ezék. 3,18., Ezék. 3,20., Mát. 23,35., Csel. 20,26., Mát. 27,24., Mát. 27,25., Csel. 13,46.
  7. És általmenvén onnét, méne egy Justus nevû, istenfélõ ember házához, kinek háza szomszédos vala a zsinagógával.
  8. Krispus pedig, a zsinagógának feje hûn az Úrban egész házanépével egybe; a Korinthusbeliek közül is sokan hallván, hisznek vala, és megkeresztelkednek vala.
    1 Kor. 1,14.
  9. Monda pedig az Úr látás által éjszaka Pálnak: Ne félj, hanem szólj és ne hallgass:
    Csel. 16,9., Csel. 16,10.
  10. Mert én veled vagyok és senki sem támad reád, hogy néked ártson; mert nékem sok népem van ebben a városban.
    Csel. 13,48.
  11. És ott lakozék egy esztendeig és hat hónapig, tanítva köztük az Isten ígéjét.
  12. Mikor pedig Gallió volt Akhája tiszttartója, reátámadának a zsidók egyakarattal Pálra, és vivék õt a törvényszék elébe,
  13. Mondván: Ez a törvény ellen való istentiszteletre csábítja az embereket.
  14. Mikor pedig Pál meg akará nyitni száját, monda Gallió a zsidóknak: Ha valóban valami bosszútételrõl, vagy gonosz cselekedetrõl volna szó, zsidók, igazság szerint meghallgatnálak benneteket:
  15. De ha tanításról, nevekrõl és a ti törvénytekrõl van kérdés, ti magatok lássátok; mert én ezekben bíró nem akarok lenni.
  16. És elûzé õket a törvényszék elõl.
  17. A görögök pedig mindnyájan Sosthenest, a zsinagógának fejét megragadván, verik vala a törvényszék elõtt; de Gallió velök semmit sem gondola.
    1 Kor. 1,1.
  18. Pál pedig, miután még több napig ott marada, az atyafiaktól elbúcsúzván, Siriába hajózék, és vele együtt Prisczilla és Akvila, minekutána fejét megnyírta Kenkreában; mert fogadása vala.
    Csel. 21,23., Csel. 21,24., 4 Móz. 6,1.
  19. Juta pedig Efézusba, és azokat ott hagyá; õ maga pedig bemenvén a zsinagógába, vetekedék a zsidókkal.
  20. Mikor pedig azok kérék, hogy több ideig maradjon nálok, nem álla reá;
  21. Hanem búcsút võn tõlük, mondván: Mindenesetre Jeruzsálemben kell nékem a következõ ünnepet töltenem; de ismét megjövök hozzátok, ha Isten akarja. És elhajózék Efézusból.
  22. És miután Czézáreába érkezék, felmenvén Jeruzsálembe és köszöntvén a gyülekezetet, leméne Antiókhiába.
  23. És miután ott bizonyos idõt eltöltött, elméne, eljárván renddel Galácia tartományát és Frigiát, erõsítve a tanítványokat mind.
    Csel. 16,6.
  24. Érkezék pedig Efézusba egy Apollós nevû zsidó, alekszandriai származású, ékesenszóló férfiú, ki az írásokban tudós vala.
    1 Kor. 1,12., Csel. 19,1.
  25. Ez meg volt tanítva az Úrnak útára; és lélekben buzgó lévén, szólja és tanítja vala nagy szorgalmatosan az Úrra tartozó dolgokat, jóllehet csak a János keresztségét tudja vala.
    Csel. 19,3.
  26. És ez kezde nagy bátorsággal szólni a zsinagógában. Mikor pedig meghallgatta õt Akvila és Prisczilla, magok mellé vevék õt, és nyilvábban kifejtették elõtte az Istennek útát.
  27. Mikor pedig Akhájába akara átmenni, buzdítván õt az atyafiak, írának a tanítványoknak, hogy fogadják be õt. Ki mikor odajutott, sokat használa azoknak, kik hittek vala a kegyelem által:
    1 Kor. 1,12., 1 Kor. 3,4., 1 Kor. 3,5., 1 Kor. 3,6., 1 Kor. 3,22., 1 Kor. 4,6., 1 Kor. 16,12.
  28. Mert hatalmasan meggyõzi vala a zsidókat nyilvánosan, bebizonyítva az írásokból, hogy Jézus a Krisztus.

Fejezetek: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10, 11, 12, 13, 14, 15, 16, 17, 18, 19, 20, 21, 22, 23, 24, 25, 26, 27, 28.