PÉTER APOSTOLNAK KÖZÖNSÉGES ELSÕ LEVELE

Fejezetek: 1, 2, 3, 4, 5.

  1. A köztetek lévõ presbitereket kérem én, a presbitertárs, és a Krisztus szenvedésének tanuja, és a megjelenendõ dicsõségnek részese;
    Tit. 1,5., 1 Tim. 5,17., 2 Ján. 1,1., Ján. 15,27., Ján. 19,35., Róm. 8,17., Róm. 8,18.
  2. Legeltessétek az Istennek köztetek lévõ nyáját, gondot viselvén arra nem kényszerítésbõl, hanem örömest; sem nem rút nyerészkedésbõl, hanem jóindulattal;
    Csel. 20,28., 1 Kor. 9,16., Tit. 1,7., Tit. 1,11.
  3. Sem nem úgy, hogy uralkodjatok a gyülekezeteken, hanem mint példányképei a nyájnak.
    2 Kor. 1,24., Luk. 22,26., 2 Thess. 3,9.
  4. És mikor megjelenik a fõpásztor, elnyeritek a dicsõségnek hervadatlan koronáját.
    1 Pét. 2,25., 1 Pét. 1,4., Jak. 1,12., 1 Kor. 9,25.
  5. Hasonlatosképen ti ifjabbak engedelmeskedjetek a véneknek: mindnyájan pedig, egymásnak engedelmeskedvén, az alázatosságot öltsétek fel, mert az Isten a kevélyeknek ellene áll, az alázatosaknak pedig kegyelmet ád.
    Eféz. 5,21., Fil. 2,3., Péld. 3,34., Jak. 4,6.
  6. Alázzátok meg tehát magatokat Istennek hatalmas keze alatt, hogy felmagasztaljon titeket annak idején.
    Jak. 4,7., Jak. 4,10., Jób. 22,29.
  7. Minden gondotokat õ reá vessétek, mert néki gondja van reátok.
    Zsolt. 37,5., Mát. 6,25., Zsid. 13,5.
  8. Józanok legyetek, vigyázzatok; mert a ti ellenségetek, az ördög, mint ordító oroszlán szerte jár, keresvén, kit elnyeljen:
    1 Pét. 4,7., Jel. 12,10., Jób. 1,7., Luk. 22,31.
  9. A kinek álljatok ellen, erõsek lévén a hitben, tudva, hogy a világban lévõ atyafiságotokon ugyanazok a szenvedések telnek be.
    Jak. 4,7., Eféz. 6,12., Eféz. 6,13., Fil. 1,30.
  10. A minden kegyelemnek Istene pedig, a ki az õ örök dicsõségére hívott el minket a a Krisztus Jézusban, titeket, a kik rövid ideig szenvedtetek, õ maga tegyen tökéletesekké, erõsekké, szilárdakká és állhatatosokká,
    1 Pét. 1,15., 1 Thess. 2,12., Zsid. 13,21.
  11. Övé a dicsõség és a hatalom örökkön-örökké. Ámen.
    Eféz. 3,16.
  12. Silvánus által, a ki, a mint gondolom, hû atyátokfia, röviden írtam, intve és bizonyságot téve, hogy az az Istennek igaz kegyelme, a melyben állotok.
    2 Kor. 1,19., 1 Thess. 1,1., 2 Thess. 1,1., Csel. 17,4., Róm. 5,2.
  13. Köszönt titeket a veletek együtt választott babiloni gyülekezet és Márk, az én fiam.
    1 Pét. 1,1., 1 Kor. 9,5., Csel. 12,12.
  14. Köszöntsétek egymást szeretet csókjával. Békesség mindnyájatoknak, a kik Krisztusban vagytok.
    Róm. 16,16., 1 Kor. 16,20.

Fejezetek: 1, 2, 3, 4, 5.