AZ APOSTOLOK CSELEKEDETEI
- Abban az idõben pedig Heródes király elkezde kegyetlenkedni némelyekkel, a gyülekezetbõl valók közül.
- Megöleté pedig Jakabot, Jánosnak testvérét, fegyverrel.
- És látván, hogy ez tetszik a zsidóknak, föltette magában, hogy elfogatja Pétert is. (Valának pedig a kovásztalan kenyerek napjai.)
2 Móz. 12,18.
- Kit el is fogatván, tömlöczbe veté, átadván négy négyes katonai szakasznak, hogy õrizzék õt; husvét után akarván õt a nép elé vezettetni.
- Péter azért õrizteték a fogságban; a gyülekezet pedig szüntelen könyörög vala az Istennek õ érette.
- Mikor pedig Heródes õt elõ akará vezettetni, azon az éjszakán aluszik vala Péter két vitéz között, megkötözve két lánczczal; és õrök õrizék az ajtó elõtt a tömlöczöt.
- És ímé az Úrnak angyala eljöve, és világosság fénylék a tömlöczben: és meglökvén Péter oldalát, felkölté õt, mondván: Kelj jöl hamar! És leesének a lánczok kezeirõl.
Csel. 16,24.,
Csel. 16,26.
- És monda néki az angyal: Övezd fel magadat, és kösd fel saruidat. És úgy cselekedék. És monda néki: Vedd rád felsõruhádat és kövess engem!
- És kimenvén, követé õt; és nem tudta, hogy valóság az, a mi történik az angyal által, hanem azt hitte, hogy látást lát.
- Mikor pedig általmentek az elsõ õrsön és a másodikon, jutának a vaskapuhoz, mely a városba visz; mely magától megnyílék elõttük: és kimenvén, egy utczán elõremenének; és azonnal eltávozék az angyal õ tõle.
- És Péter magához térve monda: Most tudom igazán, hogy az Úr elbocsátotta az õ angyalát, és megszabadított engem Heródes kezébõl és a zsidók népének egész várakozásától.
Dán. 6,22.
- És miután ezt megértette, elméne Máriának, a János anyjának házához, ki Márknak neveztetik; hol sokan valának egybegyûlve és könyörögnek vala.
Csel. 12,25.,
Csel. 13,5.,
Csel. 13,13.,
Csel. 15,37.,
Csel. 15,39.,
Kol. 4,10.,
Filem. 1,24.,
2 Tim. 4,11.,
1 Pét. 5,13.
- És mikor Péter zörgetett a tornácz ajtaján, egy Rhodé nevû szolgálóleány méne oda, hogy hallgatózzék:
- És megismervén a Péter szavát, örömében nem nyitá meg a kaput, hanem befutván, hírül adá, hogy Péter áll a kapu elõtt.
- Azok pedig mondának néki: Elment az eszed. Õ azonban erõsíté, hogy úgy van. Azok pedig mondának: Az õ angyala az.
- Péter pedig szüntelen zörget vala: mikor azért felnyitották, megláták õt és elálmélkodának.
- Miután pedig kezével hallgatást intett nékik, elbeszélé nékik, mimódon hozta ki õt az Úr a tömlöczbõl. És monda: Adjátok tudtára ezeket Jakabnak és az atyafiaknak. És kimenvén elméne más helyre.
Csel. 15,13.,
Csel. 21,18.,
Gal. 1,19.,
Gal. 2,9.,
Gal. 2,12.
- Mikor pedig megvirradt, nem csekély háborúság támada a vitézek között, mi történt hát Péterrel.
- Heródes pedig mikor elõkérte õt és nem találta, kivallatván az õröket, parancsolá, hogy kivégeztessenek. És lemenvén Júdeából Czézáreába, ott idõzött.
- Heródes pedig ellenséges indulattal vala a tirusiak és sidoniak iránt; de azok egyakarattal eljövének õ hozzá, és Blástust, a király kamarását megnyervén, békességet kérének, mivelhogy az õ tartományuk a királyéból élelmeztetik vala.
1 Kir. 5,9.,
1 Kir. 5,11.,
2 Krón. 2,10.,
2 Krón. 2,15.,
Ezék. 27,17.
- Egy kitûzött napon pedig Heródes királyi ruhájába felöltözve és székibe ülve nyilvánosan szóla hozzájuk.
- A nép pedig felkiálta: Isten szava ez és nem emberé.
- És azonnal megveré õt az Úrnak angyala, azért, hogy nem az Istennek adá a dicsõséget; + és a férgektõl megemésztetvén, meghala.
2 Sám. 24,15.,
2 Sám. 24,17.,
2 Kir. 19,35.,
Csel. 10,26.,
Csel. 14,14.,
Csel. 14,15.,
Jel. 19,10.
- Az Istennek ígéje pedig növekedik és terjed vala,
Csel. 6,7.,
Csel. 19,20.,
Ésa. 55,10.,
Ésa. 55,11.,
Kol. 1,6.
- Barnabás és Saulus pedig visszatérének Jeruzsálembõl, betöltvén szolgálatukat, maguk mellé véve Jánost is, kinek mellékneve Márk vala.
Csel. 11,29.,
Csel. 11,30.