ZSOLTÁROK KÖNYVE
- Dávidé. Ne bosszankodjál az elvetemültekre, ne irígykedjél a gonosztevõkre.
Péld. 24,1.
- Mert hirtelen levágattatnak, mint a fû, s mint a gyönge növény elfonnyadnak.
Jób. 22,16.,
Jób. 20,5.
- Bízzál az Úrban és jót cselekedjél; e földön lakozzál és hûséggel élj.
- Gyönyörködjél az Úrban, és megadja néked szíved kéréseit.
- Hagyjad az Úrra a te útadat, és bízzál benne, majd õ teljesíti.
- Felhozza a te igazságodat, mint a világosságot, és a te jogodat, miként a delet.
Ésa. 58,8.
- Csillapodjál le az Úrban és várjad õt; ne bosszankodjál arra, a kinek útja szerencsés, se arra, a ki álnok tanácsokat követ.
- Szünj meg a haragtól, hagyd el heveskedésedet; ne bosszankodjál, csak rosszra vinne!
- Mert az elvetemültek kivágattatnak; de a kik az Urat várják, öröklik a földet.
Jób. 20,5.,
Jób. 20,29.
- Egy kevés idõ még és nincs gonosz; nézed a helyét és nincsen ott.
- A szelidek pedig öröklik a földet, és gyönyörködnek nagy békességben.
5 Móz. 28,1.,
5 Móz. 28,13.,
Mát. 5,5.
- Fondorkodik a gonosz az igaz ellen, és fogait csikorgatja rá:
- Az Úr neveti õt, mert látja, hogy eljõ az õ napja.
Zsolt. 2,4.
- Fegyvert vonnak a gonoszok; felvonják ívöket, hogy a szegényt és nyomorultat elejtsék, és leöljék az igazán élõket;
- De fegyverök saját szívökbe hat, és ívök eltörik.
- Jobb a kevés az igaznak, mint a sok gonosznak az õ gazdagsága.
Péld. 15,16.,
Péld. 15,17.
- Mert a gonoszok karja eltörik, de az igazakat támogatja az Úr.
Zsolt. 34,10.,
Zsolt. 34,11.,
Péld. 13,25.
- Jól tudja az Úr feddhetetleneknek napjait, és hogy örökségök mindörökké meglesz.
- Nem szégyenülnek meg a veszedelmes idõben, és jóllaknak az éhség napjaiban.
Zsolt. 33,19.
- De a gonoszok elvesznek, és az Úrnak ellensége, mint a liget ékessége, elmúlik, füstként múlik el.
Jób. 18,5.,
Jób. 18,21.
- Kölcsön kér a gonosz és meg nem fizet, de az igaz irgalmas és adakozó.
5 Móz. 28,12.,
Jób. 31,16.,
Jób. 31,21.
- Mert a kiket õ megáld, öröklik a földet, és a kiket õ megátkoz, kivágattatnak azok.
- Az Úr szilárdítja meg az igaz ember lépteit, és útját + kedveli.
Zsolt. 18,25.,
Zsolt. 18,37.,
Zsolt. 1,6.
- Ha elesik, nem terül el, mert az Úr támogatja kezével.
Péld. 24,16.,
2 Kor. 4,8.,
2 Kor. 4,9.
- Gyermek voltam, meg is vénhedtem, de nem láttam, hogy elhagyottá lett volna az igaz, a magzatja pedig kenyérkéregetõvé.
Péld. 10,3.,
Péld. 13,23.
- Mindennapon irgalmatoskodik és kölcsön ad, és az õ magzatja áldott.
Jób. 3,16.,
Jób. 3,18.,
Zsolt. 112,9.
- Kerüld a rosszat és jót cselekedjél, és megmaradsz mindörökké.
Péld. 11,6.,
Ésa. 1,16.,
Ésa. 1,17.
- Mert az Úr szereti az ítéletet, és el nem hagyja az õ kegyeseit; megõrzi õket mindörökké, a gonoszok magvát pedig kiirtja.
Jób. 21,19.
- Az igazak öröklik a földet, és mindvégig rajta lakoznak.
Zsolt. 37,11.
- Bölcseséget beszél az igaznak szája, és a nyelve ítéletet szól.
- Istenének törvénye van szívében, lépései nem ingadoznak.
Zsolt. 1,2.
- Leselkedik a gonosz az igazra, és halálra keresi azt;
Zsolt. 10,8.,
Zsolt. 10,10.
- De az Úr nem hagyja azt annak kezében, sem nem kárhoztatja, mikor megítéltetik.
- Várjad az Urat, õrizd meg az õ útját; és fölmagasztal téged, hogy örököld a földet; és meglátod, a mikor kiirtatnak a gonoszok.
- Láttam elhatalmasodni a gonoszt és szétterjeszkedett az, mint egy gazdag lombozatú vadfa;
- De elmult és ímé nincsen! kerestem, de nem található.
Zsolt. 49,13.
- Ügyelj a feddhetetlenre, nézd a becsületest, mert a jövendõ a béke emberéé.
Zsolt. 18,5.,
Zsolt. 20,44.
- De a bûnösök mind elvesznek; a gonosznak vége pusztulás.
Jób. 18,16.,
Jób. 18,20.
- Az igazak segedelme pedig az Úrtól van; õ az õ erõsségök a háborúság idején.
Zsolt. 9,10.
- Megvédi õket az Úr és megszabadítja õket; megszabadítja õket a gonoszoktól és megsegíti õket, mert õ benne bíznak.
Jób. 20,10.,
Zsolt. 18,45.