AZ APOSTOLOK CSELEKEDETEI
- Meghallák azonban az apostolok és a Júdeában levõ atyafiak, hogy a pogányok is bevették az Istennek beszédét.
- Mikor azért felment Péter Jeruzsálembe, vetekedének õ vele a zsidóságból valók,
- Mondván: Körülmetéletlen emberekhez mentél be, és együtt ettél velük.
- Elkezdvén pedig Péter, megmagyarázta nékik rendre, mondván:
- Én Joppé városában imádkozám; és láték elragadtatásban egy látást, valami alászálló edényt, mint egy nagy lepedõt, négy sarkánál fogva leeresztve az égbõl; és egészen hozzám szálla:
Csel. 10,9.,
Csel. 10,16.
- Melyre szememet rávetve megnézém, és látám a földi négylábú állatokat, a vadakat és a csúszómászókat és az égi madarakat.
- Hallék pedig szót is, mely ezt mondja vala nékem: Kelj fel Péter, öljed és egyél!
- Mondék azonban: Semmiképen sem, Uram; mert soha semmi közönséges vagy tisztátalan nem ment be az én számba.
- Felele pedig nékem a szózat másodszor az égbõl: A miket az Isten megtisztított, te ne mondd tisztátalanoknak.
- Ez pedig három ízben történt; és ismét felvonaték az egész az égbe.
- És ímé, azonnal három férfiú érkezék a házhoz, melyben valék, kik Czézáreából küldettek én hozzám.
Csel. 10,19.,
Csel. 10,25.
- Mondá pedig nékem a Lélek, hogy menjek el velök minden kételkedés nélkül. Eljöve pedig velem ez a hat atyafi is; és bemenénk annak az embernek a házába:
- És elbeszélé nékünk, mimódon látta, a mint az angyal megálla az õ házában és ezt mondá néki: Küldj embereket Joppéba, és hívasd magadhoz Simont, ki Péternek neveztetik;
Csel. 10,3.,
Csel. 10,6.
- Õ szólni fog hozzád olyan ígéket, melyek által megtartatol te és a te egész házadnépe.
- Mikor pedig én elkezdtem szólni, leszálla a Szent Lélek õ reájok, miképen mi reánk is kezdetben.
Csel. 10,44.
- Megemlékezém pedig az Úrnak ama mondásáról, a mint mondá: János ugyan vízzel keresztelt, ti azonban Szent Lélekkel fogtok megkereszteltetni.
Csel. 1,5.
- Ha tehát az Isten hasonló ajándékát adta nékik, mint nékünk is, kik hittünk az Úr Jézus Krisztusban, kicsoda voltam én, hogy az Istent eltilthattam volna?
Gal. 2,16.
- Ezeknek hallatára aztán megnyugovának, és dicsõíték az Istent, mondván: Eszerint hát a pogányoknak is adott az Isten megtérést az életre!
Csel. 17,30.,
Luk. 2,31.,
Luk. 2,32.
- Azok tehát, a kik eloszlottak az üldözés miatt, mely Istvánért támadott, eljutának Fenicziáig, Cziprusig és Antiókhiáig, senkinek nem prédikálván az ígét, hanem csak a zsidóknak.
Csel. 8,1.,
Csel. 8,4.
- Voltak azonban közöttük némely cziprusi és czirénei férfiak, kik mikor Antiókhiába bementek, szólának a görögöknek, hirdetve az Úr Jézust.
- És az Úrnak keze vala velök; és nagy sokaság tére meg az Úrhoz, hívõvé lévén.
- Elhatott pedig a hír õ felõlük a jeruzsálemi gyülekezet fülébe; és kiküldék Barnabást, hogy menjen el egész Antiókhiáig.
Csel. 8,14.
- Ki mikor oda jutott és látta az Isten kegyelmét, örvendeze; és inté mindnyájukat, hogy állhatatos szívvel maradjanak meg az Úrban.
Csel. 13,43.
- Mert jámbor és Szent Lélekkel és hittel teljes férfiú vala õ. És nagy sokaság csatlakozék az Úrhoz.
Csel. 5,14.
- Elméne pedig Barnabás Tárzusba, hogy felkeresse Saulust, és rátalálván, elvivé õt Antiókhiába.
Csel. 9,30.
- És lõn, hogy õk egy egész esztendeig forgolódtak a gyülekezetben, és tanítottak nagy sokaságot; és a tanítványokat elõször Antiókhiában nevezték keresztyéneknek.
Csel. 26,28.,
1 Pét. 4,16.
- Ez idõtájban pedig menének Jeruzsálembõl Antiókhiába próféták.
- Felkelvén pedig egy azok közül, névszerint Agabus, megjelenté a Lélek által, hogy az egész föld kerekségén nagy éhség lesz; a mely meg is lõn Klaudius császár idejében.
Csel. 21,10.
- A tanítványok pedig elhatározták, hogy a szerint, a mint kinek-kinek közöttük módjában áll, küldenek valamit segítségül a Júdeában lakozó atyafiaknak:
- A mit meg is cselekedének, elküldvén a vénekhez Barnabás és Saulus keze + által.
Csel. 15,2.,
Csel. 15,4.,
Csel. 15,6.,
Csel. 21,18.,
Csel. 12,25.