AZ APOSTOLOK CSELEKEDETEI
- Agrippa pedig monda Pálnak: Megengedtetik néked, hogy szólj a magad mentségére. Akkor Pál kinyújtván kezét, védõbeszédet tartott:
- Agrippa király! Boldognak tartom magamat, hogy mindazok felõl, a mikkel a zsidóktól vádoltatom, te elõtted fogok védekezni e mai napon;
- Mivel te nagyon jól ismered a zsidók minden szokását és vitás kérdését. Azért kérlek, hallgass meg engem türelmesen!
- Az én ifjúságomtól fogva való életemet tehát, mely kezdetétõl az én népem közt Jeruzsálemben folyt le, tudják a zsidók mindnyájan.
Csel. 22,3.
- Kik tudják rólam eleitõl fogva (ha bizonyságot akarnak tenni), hogy én a mi vallásunknak legszigorúbb felekezete szerint éltem, mint farizeus.
- Most is az Istentõl a mi atyáinknak tett ígéret reménységéért állok itt ítélet alatt:
Csel. 24,14.,
Csel. 28,20.
- Melyre a mi tizenkét nemzetségünk, éjjel és nappal buzgón szolgálva reményli, hogy eljut; mely reménységért vádoltatom, Agrippa király, a zsidóktól.
- Micsoda? Hihetetlen dolognak tetszik néktek, hogy Isten halottakat támaszt fel?
- Én bizonyára elvégeztem vala magamban, hogy ama názáreti Jézus neve ellen sok ellenséges dolgot kell cselekednem.
- Mit meg is cselekedtem Jeruzsálemben: és a szentek közül én sokat börtönbe vettettem, a fõpapoktól való felhatalmazást megnyervén. Sõt mikor megölettetének, + szavazatommal hozzájárultam.
Csel. 8,3.,
Csel. 9,1.,
Csel. 9,2.,
Csel. 22,4.,
Csel. 22,5.,
Csel. 22,19.,
Gal. 1,13.,
Csel. 8,1.,
Csel. 22,20.
- És minden zsinagógában gyakorta büntetvén õket, káromlásra kényszerítettem; és felettébb dühösködvén ellenök, kergettem mind az idegen városokig is.
- E dologban épen útban lévén Damaskus felé a fõpapoktól vett felhatalmazással és engedelemmel,
Csel. 9,1.,
Csel. 22,1.
- Délben látám az úton király, hogy mennybõl a napnak fényességét meghaladó világosság sugárzott körül engem és azokat, kik velem együtt haladnak vala.
- Mikor pedig mi mindnyájan leestünk a földre, hallék szózatot, mely én hozzám szól és ezt mondja vala zsidó nyelven: Saul, Saul, mit kergetsz engem? Nehéz néked az ösztön ellen rúgódoznod.
- Én pedig mondék: Kicsoda vagy, Uram? És az monda: Én vagyok Jézus, a kit te kergetsz.
- De kelj fel, és állj lábaidra: mert azért jelentem meg néked, hogy téged szolgává és bizonysággá rendeljelek úgy azokban, a miket láttál, mint azokban, a mikre nézve meg fogok néked jelenni;
Csel. 22,15.,
Csel. 22,17.,
Csel. 22,18.,
2 Kor. 12,2.,
2 Kor. 12,4.
- Megszabadítván téged e néptõl és a pogányoktól, kik közé most küldelek,
Csel. 22,21.
- Hogy megnyissad szemeiket, hogy setétségbõl világosságra és a Sátánnak hatalmából az Istenhez térjenek, hogy bûneiknek bocsánatát és a megszenteltettek között + osztályrészt nyerjenek az én bennem való hit által.
2 Kor. 4,6.,
Eféz. 5,8.,
Kol. 1,12.,
Kol. 1,13.,
Csel. 20,32.,
Eféz. 1,18.
- Azért, Agrippa király, nem levék engedetlen a mennyei látás iránt;
- Hanem elõször a Damaskusbelieknek és Jeruzsálembelieknek, majd Júdeának egész tartományában és a pogányoknak hirdettem, hogy bánják meg bûneiket és térjenek meg az + Istenhez, a megtéréshez méltó cselekedeteket cselekedvén.
Csel. 9,20.,
Csel. 9,22.,
Csel. 9,28.,
Csel. 9,29.,
Csel. 20,21.,
Mát. 3,8.,
Luk. 3,8.
- Ezekért akartak engem megölni a zsidók, megfogván a templomban.
Csel. 21,30.,
Csel. 21,31.
- De Istentõl segítséget vévén, mind e mai napig állok, bizonyságot tévén mind kicsinynek, mind nagynak, semmit sem mondván azokon kívül, a mikrõl mind a próféták megmondották, mind Mózes, hogy be fognak teljesedni:
- Hogy a Krisztusnak szenvedni kell, hogy mint a halottak feltámadásából elsõ, világosságot + fog hirdetni e népnek és a pogányoknak.
Ésa. 53,4.,
Csel. 17,3.,
1 Kor. 15,20.,
1 Kor. 15,23.,
Kol. 1,18.,
Ésa. 42,6.,
Ésa. 49,6.,
Csel. 13,47.
- Mikor pedig õ ezeket mondá a maga mentségére, Festus nagy fenszóval monda: Bolond vagy te, Pál! A sok tudomány téged õrültségbe visz.
1 Kor. 1,18.,
1 Kor. 1,23.
- Õ pedig monda: Nem vagyok bolond, nemes Festus, hanem igaz és józan beszédeket szólok.
- Mert tud ezekrõl a király, kihez bátorságosan is szólok: mert épen nem gondolom, hogy ezek közül õ elõtte bármi is ismeretlen volna; mert nem valami zugolyában lett dolog ez.
- Hiszel-e, Agrippa király, a prófétáknak? Tudom, hogy hiszel.
- Agrippa pedig monda Pálnak: Majdnem ráveszel engem, hogy keresztyénné legyek.
- Pál pedig monda: Kívánnám Istentõl, hogy necsak majdnem, hanem nagyon is, ne csak te, hanem mindazok is, kik ma engem hallgatnak, lennétek olyanok, a minõ én is vagyok, e bilincsektõl megválva.
- És mikor õ ezeket mondá, felkele a király és a tiszttartó és Bernicé és a kik velük együtt ültek;
- És visszavonultokban beszélgetnek vala egymással, mondván: Semmi halálra, vagy fogságra méltó dolgot nem cselekszik ez az ember.
- Agrippa pedig monda Festusnak: Ezt az embert szabadon lehetett volna bocsátani, ha a császárra nem appellált volna.