AZ APOSTOLOK CSELEKEDETEI

Fejezetek: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10, 11, 12, 13, 14, 15, 16, 17, 18, 19, 20, 21, 22, 23, 24, 25, 26, 27, 28.

  1. Azokban a napokban pedig, mikor a tanítványok szaporodának, támada a görög zsidók közt panaszolkodás a héberek ellen, hogy az õ közülük való özvegyasszonyok mellõztetnek a mindennapi szolgálatban.
    Csel. 2,45., Csel. 4,34., Csel. 4,35.
  2. Annakokáért a tizenkettõ egybegyûjtvén a tanítványok sokaságát, mondának: Nem helyes, hogy mi az Isten ígéjét elhagyjuk és az asztalok körül szolgáljunk.
  3. Válaszszatok azért, atyámfiai, ti közületek hét férfiút, kiknek jó bizonyságuk van, kik Szent Lélekkel és bölcseséggel teljesek, kiket erre a foglalatosságra beállítsunk.
  4. Mi pedig foglalatosok maradunk a könyörgésben és az ígehirdetés szolgálatában.
    Csel. 1,14., Csel. 4,33., Csel. 5,42.
  5. És tetszék e beszéd az egész sokaságnak: és kiválaszták Istvánt, ki hittel és Szent Lélekkel teljes férfiú vala, Filepet, Prokhórust, Nikánórt, Timónt, Párménást és Nikolaust, ki Antiókhiából való prozelitus vala;
    Csel. 8,5., Csel. 8,26., Csel. 21,8.
  6. Kiket állatának az apostolok elébe; és miután imádkoztak, kezeiket reájok veték.
    4 Móz. 8,10., 4 Móz. 27,18., 5 Móz. 34,9., 1 Tim. 4,14., 2 Tim. 1,6.
  7. És az Isten ígéje növekedék; és sokasodék nagyon a tanítványok száma Jeruzsálemben; és a papok közül is nagy sokan követék a hitet.
  8. István pedig teljes lévén hittel és erõvel, nagy csodákat és jeleket cselekszik vala a nép között.
  9. Elõállának azonban némelyek ahhoz a zsinagógához tartozók közül, mely a szabadosokénak, Czirénebeliekének, Alexandriabeliekének és a Czilicziából és Ázsiából valókénak neveztetett, kik Istvánnal vetekednek vala.
  10. De nem állhattak ellene a bölcseségnek és a Léleknek, mely által szól vala.
    Luk. 21,15.
  11. Akkor felbujtottak valami embereket, kik mondának: Hallottuk õt káromló beszédeket szólni Mózes ellen és az Isten ellen.
  12. És felzendíték a népet, a véneket és az írástudókat; és reá rohanván, magukkal ragadák õt, és vivék a tanács elé;
  13. És állatának hamis tanúkat, kik mondának: Ez az ember nem szûnik meg káromló beszédeket szólni e szent hely ellen és a törvény ellen:
    Jer. 26,11.
  14. Mert hallottuk, amint azt mondá, hogy az a názáreti Jézus ezt a helyet elrontja, és megváltoztatja a czerimóniákat, melyeket adott nékünk Mózes.
  15. És szemeiket reá vetvén a tanácsban ûlõk mindnyájan, olyannak láták az õ orczáját, mint egy angyalnak orczáját.

Fejezetek: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10, 11, 12, 13, 14, 15, 16, 17, 18, 19, 20, 21, 22, 23, 24, 25, 26, 27, 28.