A MÁRK ÍRÁSA SZERINT VALÓ SZENT EVANGYÉLIOM

Fejezetek: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10, 11, 12, 13, 14, 15, 16.

Mikor pedig a templomból kiméne, monda néki egy az õ tanítványai közül: Mester: nézd, milyen kövek és milyen épületek!
Mát. 24,1., Mát. 24,42., Luk. 21,5., Luk. 21,36.
Jézus pedig felelvén, monda néki: Látod ezeket a nagy épületeket? Nem marad kõ kövön, a mely le nem romboltatik.
Mikor pedig az olajfák hegyén ül vala, a templom átellenében, megkérdezék õt magukban Péter, Jakab, János és András:
Mondd meg nékünk, mikor történnek meg ezek; és mi lesz a jel, a mikor mindezek beteljesednek?
Jézus pedig felelvén nékik, kezdé mondani: Meglássátok, hogy valaki el ne hitessen titeket.
Mert sokan jõnek majd az én nevemben, a kik azt mondják: Én vagyok: és sokakat elhitetnek.
Mikor pedig hallani fogtok háborúkról és háborúk híreirõl, meg ne rémüljetek, mert meg kell lenniök; de ez még nem a vég.
Mert nemzet nemzet ellen, és ország ország ellen támad; és lesznek földindulások mindenfelé, és lesznek éhségek és háborúságok.
Nyomorúságoknak kezdetei ezek. Ti pedig vigyázzatok magatokra: mert törvényszékeknek adnak át titeket, és gyülekezetekben vernek meg titeket, és helytartók és királyok elé állítanak és érettem, bizonyságul õ nékik.
Mát. 10,17., Mát. 10,18., Ján. 15,19.
De elõbb hirdettetnie kell az evangyéliomnak minden pogányok között.
Mikor pedig fogva visznek, hogy átadjanak titeket, ne aggodalmaskodjatok elõre, hogy mit szóljatok, és ne gondolkodjatok, hanem a mi adatik néktek abban az órában, azt szóljátok; mert nem ti vagytok, a kik szólotok, hanem a Szent Lélek.
Halálra fogja pedig adni testvér testvérét, atya gyermekét; és magzatok támadnak szülõk ellen, és megöletik õket.
És lesztek gyûlöletesek mindenki elõtt az én nevemért; de a ki mindvégig megmarad, az megtartatik.
Mikor pedig látjátok a pusztító utálatosságot, a melyrõl Dániel próféta szólott, ott állani, a hol nem kellene (a ki + olvassa, értse meg), akkor a kik Júdeában lesznek, fussanak a hegyekre;
Dán. 9,27., Dán. 12,4., Dán. 12,10., Mát. 24,15.
A háztetõn levõ pedig le ne szálljon a házba, se be ne menjen, hogy házából valamit kivigyen;
És a mezõn levõ haza ne térjen, hogy ruháját elvigye.
Jaj pedig a terhes és a szoptató asszonyoknak azokban a napokban.
Imádkozzatok pedig, hogy a ti futástok ne télen legyen.
Mert azok a napok olyan nyomorúságosak lesznek, a milyenek a világ kezdete óta, a melyet Isten teremtett, mind ez ideig nem voltak, és nem is lesznek.
Dán. 12,1.
És ha az Úr meg nem rövidítette volna azokat a napokat, egyetlen test sem menekülne meg; de a választottakért, a kiket kiválasztott, megrövidítette azokat a napokat.
Ha pedig akkor ezt mondja néktek valaki: Ímé itt a Krisztus, vagy: Ímé amott, ne higyjétek.
Mát. 24,23., Luk. 17,23.
Mert hamis Krisztusok és hamis próféták támadnak, és jeleket és csodákat tesznek, hogy elhitessék, ha lehet, még a választottakat is.
Ti pedig vigyázzatok; ímé elõre megmondottam néktek mindent.
De azokban a napokban, azután a nyomorúság után, a nap elsötétedik, és a hold nem fénylik,
És az ég csillagai lehullanak, és az egekben levõ hatalmasságok megrendülnek.
És akkor meglátják az embernek Fiát eljõni felhõkben nagy hatalommal és dicsõséggel.
Mát. 24,30., Mát. 25,31., Mát. 26,64., Luk. 21,27.
És akkor elküldi az az õ angyalait, és egybegyûjti az õ választottait a négy szelek felõl, a föld végsõ határától az ég végsõ határáig.
Mát. 13,41.
A fügefáról vegyétek pedig a példát. A mikor ága már zsendül, és levelet hajt, tudjátok, hogy közel van a nyár.
Mát. 24,32., Luk. 21,29.
Azonképen ti is, mikor látjátok, hogy ezek meglesznek, tudjátok meg, hogy közel van, az ajtó elõtt.
Bizony mondom néktek, hogy el nem múlik ez a nemzetség, a míg meg nem lesznek mindezek.
Az ég és a föld elmúlnak, de az én beszédeim soha el nem múlnak.
Ésa. 40,8., Ésa. 51,6., Zsolt. 102,27., Zsid. 1,11.
Arról a napról és óráról pedig senki semmit sem tud, sem az égben az angyalok, sem a Fiú, hanem csak az Atya.
Figyeljetek, vigyázzatok és imádkozzatok; mert nem tudjátok, mikor jõ el az az idõ.
Mát. 24,44., Mát. 25,13., Luk. 22,40.
Úgy mint az az ember, a ki messze útra kelve, házát elhagyván, és szolgáit felhatalmazván, és kinek-kinek a maga dolgát megszabván, az ajtónállónak is megparancsolta, hogy vigyázzon.
Mát. 25,14., Luk. 19,12.
Vigyázzatok azért, mert nem tudjátok, mikor érkezik meg a háznak ura, este-é vagy éjfélkor, vagy kakasszókor, vagy reggel?
Luk. 12,38.
Hogy, ha hirtelen megérkezik, ne találjon titeket aludva.
A miket pedig néktek mondok, mindenkinek mondom: Vigyázzatok!