A MÁRK ÍRÁSA SZERINT VALÓ SZENT EVANGYÉLIOM
Fejezetek: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10, 11, 12, 13, 14, 15, 16.
- Két nap mulva pedig húsvét vala és a kovásztalan kenyerek ünnepe. És a fõpapok és az írástudók tanakodnak vala, hogy csalárdsággal mimódon fogják meg és öljék meg õt.
Mát. 26,1.,
Mát. 26,5.,
Luk. 22,1.,
Luk. 22,2.,
Ján. 11,55.,
Ján. 11,57.
- Mert azt mondják vala: Ne az ünnepen, hogy a nép fel ne zendüljön.
- Mikor pedig Bethániában a poklos Simon házánál vala, a mint asztalhoz üle, egy asszony méne oda, a kinél alabástrom edény vala valódi és igen drága nárdus olajjal: és eltörvén az alabástrom edényt kitölté azt az õ fejére.
Mát. 26,6.,
Mát. 26,13.,
Ján. 12,1.,
Ján. 12,8.
- Némelyek pedig háborognak vala magok között és mondának: Mire való volt az olajnak ez a tékozlása?
- Mert el lehetett volna azt adni háromszáz pénznél is többért, és odaadni a szegényeknek. És zúgolódnak vala ellene.
- Jézus pedig monda: Hagyjatok békét néki; miért bántjátok õt? jó dolgot cselekedett én velem.
- Mert a szegények mindenkor veletek lesznek, és a mikor csak akarjátok, jót tehettek velök; de én nem leszek mindenkor veletek.
5 Móz. 15,11.
- Õ a mi tõle telt, azt tevé: elõre megkente az én testemet a temetésre.
- Bizony mondom néktek: Valahol csak prédikálják ezt az evangyéliomot az egész világon, a mit ez az asszony cselekedett, azt is hirdetni fogják az õ emlékezetére.
- Akkor Júdás, az Iskariotes, egy a tizenkettõ közül, elméne a fõpapokhoz, hogy õt azoknak elárulja.
Mát. 26,14.,
Mát. 26,16.,
Luk. 22,3.,
Luk. 22,6.
- Azok pedig, a mint meghallák, örvendezének, és igérék, hogy pénzt adnak néki. Õ pedig keresi vala, mimódon árulhatná el õt jó alkalommal.
- És a kovásztalan kenyerek ünnepének elsõ napján, mikor a húsvéti bárányt vágják vala, mondának néki az õ tanítványai: Hol akarod, hogy elmenvén megkészítsük, hogy megehesd a húsvéti bárányt?
Mát. 26,17.,
Mát. 26,19.,
Luk. 22,7.,
Luk. 22,13.
- Akkor elkülde kettõt az õ tanítványai közül, és monda nékik: Menjetek el a városba, és egy ember jõ elõtökbe, a ki egy korsó vizet visz; kövessétek õt,
- És a hová bemegy, mondjátok a házi gazdának: A Mester kérdi: hol van az a szállás, a hol megeszem az én tanítványaimmal a húsvéti bárányt?
- És õ mutat néktek egy nagy vacsoráló házat berendezve, készen: ott készítsétek el nékünk.
- Elmenének azért az õ tanítványai, és jutának a városba, és úgy találák, a mint nékik megmondotta, és elkészíték a húsvéti bárányt.
- Mikor pedig este lõn, oda méne a tizenkettõvel.
- És a mikor leülnek és esznek vala monda Jézus: Bizony mondom néktek, egy közületek elárul engem, a ki velem eszik.
Mát. 26,20.,
Mát. 26,29.,
Luk. 22,14.,
Luk. 22,23.,
Ján. 13,21.,
Ján. 13,26.
- Õk pedig kezdének szomorkodni és néki egyenként mondani: Csak nem én? A másik is: Csak nem én?
- Õ pedig felelvén, monda nékik: Egy a tizenkettõ közül, a ki velem együtt márt a tálba.
- Az embernek Fia jóllehet elmegy, a mint meg van írva felõle; de jaj annak az embernek, a ki az embernek Fiát elárulja; jobb lenne annak az embernek, ha nem született volna.
- És mikor õk evének, vévén Jézus a kenyeret, és hálákat adván, megtöré és adá nékik, mondván: Vegyétek, egyétek; ez az én testem.
1 Kor. 11,23.,
1 Kor. 11,25.
- És vévén a poharat, és hálákat adván, adá nékik; és ivának abból mindnyájan;
- És monda nékik: Ez az én vérem, az új szövetség vére, a mely sokakért kiontatik.
- Bizony mondom néktek, nem iszom többé a szõlõtõnek gyümölcsébõl mind ama napig, a mikor mint újat iszom azt az Isten országában.
- És dicséretet énekelve kimenének az olajfák hegyére.
- És monda nékik Jézus: Ezen az éjszakán mindnyájan megbotránkoztok bennem; mert meg van írva: Megverem + a pásztort, és elszélednek a juhok.
Mát. 26,30.,
Mát. 26,35.,
Luk. 22,31.,
Luk. 22,34.,
Luk. 22,39.,
Zak. 13,7.
- De feltámadásom után elõttetek fogok felmenni Galileába.
Márk. 16,7.
- Péter pedig monda néki: Ha mindnyájan megbotránkoznak is, de én nem.
- És monda néki Jézus: Bizony mondom néked, hogy ma, ezen az éjszakán, mielõtt a kakas + kétszer szólana, háromszor tagadsz meg engem.
Mát. 26,34.,
Luk. 22,34.,
Ján. 13,38.
- Õ pedig annál inkább erõsíti vala: Ha veled együtt kell is meghalnom, semmiképen meg nem tagadlak téged. Hasonlóképen szólanak vala a többiek is.
- És menének ama helyre, a melynek Gecsemáné a neve; és monda az õ tanítványainak: Üljetek le itt, a míg imádkozom.
Mát. 26,36.,
Mát. 26,46.,
Luk. 22,40.,
Luk. 22,46.,
Ján. 18,1.,
Ján. 18,2.
- És maga mellé vevé Pétert és Jakabot és Jánost, és kezde rettegni és gyötrõdni;
- És monda nékik: Szomorú az én lelkem mind halálig; maradjatok itt, és vigyázzatok.
Ján. 12,27.
- És egy kevéssé elõre menvén, a földre esék, és imádkozék, hogy, ha lehetséges, múljék el tõle ez az óra;
- És monda: Abba, Atyám! Minden lehetséges néked. Vidd el tõlem ezt a poharat; mindazáltal ne az én akaratom legyen meg, hanem a tied.
Márk. 10,38.
- Azután visszatére és aluva találá õket, és monda Péternek: Simon, alszol? Nem bírtál egy óráig vigyázni?
- Vigyázzatok és imádkozzatok, hogy kísértetbe ne jussatok; a lélek ugyan kész, de a test erõtelen.
- És ismét elmenvén, imádkozék, ugyanazon szavakkal szólván.
- A mikor pedig visszatére, ismét aluva találá õket; mert a szemeik megnehezedtek vala, és nem tudták mit feleljenek néki.
- Harmadszor is jöve, és monda nékik: Aludjatok immár és nyugodjatok. Elég; eljött az óra; ímé az embernek Fia a bûnösök kezébe adatik.
- Keljetek föl, menjünk: ímé elközelgett, a ki engem elárul.
- És mindjárt még mikor õ szól vala, eljöve Júdás, egy a tizenkettõ közül, és vele együtt nagy sokaság, fegyverekkel és botokkal, a fõpapoktól, az írástudóktól és a vénektõl.
Mát. 26,47.,
Mát. 26,58.,
Luk. 22,47.,
Luk. 22,55.,
Ján. 18,2.,
Ján. 18,18.
- Az õ elárulója pedig jelt ada nékik, mondván: A kit megcsókolok majd, õ az; fogjátok meg azt, és vigyétek el biztonsággal.
- És odajutván, azonnal hozzáméne, és monda: Mester! Mester! és megcsókolá õt.
- Azok pedig ráveték kezeiket, és megfogák õt.
- De egy az ott állók közül az õ szablyáját kivonván, a fõpap szolgájához csapa, és levágá annak fülét.
- Jézus pedig felelvén, monda nékik: Mint egy rablóra, úgy jöttetek-é reám fegyverekkel és botokkal, hogy megfogjatok engem?!
- Naponta nálatok valék, a templomban tanítva, és nem fogtatok meg engem; de szükség, hogy az írások beteljesedjenek.
- Akkor elhagyván õt, mindnyájan elfutának.
- Egy ifjú pedig követé õt, a kinek testét csak egy gyolcs ing takarta; és megfogák õt az ifjak.
- De õ ott hagyva az ingét, meztelenül elszalada tõlük.
- És vivék Jézust a fõpaphoz. És oda gyûlének mindnyájan a fõpapok, a vének és az írástudók.
- Péter pedig távolról követé õt, be egészen a fõpap udvaráig: és ott üle a szolgákkal, és melegszik vala a tûznél.
- A fõpapok pedig és az egész tanács bizonyságot keresnek vala Jézus ellen, hogy megölhessék õt; de nem találnak vala.
Mát. 26,59.,
Mát. 26,68.,
Luk. 22,63.,
Luk. 22,71.,
Ján. 18,19.,
Ján. 18,24.
- Mert sokan tesznek vala ugyan hamis tanúbizonyságot ellene, de a bizonyságtételek nem valának megegyezõk.
- És némelyek fölkelének és hamis tanúbizonyságot tõnek ellene, mondván:
- Mi hallottuk, mikor ezt mondá: Én lerontom ezt a kézzel csinált templomot, és három nap alatt mást építek, a mely nem kézzel csináltatott.
Ján. 2,19.
- De még így sem vala egyezõ az õ bizonyságtételük.
- Akkor a fõpap odaállván a középre, megkérdé Jézust, mondván: Semmit sem felelsz-é? Miféle bizonyságot tesznek ezek te ellened?
- Õ pedig hallgat vala, és semmit sem felele. Ismét megkérdezé õt a fõpap, és monda néki: Te vagy-é a Krisztus, az áldott Isten Fia?
Márk. 15,5.,
Ésa. 53,7.
- Jézus pedig monda: Én vagyok. És meglátjátok majd az embernek Fiát ülni a hatalomnak jobbján, és eljõni az ég felhõivel.
- A fõpap pedig megszaggatván ruháit, monda: Mi szükségünk van még tanúkra?
- Hallátok a káromlást. Mi tetszik néktek? Azok pedig halálra méltónak ítélték õt mindnyájan.
Ján. 19,7.
- És kezdék õt némelyek köpdösni, és az õ orczáját elfedni, és õt öklözni, és mondani néki: Prófétálj! A szolgák pedig arczul csapdossák vala õt.
- A mint pedig Péter lent vala az udvarban, odajöve egy a fõpap szolgálói közül;
Mát. 26,69.,
Mát. 26,75.,
Luk. 22,56.,
Luk. 22,62.,
Ján. 18,17.,
Ján. 18,25.,
Ján. 18,27.
- És meglátván Pétert, a mint melegszik vala, rátekintvén, monda: Te is a Názáreti Jézussal valál!
- Õ pedig megtagadá, mondván: Nem ismerem, s nem is értem, mit mondasz. És kiméne a tornáczra; és a kakas megszólala.
- A szolgáló pedig meglátva õt, kezdé ismét mondani az ott állóknak: Ez közülök való.
- Õ pedig ismét megtagadá. De kevés idõ múlva az ott állók ismét mondják vala Péternek: Bizony közülök való vagy; mert Galileabeli is vagy, és a beszéded is hasonló.
- Õ pedig kezde átkozódni és esküdözni, hogy: Nem ismerem azt az embert, a kirõl beszéltek.
- És másodszor szóla a kakas. És Péternek eszébe juta a beszéd, a melyet néki Jézus mondott vala, hogy mielõtt a kakas kétszer szólana, háromszor megtagadsz engem. És sírva fakada.
Márk. 14,30.
Fejezetek: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10, 11, 12, 13, 14, 15, 16.