PÁL APOSTOLNAK A RÓMABELIEKHEZ ÍRT LEVELE

Fejezetek: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10, 11, 12, 13, 14, 15, 16.

  1. Mi tekintetben különb hát a zsidó? vagy micsoda haszna van a körülmetélkedésnek?
  2. Minden tekintetben sok. Mindenek elõtt, hogy az Isten reájok bízta az õ beszédeit.
    Róm. 9,4., Zsolt. 147,19., Zsolt. 147,20.
  3. De hát hogy ha némelyek nem hittek? Vajjon azoknak hitetlensége nem teszi-é hiábavalóvá az Istennek hûségét?
    Róm. 9,6., Róm. 11,29., 2 Tim. 2,13.
  4. Távol legyen. Sõt inkább az Isten legyen igaz, minden ember pedig hazug, a mint meg van írva: Hogy igaznak ítéltessél a te beszédeidben, és + gyõzedelmes légy, mikor vádolnak téged.
    Zsolt. 116,11., Zsolt. 51,6.
  5. Ha pedig a mi igazságtalanságunk az Istennek igazságát mutatja meg, mit mondjunk? Vajjon igazságtalan-é az Isten, hogy minket büntet? Emberi módon szólok.
    Jób. 4,17., Jób. 4,18.
  6. Távol legyen! Mert akkor mi módon ítéli meg az Isten a világot?
    1 Móz. 18,25.
  7. Mert ha az Istennek igazsága az én hazugságom által öregbült az õ dicsõségére, miért kárhoztattatom még én is, mint bûnös?
  8. Sõt inkább ne cselekedjük-é a rosszat, hogy abból jó származzék? - a mint minket rágalmaznak, és a mint némelyek mondogatják, hogy mi így beszélünk, a kiknek kárhoztatása igazságos.
  9. Micsoda tehát? Különbek vagyunk-é? Semmiképen nem. Mert az elébb megmutattuk nyilván, hogy zsidók és görögök mindnyájan bûn alatt vannak;
    Gal. 3,22.
  10. A mint meg van írva, hogy nincsen csak egy igaz is;
    Zsolt. 14,3., Zsolt. 53,2., Zsolt. 53,4.
  11. Nincs, a ki megértse, nincs, a ki keresse az Istent.
  12. Mindnyájan elhajlottak, egyetemben haszontalanokká lettek; nincs, a ki jót cselekedjék, nincsen csak egy is.
  13. Nyitott sír az õ torkuk; nyelvökkel álnokságot szólnak; áspis kígyó mérge van ajkaik alatt.
    Zsolt. 5,10., Zsolt. 140,4.
  14. Szájok telve átkozódással és keserûséggel.
    Zsolt. 10,7.
  15. Lábaik gyorsak a vérontásra.
    Ésa. 59,7., Ésa. 59,8.
  16. Útjaikon romlás és nyomorúság van.
  17. És a békességnek útját nem ismerik.
  18. Nincs isteni félelem az õ szemök elõtt.
    Zsolt. 36,2.
  19. Tudjuk pedig, hogy a mit a törvény mond, azoknak mondja, a kik a törvény alatt vannak; hogy minden száj bedugassék, és az egész világ Isten ítélete alá essék.
    Gal. 3,10., Gal. 3,22.
  20. Annakokáért a törvénynek cselekedeteibõl egy test sem igazul meg õ elõtte: mert a bûn ismerete + a törvény által vagyon.
    Gal. 2,16., Róm. 7,7.
  21. Most pedig törvény nélkül jelent meg az Istennek igazsága, a melyrõl tanúbizonyságot tesznek a törvény és a próféták; +
    Róm. 1,17., Csel. 10,43.
  22. Istennek igazsága pedig a Jézus Krisztusban való hit által mindazokhoz és mindazoknak, a kik hisznek. Mert nincs különbség,
    Gal. 3,28.
  23. Mert mindnyájan vétkeztek, és szûkölködnek az Isten dicsõsége nélkül.
  24. Megigazulván ingyen az õ kegyelmébõl a Krisztus Jézusban való váltság által,
    Róm. 5,1., Eféz. 2,8.
  25. Kit az Isten eleve rendelt engesztelõ áldozatul, hit által, az õ vérében, hogy megmutassa az õ igazságát az elõbb elkövetett bûnöknek elnézése miatt,
    1 Ján. 2,2.
  26. Az Isten hosszútûrésénél fogva, az õ igazságának megbizonyítására, a mostani idõben, hogy igaz legyen Õ és megigazítsa azt, a ki a Jézus hitébõl való.
  27. Hol van tehát a dicsekedés? Kirekesztetett. Mely törvény által? A cselekedeteké által? Nem; hanem a hit törvénye által.
    Róm. 4,2., 1 Kor. 1,29., 1 Kor. 1,31., Eféz. 2,9.
  28. Azt tartjuk tehát, hogy az ember hit által igazul meg, a törvény cselekedetei nélkül.
    Gal. 2,16.
  29. Avagy Isten csak a zsidóké-e? Avagy nem a pogányoké is? Bizony a pogányoké is.
    Ésa. 49,6., Eféz. 4,5.
  30. Mivelhogy egy az Isten, a ki megtisztítja a zsidót hitbõl és a pogányt hit által.
    Róm. 4,11., Róm. 4,12., Gal. 3,8.
  31. A törvényt tehát hiábavalóvá tesszük-é a hit által? Távol legyen! Sõt inkább a törvényt megerõsítjük.
    Gal. 3,24.

Fejezetek: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10, 11, 12, 13, 14, 15, 16.