ZSOLTÁROK KÖNYVE
- Az éneklõmesternek; az Úr szolgájáé, Dávidé.
- A gonosznak hamissága felõl így gondolkozom szívemben: nincs õ elõtte isten-félelem;
- Mert hízeleg néki önmagának, ha bûnét elkövetheti, ha gyûlölködhetik.
- Szájának beszéde hiábavalóság és hamisság; megszünt bölcs lenni és jót cselekedni.
- Hiábavalóságot gondol ágyában; nem a jó útra áll, és nem veti meg a rosszat.
Mik. 2,1.
- Uram, az égig ér a te kegyelmességed; a te hûséged a felhõkig!
- Igazságod, mint Isten hegyei; ítéleteid, mint a nagy mélységek; az embert és barmot te tartod meg, Uram!
Róm. 11,33.
- Oh Isten, milyen drága a te kegyelmességed; az embernek fiai a te szárnyaidnak árnyékába menekülnek.
Zsolt. 57,2.
- Dúslakodnak házadnak bõséges javaiban; megitatod õket gyönyörûségeid folyóvizébõl.
- Mert nálad van az életnek forrása; a te világosságod által látunk világosságot.
Ján. 1,4.,
Ján. 1,9.,
Ján. 1,10.
- Terjeszd ki kegyelmességedet a te ismerõidre, és igazságodat az igaz szívûekre.
- Ne támadjon engem a kevélynek lába, és ne üldözzön engem a gonosznak keze.
- Hullnak már a gonosztevõk; eltaszíttatnak és nem állhatnak fel!