ÉSAIÁS PRÓFÉTA KÖNYVE
- Hallgassatok reám, ti szigetek, és figyeljetek távol való népek: anyám méhétõl hívott el az Úr, anyámnak szíve alatt már emlékezett nevemrõl.
Ésa. 50,4.,
Jer. 1,4.
- Hasonlóvá tevé számat az éles kardhoz, keze árnyékában rejtett el engem, és fényes nyíllá tett engemet, és tegzébe zárt be engem.
Jer. 1,9.,
Jer. 1,10.,
Préd. 12,13.
- És mondá nékem: Szolgám vagy te, Izráel, a kiben és megdicsõülök.
- És én mondám: Hiába fáradoztam, semmire és haszontalan költöttem el erõmet; de az Úrnál van ítéletem, és jutalmam Istenemnél.
- És most így szól az Úr, a ki engem anyám méhétõl szolgájává alkotott, hogy Jákóbot Õ hozzá megtérítsem és hogy Izráel hozzá gyûjtessék; hiszen tisztelt vagyok az Úr szemeiben és erõsségem az én Istenem!
- Így szól: Kevés az, hoggy nékem szolgám légy, a Jákób nemzetséginek megépítésére és Izráel megszabadultjainak visszahozására: sõt a népeknek is világosságul adtalak, hogy üdvöm a föld végéig terjedjen!
Ésa. 42,6.,
Ésa. 42,7.,
Ésa. 60,3.,
Luk. 2,30.,
Luk. 2,32.
- Így szól az Úr, Izráel megváltója, Szentje, a megvetett lelkûhöz, a nép undorához, a zsarnokok szolgájához: Látjátok királyok! és majd fölkelnek, fejedelmek, és leborulnak az Úrért, a ki hû, Izráel Szentjéért, a ki téged elválasztott.
Ésa. 52,14.,
Ésa. 52,15.,
Ésa. 53,3.,
Zsolt. 22,7.
- Így szól az Úr: Jókedvem idején én meghallgattalak, és a szabadulás napján segítettelek; megtartlak és nép szövetségévé teszlek, hogy megépítsd a földet, és kioszd az elpusztult örökségeket;
Ésa. 61,2.,
Ésa. 54,3.,
Ésa. 61,4.
- Így szólván a foglyoknak: Jõjjetek ki! és azoknak, a kik sötétben ülnek: Lépjetek elõ! Az utakon legelnek, és minden halmokon legelõjük lesz:
Ésa. 42,7.
- Nem éheznek, nem szomjúhoznak, nem bántja õket délibáb és a nap; mert a ki rajtok könyörült, vezeti õket, és õket vizek forrásaihoz viszi.
Jel. 7,16.,
Ésa. 35,7.,
Ésa. 43,19.,
Ésa. 43,20.,
Ésa. 48,21.,
Ésa. 40,10.,
Ésa. 40,11.,
Ésa. 42,16.
- És teszem minden hegyemet úttá, és ösvényeim magasak lesznek.
Ésa. 35,8.,
Ésa. 51,3.,
Ésa. 52,9.,
Luk. 2,25.
- Ímé, ezek messzirõl jönnek ímé, amazok észak és a tenger felõl, és amazok Sinnek földérõl!
- Ujjongjatok egek, és föld örvendezz, ujjongva énekeljetek hegyek; mert megvígasztalá népét az Úr, és könyörül szegényein!
Ésa. 35,8.,
Ésa. 51,3.,
Ésa. 52,9.,
Luk. 2,25.,
Zsolt. 96,11.
- És szól Sion: Elhagyott az Úr engem, és rólam elfeledkezett az Úr!
- Hát elfeledkezhetik-é az anya gyermekérõl, hogy ne könyörüljön méhe fián? És ha elfeledkeznének is ezek: én te rólad el nem feledkezem.
Zsolt. 27,10.
- Ímé, az én markaimba metszettelek fel téged, kõfalaid elõttem vannak szüntelen.
2 Móz. 25,40.,
1 Krón. 28,11.,
1 Krón. 28,19.
- Elõsietnek fiaid, rombolóid és pusztítóid eltávoznak belõled.
- Emeld fel köröskörül szemeidet, és lássad, mindnyájan egybegyûlnek, hozzád jönnek. Élek én, így szól az Úr, hogy fölrakod mindnyájokat, mint ékszert, és felkötöd, mint menyasszony.
Ésa. 60,4.
- Mert romjaid és pusztaságaid és elpusztult földed, mindez szûk lesz most a lakosságnak, és messze távoznak elpusztítóid.
- Gyermektelenségednek fiai még ezt mondják majd füled hallatára: Szoros e hely nékem, menj el, hogy itt lakhassam!
- És te így szólsz szívedben: Ki szûlte nékem ezeket? hisz én gyermektelen és terméketlen voltam, fogoly és számkivetett; és ezeket ki nevelte föl? Ímé, én egyedül maradtam meg; ezek hol voltak?
- Így szól az Úr Isten: Ímé, fölemelem kezemet a népekhez, és elõttök zászlómat felállatom, és elhozzák fiaidat ölükben, és leányaid vállukon hordoztatnak.
Ésa. 11,10.,
Ésa. 60,4.,
Ésa. 60,5.,
Ésa. 60,6.,
Ésa. 66,12.,
Ésa. 66,14.
- És királyok lesznek dajkálóid, fejedelmi asszonyaik dajkáid, arczczal a földre borulnak elõtted és lábaid porát nyalják: és megtudod, hogy én vagyok az Úr, kit a kik várnak, meg nem szégyenülnek.
Zsolt. 72,9.,
Mik. 7,17.
- Elvétethetik-é a préda az erõstõl, és megszabadulhatnak-é az igazak foglyai?
- Igen, így szól az Úr, az erõstõl elvétetnek a foglyok is, és megszabadul a kegyetlen zsákmánya, és háborgatóidat és háborítom meg, és én tartom meg fiaidat.
- És etetem nyomorgatóiddal az önnön húsokat, és mint a musttól, véröktõl megrészegednek, és megtudja minden test, hogy én vagyok + az Úr; megtartód és megváltód, Jákóbnak erõs Istene!
Jel. 14,20.,
Ésa. 9,19.,
Jel. 16,6.