PÁL APOSTOLNAK A RÓMABELIEKHEZ ÍRT LEVELE

Fejezetek: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10, 11, 12, 13, 14, 15, 16.

  1. Mit mondunk tehát, hogy Ábrahám a mi atyánk nyert volna test szerint?
  2. Mert ha Ábrahám cselekedetekbõl igazult meg, van mivel dicsekedjék, de nem az Isten elõtt.
  3. Mert mit mond az írás: Hitt pedig Ábrahám az Istennek, és tulajdoníttaték az õ néki igazságul.
    1 Móz. 15,6., Gal. 3,6.
  4. Annak pedig, a ki munkálkodik, a jutalom nem tulajdoníttatik kegyelembõl, hanem tartozás szerint;
    Mát. 20,7., Mát. 20,14.
  5. Ellenben annak, a ki nem munkálkodik, hanem hisz abban, a ki az istentelent megigazítja, az õ hite tulajdoníttatik igazságul.
    Róm. 3,28.
  6. A mint Dávid is boldognak mondja azt az embert, a kinek az Isten igazságot tulajdonít cselekedetek nélkül.
  7. Boldogok, a kiknek megbocsáttattak az õ hamisságaik, és a kikenek elfedeztettek az õ bûneik.
    Zsolt. 32,1., Zsolt. 32,2.
  8. Boldog ember az, a kinek az Úr bûnt nem tulajdonít.
  9. Ez a boldogság tehát a zsidónak, vagy a pogánynak is tulajdoníttatik-é? Mert azt mondjuk, hogy Ábrahámnak a hit tulajdoníttaték igazságul.
  10. Miképen tulajdoníttaték tehát? Körülmetélt vagy körülmetéletlen állapotában? Nem körülmetélt, hanem körülmetéletlen állapotában.
  11. És a körülmetélkedés jegyét körülmetéletlenségben tanusított hite igazságának pecsétjéül nyerte: hogy atyja legyen mindazoknak, a kik körülmetéletlen létökre + hisznek, hogy azoknak is tulajdoníttassék az igazság;
    1 Móz. 17,10., 1 Móz. 17,11., Gal. 3,7.
  12. És hogy atyja legyen a körülmetélteknek is, azoknak, a kik nemcsak körülmetélkednek, hanem követik is a mi atyánknak Ábrahámnak körülmetéletlenségében tanusított hitének nyomdokait.
  13. Mert nem a törvény által adatott az ígéret Ábrahámnak, vagy az õ magvának, hogy e világnak örököse lesz, hanem a hitnek igazsága által.
    1 Móz. 22,17., 1 Móz. 22,18.
  14. Mert ha azok az örökösök, kik a törvénybõl valók, hiábavalóvá lett a hit, és haszontalanná az ígéret:
    Gal. 3,18.
  15. Mert a törvény haragot nemz: a hol pedig nincsen törvény, ott törvény ellen való cselekedet sincsen.
  16. Azért hitbõl, hogy kegyelembõl legyen; hogy erõs legyen az ígéret az egész magnak; nemcsak a törvénybõl valónak, hanem az Ábrahám hitébõl valónak is, a ki mindnyájunknak atyánk
  17. (A mint meg van írva, hogy sok nép atyjává tettelek téged) az elõtt, az Isten elõtt, a kiben hitt, a ki a holtakat megeleveníti, és azokat, a melyek nincsenek, elõszólítja mint meglevõket.
    1 Móz. 17,4., 1 Móz. 17,5.
  18. A ki reménység ellenére reménykedve hitte, hogy sok népnek atyjává lesz, a szerint, a mint megmondatott: Így lészen a te magod.
    1 Móz. 15,5.
  19. És hitében erõs lévén, nem gondolt az õ már elhalt testére, mintegy százesztendõs lévén, sem Sárának elhalt méhére;
    1 Móz. 17,17.
  20. Az Istennek ígéretében sem kételkedett hitetlenséggel, hanem erõs volt a hitben, dicsõséget adván az Istennek,
  21. És teljesen elhitte, hogy a mit õ ígért, meg is cselekedheti.
  22. Azért is tulajdoníttaték néki igazságul.
  23. De nemcsak õ érette iratott meg, hogy tulajdoníttaték néki igazságul,
  24. Hanem mi érettünk is, a kiknek majd tulajdoníttatik, azoknak tudniillik, a kik hisznek Abban, a ki feltámasztotta a mi Urunkat a Jézust a halálból,
    Csel. 2,24.
  25. Ki a mi bûneinkért halálra adatott, és feltámasztatott + a mi megigazulásunkért.
    Ésa. 53,5., 1 Kor. 15,17.

Fejezetek: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10, 11, 12, 13, 14, 15, 16.