A MÁTÉ ÍRÁSA SZERINT VALÓ SZENT EVANGYÉLIOM
- Mert hasonlatos a mennyeknek országa a gazdaemberhez, a ki jó reggel kiméne, hogy munkásokat fogadjon az õ szõlejébe.
Mát. 21,33.
- Megszerzõdvén pedig a munkásokkal napi tíz pénzben, elküldé õket az õ szõlejébe.
- És kimenvén három óra tájban, láta másokat, a kik hivalkodván a piaczon álltak vala.
- És monda nékik: Menjetek el ti is a szõlõbe, és a mi igazságos, megadom néktek.
- Azok pedig elmenének. Hat és kilencz óra tájban ismét kimenvén, ugyanazon képen cselekedék.
- Tizenegy óra tájban is kimenvén, talála másokat, a kik hivalkodva állottak vala, és monda nékik: Miért álltok itt egész napon át, hivalkodván?
- Mondának néki: Mert senki sem fogadott meg minket. Monda nékik: Menjetek el ti is a szõlõbe, és a mi igazságos, megkapjátok.
- Mikor pedig beestveledék, monda a szõlõnek ura az õ vinczellérjének: Hívd elõ a munkásokat, és add ki nékik a bért, az utolsóktól kezdve mind az elsõkig.
- És jövén a tizenegyórásak, fejenként tíz-tíz pénzt võnek.
- Jövén azután az elsõk, azt gondolják vala, hogy õk többet kapnak: de õk is tíz-tíz pénzt võnek fejenként.
- A mint pedig fölvevék, zúgolódnak vala a házigazda ellen,
- Mondván: Azok az utolsók egyetlen óráig munkálkodtak és egyenlõkké tetted azokat velünk, a kik a napnak terhét és hõségét szenvedtük.
- Õ pedig felelvén, monda azok közül egynek: Barátom, nem cselekszem igazságtalanul veled; avagy nem tíz pénzben szerzõdtél-é meg velem?
- Vedd, a mi a tiéd, és menj el. Én pedig ennek az utolsónak is annyit akarok adni, mint néked.
- Avagy nem szabad-é nékem a magaméval azt tennem, amit akarok? avagy a te szemed azért gonosz, mert én jó vagyok?
Róm. 9,16.,
Róm. 9,21.
- Ekképen lesznek az utolsók elsõk és az elsõk utolsók; mert sokan vannak a hivatalosok, + de kevesen a választottak.
Mát. 19,30.,
Márk. 10,31.,
Luk. 13,30.,
Mát. 22,14.
- És mikor felmegy vala Jézus Jeruzsálembe, útközben csupán a tizenkét tanítványt vévén magához, monda nékik:
- Ímé, felmegyünk Jeruzsálembe, és az embernek Fia átadatik a fõpapoknak és írástudóknak; és halálra kárhoztatják õt,
Mát. 16,21.,
Mát. 17,22.,
Mát. 17,23.,
Márk. 8,31.,
Márk. 9,31.,
Márk. 10,33.,
Luk. 9,22.,
Luk. 17,25.,
Luk. 24,7.
- És a pogányok kezébe adják õt, hogy megcsúfolják és megostorozzák és keresztre feszítsék; de harmadnap feltámad.
- Ekkor hozzá méne a Zebedeus fiainak anyja az õ fiaival együtt, leborulván és kérvén õ tõle valamit.
Mát. 10,2.
- Õ pedig monda néki: Mit akarsz? Monda néki: Mondd, hogy ez az én két fiam üljön a te országodban egyik jobb kezed felõl, a másik bal kezed felõl.
Mát. 19,28.
- Jézus pedig felelvén, monda: Nem tudjátok, mit kértek. Megihatjátok-é a pohárt, a melyet én megiszom? és megkeresztelkedhettek-é azzal + a keresztséggel, a melylyel én megkeresztelkedem? Mondának néki: Meg.
Mát. 26,39.,
Ján. 18,11.,
Márk. 10,38.,
Luk. 12,50.
- És monda nékik: Az én poharamat megiszszátok ugyan, és a keresztséggel, a melylyel én megkeresztelkedem, megkeresztelkedtek; de az én jobb és balkezem felõl való ülést nem az én dolgom megadni, hanem azoké lesz az, a kiknek az én Atyám elkészítette.
- És hallva ezt a tíz, megboszankodék a két testvérre.
- Jézus pedig elõszólítván õket, monda: Tudjátok, hogy a pogányok fejedelmei uralkodnak azokon, és a nagyok hatalmaskodnak rajtok.
Márk. 10,42.,
Márk. 10,44.,
Luk. 22,25.,
Luk. 22,27.
- De ne így legyen közöttetek; hanem a ki közöttetek nagy akar lenni, legyen a ti szolgátok;
Mát. 23,11.
- És a ki közöttetek elsõ akar lenni, legyen a ti szolgátok.
Márk. 9,35.
- Valamint az embernek Fia nem azért jött, hogy néki szolgáljanak, hanem hogy õ szolgáljon, és adja az õ életét + váltságul sokakért.
Luk. 22,27.,
Fil. 2,7.,
1 Tim. 2,6.
- És mikor Jerikóból távozának, nagy sokaság követé õt.
Márk. 10,46.,
Márk. 10,52.,
Luk. 18,35.,
Luk. 18,43.
- És ímé, két vak, a ki az út mellett ül vala, meghallván, hogy Jézus arra megy el, kiált vala, mondván: Uram, Dávidnak Fia, könyörülj rajtunk!
- A sokaság pedig dorgálja vala õket, hogy hallgassanak; de azok annál jobban kiáltnak vala, mondván: Uram Dávidnak Fia, könyörülj rajtunk!
- És megállván Jézus, megszólítá õket és monda: Mit akartok, hogy cselekedjem veletek?
- Mondának néki: Azt, Uram, hogy megnyíljanak a mi szemeink.
- Jézus pedig megszánván õket, illeté az õ szemeiket; és szemeik azonnal megnyíltak; és követék õt.