8. Fejezet Az Apostolok Cselekedetei

1. Alighogy ezt mondta, kilehelte lelkét. Saul pedig helyeselte meggyilkolását.
   
2. Azon a napon nagy üldözés tört ki a jeruzsálemi egyház ellen. Az apostolok kivételével valamennyien szétszéledtek Judea és Szamaria tájékára.
   
3. Istvánnak pedig istenfélő emberek megadták a végtisztességet és igen megsiratták.
   
4. Saul meg sanyargatta az egyházat: sorra járta a házakat, elhurcolta a férfiakat és asszonyokat és fogságba vetette őket.
   

   A palesztínai misszió.

5. Fülöp térítőmunkája Szamariában. A szétszéledt hívek, ahol csak megfordultak, hirdették az igét.
   
6. Így mikor Fülöp eljutott Szamaria városába, az ottaniaknak a Messiásról kezdett prédikálni.
   
7. A tömeg, amikor látta és hallotta, hogy Fülöp csodákat művel, teljes figyelemmel hallgatta szavait.
   
8. A tisztátalan lélek ugyanis nagy kiáltással eltávozott sok ördögtől megszállt emberből, s még sok béna és sánta is meggyógyult.
   
9. E miatt aztán nagy lett az öröm abban a városban.
   
10. Már régóta élt ebben a városban egy Simon nevű férfi. Ez varázsló volt, és elámította Szamaria népét azzal, hogy valami fontos személyiségnek adta ki magát.
    
11. Az egész lakósság apraja-nagyja hallgatott rá, s azt mondták: "Ez az Istennek igazán hatalmas ereje!"
    
12. Ragaszkodtak hozzá, mert már jóideje félrevezette őket varázslataival.
    
13. De mikor hittek Fülöpnek, aki az Isten országát és Jézus Krisztust hirdette nekik, a férfiak és asszonyok egyaránt megkeresztelkedtek.
    
14. Sőt maga Simon is hívő lett, s megkeresztelkedése után Fülöphöz szegődött. A jelek és a történt nagy csodák láttára pedig csodálattal telt el.
    
15. Péter és János szamariai útja. Mikor a Jeruzsálemben tartózkodó apostolok hallották, hogy Szamaria befogadta az Isten igéjét, elküldték hozzájuk Pétert és Jánost.
    
16. Ezek odaérkeztük után imádkoztak értük, hogy rájuk szálljon a Szentlélek.
    
17. Még ugyanis egyikükre sem szállt le, mivel addig csak Jézus nevében voltak megkeresztelve.
    
18. Rájuk tették tehát kezüket, s azok megkapták a Szentlelket.
    
19. Amint pedig Simon látta, hogy az apostolok kézrátételére leszáll a Szentlélek, pénzt ajánlott föl nekik e szavakkal:
    
20. "Adjatok nekem is olyan hatalmat, hogy akire csak ráteszem a kezemet, elnyerje a Szentlelket."
    
21. Péter azonban rászólt: "Vesszen el a pénzed veled együtt, mivel azt gondoltad, hogy az Isten adományát pénzen meg lehet vásárolni.
    
22. Semmi közöd vagy jogod sincs ehhez a dologhoz, mert szíved nem tiszta Isten előtt.
    
23. Térj meg tehát gonoszságodból, kérd Istent, hogy bocsássa meg szívednek ezt a gondolatát.
    
24. Látom ugyanis, hogy elöntött a keserű epe és rabul ejtett a gonoszság köteléke."
    
25. "Könyörögjetek értem az úrhoz, kérte ekkor Simon, hogy semmi se érjen abból, amiről beszéltetek."
    
26. Azok pedig miután tanuságot tettek és az úr igéjét hirdették, visszatértek Jeruzsálembe. Közben még sok szamariai faluban hirdették az evangéliumot.
    
27. Az etióp udvarnok megtérése. Az úr angyala pedig így szólt Fülöphöz: "Kelj föl és menj délre a Jeruzsálemből Gázába vezető elhagyott útra."
    
28. Fölkerekedett tehát és odasietett. Akkor egy etióp ember - mégpedig az etiópok királynőjének, Kandakénak magasrangú udvari tisztje, főkincstárosa - éppen Jeruzsálemben volt imádkozni.
    
29. Visszatértében kocsiján ülve Izaiás prófétát olvasgatta.
    
30. A Lélek ekkor ezt sugallta Fülöpnek: "Indulj és szegődj ahhoz a kocsihoz!"
    
31. Fülöp oda is sietett és meghallotta, hogy Izaiás prófétát olvassa. Megkérdezte tőle: "Ugyan bizony megérted-e, amit olvasol?"
    
32. "Hogyan is érthetném, viszonozta az, hacsak valaki meg nem magyarázza?" Meg is kérte Fülöpöt, hogy szálljon föl és üljön melléje.
    
33. Az Irásnak pedig éppen a következő szakaszát olvasta:
    
34. "Akár csak a juhot, úgy vitték Ieölésre,
    S miként a bárány elnémul nyírója előtt,
    ő sem nyitotta szólásra ajkát.
    Gyalázatos módon itéltek fölötte.
    Utódairól ki adhat számot?
    Hisz élete elenyészik a földröl."
    
    
35. Kérlek, kiről mondja ezt a próféta, érdeklődött Fülöptől az udvarnok, önmagáról vagy valaki másról?"
    
36. Erre Fülöp beszélni kezdett és ebből az írásból kiindulva Jézust hirdette neki.
    
37. Amint így tovább haladtak az úton, egy tóhoz jutottak. Az udvarnok fölkiáltott: "Nézd csak itt víz van: mi gátol meg abban, hogy megkeresztelkedjem?"
    
38. (Fülöp így válaszolt: "Ha teljes szívvel hiszel, lehetséges." Ő erre kijelentette: "Hiszem, hogy Jézus Krisztus az Isten Fia.")
    
39. S ezzel megállíttatta a kocsit. Fülöp és az udvarnok bementek együtt a vízbe, s Fülöp megkeresztelte őt.
    
40. Alighogy kiléptek a vízből, az Úr Lelke elragadta Fülöpöt. Az udvarnok nem is látta őt többé, de azért boldogan folytatta útját.
    
41. Fülöp pedig Azótusban termett és amíg csak Cezáreába nem ért, útközben minden helységben hirdette az evangéliumot.

5. Fülöp a hét megválasztott diakónus egyike (ApCsel. 6,5), buzgó igehirdető (ApCsel. 8,40). Cézáreai lakása a keresztény utasok pihenőhelye volt (ApCsel. 21,8-10).

9. A szamaritánusok csak részben fogadták el a zsidó vallást, s a pogány babonák erősen hatottak rájuk.

16. Fülöp, mint diákónus keresztelhetett ugyan, de a Szentlélek teljes közlése az apostolok föladata volt.

18. A Szentlélek alászállását látható jelek kísérték.

19. Erről a Simonról nevezik simóniának a lelki javak és lelki hatalom adását-vevését.

20. Péter nem átkozza meg Simont, csak keményen megfeddi és a 22. versben bűnbánatra buzdítja.

26. Jeruzsálemből két út vitt Gáza tengerparti városba: az egyik, Hebronon át, igen forgalmas volt, a másik elhagyatottabb.

27. Etiópia északi vidékén már az ókorban éltek zsidó telepesek. Közülük választhatta a királyné kincstárosát.

32-33. Esa. 53,7-8. A jövendölés arról szól, hogy a Messiás ártatlanul és türelmesen fog szenvedni, megalázó és fájdalmas halállal hal meg, amit az emberiség bűneinek kiengesztelésére magára vállal.

40. Azótus ősi filiszteus város, a mai Jaffától délre, közel a tengerhez.