53. Fejezet: ÉSAIÁS PRÓFÉTA KÖNYVE

  1. Ki hitt a mi tanításunknak, és az Úr karja kinek jelentetett meg?
    Ésa. 49,4., Ján. 12,38., Róm. 10,16.
  2. Felnőtt, mint egy vesszőszál Ő előtte, és mint gyökér a száraz földből, nem volt néki alakja és ékessége, és néztünk reá, de nem vala ábrázata kivánatos!
    Ésa. 52,14.
  3. Útált és az emberektől elhagyott volt, fájdalmak férfia és betegség ismerője! mint a ki elől orczánkat elrejtjük, útált volt; és nem gondoltunk vele.
    Ésa. 51,8., Jer. 6,14., Zsolt. 22,7., Zsolt. 22,8., Zsolt. 22,15., Zsolt. 22,16., Zsolt. 22,18., Zsolt. 38,3., Zsolt. 38,9., Zsolt. 38,11., Zsolt. 39,12., Siral. 3,4., Siral. 3,12.
  4. Pedig betegséginket ő viselte, és fájdalmainkat hordozá, és mi azt hittük, hogy ostoroztatik, verettetik és kínoztatik Istentől!
    Ésa. 6,7., Mát. 8,17.
  5. És ő megsebesíttetett bűneinkért, megrontatott a mi vétkeinkért, békességünknek büntetése rajta van, és az ő sebeivel gyógyulánk meg.
    Róm. 4,25., 1 Kor. 15,3., 1 Pét. 2,24.
  6. Mindnyájan, mint juhok eltévelyedtünk, kiki az ő útára tértünk; de az Úr mindnyájunk vétkét ő reá veté.
    Ésa. 53,4.
  7. Kínoztatott, pedig alázatos volt, és száját nem nyitotta meg, mint bárány, mely mészárszékre vitetik, és mint juh, mely megnémul az őt nyírők előtt; és száját nem nyitotta meg!
    Mát. 26,63., Csel. 8,32., Csel. 8,35., Zsolt. 22,3., Zsolt. 22,12., Zsolt. 22,13., Zsolt. 22,15., Zsolt. 22,17., Zsolt. 22,21., Zsolt. 22,22., Zsolt. 38,14., Zsolt. 38,15., Zsolt. 38,39., Zsolt. 38,10.
  8. A fogságból és ítéletből ragadtatott el, és kortársainál ki gondolt arra, hogy kivágatott az élők földéből, hogy népem bűnéért lőn rajta vereség?!
    Zsolt. 88,6., Siral. 3,54.
  9. És a gonoszok közt adtak sírt néki, és a gazdagok mellé jutott kínos halál után: pedig nem cselekedett hamisságot, és álnokság sem találtatott szájában.
    1 Pét. 2,22., 1 Pét. 2,24., 1 Móz. 23,4., 1 Móz. 46,4., 1 Móz. 49,29., 1 Móz. 49,31., 2 Krón. 21,20., 2 Krón. 24,25., 2 Krón. 28,27.
  10. És az Úr akarta őt megrontani betegség által; hogyha önlelkét áldozatul adja, magot lát, és napjait meghosszabbítja, és az Úr akarata az ő keze által jó szerencsés lesz.
    Ésa. 44,28.
  11. Mert lelke szenvedése folytán látni fog, és megelégszik, ismeretével igaz szolgám sokakat megigazít, és vétkeiket ő viseli.
  12. Azért részt osztok néki a nagyokkal, és zsákmányt a hatalmasokkal oszt, mivelhogy életét halálra adta, és a bűnösök közé számláltatott; pedig ő sokak bűnét hordozá, és a bűnösökért imádkozott!
    Mát. 27,28., Luk. 23,34., Péld. 16,19.