15. Fejezet Az Apostolok Cselekedetei

Vita a mózesi törvény kötelező erejéről.

1. Az apostoli zsinat Néhányan, akik judeából érkeztek oda, így tanították a testvéreket: "Ha nem metélkedtek körül Mózes törvénye szerint, nem üdvözülhettek."
   
2. Mivel pedig Pál és Barnabás élénken ellenkeztek és vitába szálltak velük, elhatározták, hogy Pál és Barnabás, s még néhányan a többiek közül menjenek föl Jeruzsálembe az apostolokhoz és a preszbiterekhez e vitás kérdés ügyében.
   
3. Így tehát az egyház utasítására útnak indultak. Fönicián és Szamarián való átutazásuk alkalmával elbeszélték a pogányok megtérését és ezzel nagy örömet szereztek az összes testvéreknek.
   
4. Mikor megérkeztek Jeruzsálembe, az egyház, az apostolok és a preszbiterek szívesen fogadták őket. Ők pedig elbeszélték, mi mindent művelt általuk az Isten.
   
5. Erre azonban fölállt néhány a farizeusi szektából megtért hívő és kijelentette: "Körül kell metélni őket és rájuk kell parancsolni, hogy tartsák meg Mózes törvényét."
   
6. Erre az apostolok és preszbiterek összegyűltek a kérdés megvizsgálására.
   
7. A heves vitatkozás során Péter szólásra emelkedett: "Testvéreim! Tudjátok, hogy Isten már hosszabb ideje kiválasztott közületek, hogy a pogányok az én számból hallják az evangélium szavát és a hitre térjenek.
   
8. A szíveket vizsgáló Isten kinyilvánította akaratát, mikor nekik éppen úgy megadta a Szentlelket, mint nekünk,
   
9. és nem tett különbséget köztünk s köztük, mikor a hit által szívüket megtisztította.
   
10. Most tehát mit kísértitek az Istent azzal, hogy azt az igát akarjátok a tanítványok nyakára tenni, amelyet sem atyáink, sem mi nem birtunk elviselni?
    
11. Ellenkezőleg a mi hitünk az hogy Urunk Jézus (Krisztus) kegyelme által üdvözülünk, és éppen így ők is."
    
12. Erre az egész gyülekezet lecsillapodott, s meghallgatta Barnabást és Pált, amint elbeszélték, milyen sok csodás jelet művelt általuk Isten a pogányok között.
    
13. Mikor elhallgattak, Jakab szólalt föl: "Testvéreim, hallgassatok meg engem!
    
14. Simon elbeszélte, hogyan mutatta meg ezelőtt Isten, hogy a pogányok közül akar magának népet választani.
    
15. Ezzel megegyeznek a próféták szavai. Azt mondja ugyanis az Írás:
    
16. Ezek után újjáépítem Dávid leomlott sátrát,
    Omladékait újjáépítem és helyreállítom,
    Hogy a többi ember is keresse az Urat,
    Valamint minden nép, melyet rólam neveznek el.
    
17. Az Úr mondja ezt és meg is teszi. Ez az ő örök határozata. Ezért véleményem szerint nem kell háborgatni azokat, akik a pogányok közül tértek meg Istenhez.
    
18. Azt azonban írjuk meg nekik, hogy tartózkodjanak a bálványoktól eredő megfertőződéstől, a törvénytelen házasságtól, a fojtott állattól és vértől.
    
19. Mózesnek ugyanis minden városban régtől fogva van hirdetője, hiszen minden szombaton olvassák a zsinagógában."
    
20. A jeruzsálvmi határozat. Ekkor az apostolok és a preszbiterek az egész egyházzal együtt elhatározták, hogy néhányat kiválasztanak maguk közül, és Pállal meg Barnabással Antióhiába küldik őket: mégpedig Júdást, másnéven Barzabást, és Szilást, akik vezető szerepet töltöttek be a testvérek közt.
    
21. Ezt az írást küldték velük: "Az apostolok és preszbiterek testvéri üdvözletüket küldik az Antióhiában, Sziriában és Ciliciában élő, pogányok közül származó testvéreknek.
    
22. Hallottuk, hogy néhány közülünk való, megbizatásunk nélkül tanítva megzavar titeket és földúlta lelketeket.
    
23. Ezért megállapodásra jutva jónak láttuk, hogy kiválasszunk és hozzátok küldjünk egy-két férfit a számunkra igen kedves Pállal és Barnabással,
    
24. akik egészen a mi Urunk Jézus Krisztusnak szentelték magukat.
    
25. Elküldtük tehát Júdást és Szilást, akik ugyanezeket személyesen élőszóval is tudtotokra adják. A szentlélek és mi magunk azt tartottuk helyesnek, hogy a következő szükséges dolgokon kívül semmi más terhet ne rakjunk rátok.
    
26. Tehát tartózkodjatok a bálványoknak áldozott dolgoktól, a vértől a fojtott állattól és a törvénytelen házasságtól: Ha ezektől őrizkedtek, helyesen cselekedtek. Üdvözlünk titeket!"
    
27. A határozat kihirdetése. Azok tehát útrabocsátásuk után lementek Antióhiába. Itt egybegyüjtötték a közösséget és átadták a levelet.
    
28. Azok örömmel olvasták a vígasztaló sorokat. Júdás és Szilás, akik maguk is próféták voltak, sok beszédben buzdították és erősítgették a testvéreket.
    
29. Hosszabb ottartózkodás után békében elváltak a testvérektől és visszatértek megbízóikhoz.
    
30. (Szilás mégis úgy gondolta, hogy jobb lesz ha ottmarad. Így aztán Júdás egyedül ment el Jeruzsálembe.)
    
31. Pál és Barnabás viszont Antióhiában maradt, s a többiekkel együtt tanították és hirdették az Úr igéjét.
    

    Szent Pál másodig útja.

32. Antióhiától Troászig. Bizonyos idő múltán Pál így szólt Barnabáshoz: "Menjünk vissza és nézzünk utána, hogy megy a soruk a testvéreknek azokban a városokban, ahol hirdettük az Úr igéjét."
    
33. Barnabás magával akarta vinni a Márknak nevezett Jánost is.
    
34. Pál azonban azon a véleményen volt, hogy ne vigyék megint magukkal, mert Pamfiliában elhagyta őket, és nem ment velük a munkába.
    
35. Így nézeteltérés támadt köztük s elváltak egymástól.
    
36. Barnabás Márk kíséretében Ciprusba hajózott,
    
37. Pál viszont Szilást válassztotta, s azután a testvérektől az Úr kegyelmébe ajánlva útnak indult.
    
38. Bejárta Szíriát és Ciliciát, s megszilárdította az egyházakat. (Meghagyta nekik, hogy tartsák meg az apostolok és preszbiterek rendelkezéseit.)

7-9. Péter apostol Kornéliusznak és háza népének megtérésére hivatkozik (lásd 10. fejezet). A Szentlélek alászállása nyilvánvalóvá tette Isten akaratát: meg kellett keresztelni őket, anélkül, hogy körülmetélkedtek volna.

10-11. Az üdvösség nem az ószövetségi törvény megtartásából, hanem a jézusi megváltásba vetett hitből származik. Az Isten törvényének megtartásához szükséges kegyelmet ez a hit közvetíti.

16-17. Jakab apostol Ámosz prófétára hivatkozik (Ám. 9,11-12). Dávid sátra Dávid országa, melyet a messiás újjáépít.

20. Jakab apostol azt kívánja, hogy a pogányokból megtért keresztények némely dologban legyenek tekintettel a zsidókeresztényekre és kerüljék azt, ami azokat leginkább megbotránkoztatja: a bálványoknak áldozott hús evését, a törvénytelen együttélést s a fojtott állatok húsának és vérének fogyasztását.

22. Szilásról vagy Szilvánuszról lásd ApCsel. 16,37 és 2Kor. 1,19; 1Tessz. 1,1; 2Tessz. 1,1; 1Pt. 5,12.

38. Pál attól tartott, hogy Márk ismét megtorpan az apostoli úton, lásd ApCsel. 13,13.