13. Fejezet Az Apostolok Cselekedetei

Szent Pál első missziós útja.

1. Barnabást és Sault útra küldik. Az antióhiai egyházban több próféta és tanító volt, például Barnabás, a Nigernek nevezett Simeon, a cirenei Lúciúsz, továbbá Manaén, aki Heródes negyedesfejedelemmel együtt nevelkedett, és Saul.
   
2. Mikor egy alkalommal istentiszteletet végeztek és böjtöt tartottak, a Szentlélek így intézkedett: "Rendeljétek Barnabást és Sault arra a munkára, amelyre szántam őket."
   
3. Erre böjtöt tartottak és imádkoztak, majd rájuk tették kezüket s útra bocsátották őket.
   
4. Pál és Barnabás Ciprus szigetén. Ők tehát a Szentlélektól küldve lementek Szeleukiába és onnan áthajóztak Ciprusba.
   
5. Szalamiszbe érve a zsidó zsinagógában hirdették Isten igéjét.
   
6. János is segítséqükre volt. Mikor bejárták Páfuszig az egész szigetet, találkoztak egy Barjézu nevű zsidó varázslóval és hamis prófétával.
   
7. Ez a jószándékú Szergiusz Paulusz helytartó kiséretéhez tartozott, aki magához kérette Barnabást és Pált, mert hallani kívánta az Isten igéjét.
   
8. De Elimász, vagyis a varázsló - a neve ugyanis ezt jelenti - akadékoskodott és igyekezett eltéríteni a helytartót a hittel.
   
9. Saul, másnéven Pál azonban SzentIélekkel eltelve rászegezte tekintetét és így kiáltott:
   
10. "Te minden csalárdsággal és álnoksággal terhes ördögfia, minden igazság ellensége, hát nem hagyod abba az áskálódást az Úr egyenes útja ellen?
    
11. Ezért most az Úr keze rád nehezedik: megvakulsz és egy ideig nem látod a napvilágot." Tüstént vak sötétség szakadt rá, és botorkálva keresgélte, hogy valaki kezét nyujtsa neki.
    
12. A történtek láttára a helytartó hívő lett, mert egészen lenyügözte az Úr tanítása.
    
13. Az apostolok a piszidiai Antióhiában. Pál Es utitársai Páfuszból tengerre szállva a pamfiliai Pergébe jutottak.
    
14. János azonban elvált tőlük és visszatért Jeruzsálembe. Ők viszont Pergéből tovább utazva a piszidiai Antióhiába érkeztek. Egy szombati napon aztán betértek a zsinagógába és helyet foglaltak.
    
15. A törvény és a próféták olvasása után a zsinagóga előljárói hozzájuk küldtek ezzel a kéréssel: "Testvérek, ha volna néhány buzdító szavatok a néphez, csak beszéljetek!"
    
16. Ekkor Pál fölemelkedett és kezével csöndet parancsolva beszélni kezdett:
    
17. "Izraelita férfiak, s ti istenfélők, figyeljetek!
    
18. Izrael népének Istene kiválasztotta atyáinkat és az egyiptomi tartózkodás idején nagy néppé tette őket.
    
19. Majd hatalmas karjának oltalma alatt kivezette őket onnan és negyven esztendőn keresztül gondjukat viselte a pusztában.
    
20. Hét nemzetet pusztított el Kánaán földjén, és földjüket birtokukká tette.
    
21. Mindez körülbelül négyszázötven évig tartott. Ezután egészen Sámuel prófétáig bírákat adott nekik.
    
22. Ettől fogva királyt kivántak, s ezért Isten negyven esztendőre Sault, Kisz fiát adta nekik Benjamin törzséből.
    
23. Később ennek eltávolítása után Dávidot emelte királyukká. Róla így nyilatkozott: Jessze fiában, Dávidban szívem szerint való férfire találtam, aki minden akaratomat teljesíti.
    
24. Igéretéhez híven az ő utódaiból támasztotta Isten Izrael üdvözőtőjét Jézust,
    
25. akinek eljövetele előtt János a bűnbánat keresztségét hirdette Izrael egész népének.
    
26. János pályafutásának bevégzésekor kijelentette: Nem az vagyok, akinek engem tartotok. De jön már utánam az, akivel szemben még arra sem vagyok méltó, hogy saruját leoldjam a lábáról.
    
27. Testvéreim! Abrahám nemzetségének fiai és köztetek lévő istenfélők! Ez az üdvösséget hozó hír nekünk szól.
    
28. Igaz, Jeruzsálem lakói és előljárói nem ismerték el őt, itéletükkel azonban csak beteljesítették a prófóták szavát, amelyet minden szombaton olvasnak;
    
29. mert bár semmi halálbüntetésre méltót nem találtak benne, Pilátustól mégis kivégeztetését követelték.
    
30. Mikor pedig mindent elvégeztek, ami meg volt írva róla, levették a keresztfáról és sírba fektették.
    
31. Isten azonban harmadnapon föltámasztotta halottaiból,
    
32. és ő jónéhány napon keresztül megjelent azoknak, akik vele együtt mentek föl Galileából Jeruzsálembe. Ezek most tanuságot tesznek róla a nép előtt.
    
33. Mi is ezt az örvendetes hírt hirdetjük nektek: Isten atyáinknak tett igéretét nekünk,
    
34. az ő gyermekeiknek teljesítette azáltal, hogy föltámasztotta Jézust. Ez van megírva a második zsoltárban: Az én Fiam vagy,
    Én ma szültelek.
    
    
35. Azt pedig, hogy föltámasztotta halottaiból, úgy hogy többé már nem tér vissza az enyészetbe, így mondta meg:
    
36. Nektek váltom be a Dávidnak szóló szent igéretet. Másutt meg így szól: Nem hagyod hogy rothadás érje szentedet,
    
37. Dávid ugyanis bár a maga idejében Isten akaratának szolgált, meghalt; eltemették atyái mellé és bizony elrothadt.
    
38. De azt, akit Isten (halottaiból) föltámasztott, nem érte rothadás.
    
39. Vegyétek tudomásul, testvéreim, hogy ő általa a bűnök bocsánatát hirdetjük nektek. Mindattól, amitől Mózes törvénye által nem nyerhettétek el a megigazulást,
    
40. Ő általa megigazul mindenki, aki hisz.
    
41. Ügyeljetek ezért, hogy be ne teljesedjék rajtatok a próféták mondása:
    
42. Ide nézzetek, ti önteltek,
    Csodálkozzatok és semmisüljetek meg!
    Olyan művet hajtok végre napjaitokban,
    Hogy el sem hiszitek, ha valaki elbeszéli nektek."
    
43. Kifelé menet megkérték őket, hogy a következő szombaton is beszéljenek ezekről a dolgokról.
    
44. Sőt mikor a zsinagóga szétoszlott a zsidók és az istenfélő prozeliták közül sokan követték Pált és Barnabást. Azok pedig hozzájuk szólva buzdították őket, hogy tartsanak ki Isten kegyelmében.
    
45. A következő szombaton aztán majdnem az egész város egybegyűlt, hogy hallja az Isten igéjét:
    
46. Mikor azonban a zsidók meglátták a nagy tömeget, féltékenység fogta el őket és rágalmakat szórva akarták meghazudtolni Pál szavait.
    
47. Pál és Barnabás azonban nyilt bátorsággal kijelentették: "Először nektek kellett hirdetnünk Isten igéjét. De mivel visszautasítjátok azt és nem tartjátok magatokat méltóknak az örök életre, most a pogányokhoz fordulunk.
    
48. Az Úr ugyanis ezt a parancsot adta nekünk: A pogányok világosságává tettelek, hogy üdvésségük légy egészen a föld végső határáig."
    
49. A pogányok ennek hallatára örvendezve magasztalták az úr igéjét. Hittek is mindazok, akik az örök életre voltak rendelve.
    
50. Az Úr igéje így az egész vidéken elterjedt.
    
51. A zsidók azonban fölbujtatták az előkelő istenfélő asszonyokat és a város előljáróit, s üldözést szítva Pál és Barnabás ellen, kiutasították őket arról a vidékről.
    
52. Azok erre lerázták feléjük lábuk porát és Ikóniumba mentek.
    
53. A tanítványokat pedig a Szentlélek öröme töltötte el.

ApCsel. 11,27

3. A kézrátétel a kegyelem és a lelki hatalom közlésének jelképe és eszköze. Indulásuk 46-ban volt.

4. Szeleukia Antiochia kikötővárosa volt a Földközi-tenger szíriai partján.

5. Szalamisz kikötőváros Ciprus szigetének keleti részén.

6. Páfosz Ciprus nyugati partján épült. Ott volt a római helytartó székhelye.

7. Mivel Ciprus szigete Kr. u. 32-től szenátusi tartomány lett, Szergiosz Paulosz nem császártól kinevezett prokurátor, hanem szenátustól választott helytartó (prokonzul) volt.

8. Elimász nem személynév, hanem a föníciai elim-ből csillagjóst jelent.

9. Saul mint római polgár a latin eredetű Pál nevet is viselte, a pogányok között végzett missziós munkája leírásánál Lukács ezt használja.

13. Pergé Pamfília tartományának egyik városa, Kis-Ázsia déli partvidékén (lásd ApCsel. 12,12 és ApCsel. 15,38). A János név Márk evangélista második neve. Visszatérése miatt Pál neheztel rá.

14. Ez az Antióchia különbözik a hasonló nevű szíriai várostól, és Pergétől északra, Pizídia tartományának hegyei közt fekszik.

16. Az istenfélőkről lásd ApCsel. 2,11 jegyzet.

22. Zsolt. 88,21; 1Kir. 13,14.

33. Zsolt. 2,7.

34-37. A Dávidnak szóló szent ígéret, melyre az itt idézett Isa.53,3 is hivatkozik, azt biztosítja, hogy a Dávid király családjából származó Messiás uralma örökké megmarad (2Kir. 7,12-13), ha Krisztus örök uralomra hivatott, teste nem enyészhet el (lásd ApCsel. 2,29-32).

38. A messiási üdvösség bűnbocsánatot és kegyelmi életet ad, ezt a mózesi törvény nem adhatott.

41. Hab. 1,5.

47. Izajás próféta szavai (Esa. 49,6).

51. Az Úr utasítása szerint, lásd Mk. 6,11; Lk. 10,11.