19. Fejezet (Szent János)

1. Jézus megostorozása. Erre Pilátus lefogatta és megostoroztatta Jézust.
   
2. A katonák tövisekből koronát fontak, fejére tették és bíborszínű köpenyt adtak rá.
   
3. Aztán eléje járultak és így gúnyolódtak: "Üdvözlégy, zsidók királya", és arcul ütötték.
   
4. Pilátus ismét kiment és így szólt hozzájuk: "Nézzétek, elétek vezetem. Értsétek meg végre, hogy semmi vétket sem találok benne."
   
5. Jézus akkor töviskoronával és bíborköpenyben kijött eléjük, Pilátus rámutatott: "Íme az ember!"
   
6. Láttára a főpapok és a szolgák nagy kiáltozásba törtek ki: "Keresztre vele, keresztre vele!" Pilátus ismét szabadkozott: "Vegyétek át és ti feszítsétek keresztre. Én semmi vétket sem találok benne."
   
7. De a zsidók nem tágítottak: "Nekünk törvényünk van, és a törvény szerint meg kell halnia, mert Isten fiává tette magát."
   
8. E szavak hallatára Pilátus még jobban megijedt.
   
9. Jézus második kihallgatása. Visszament a helytartóságra és újra megkérdezte Jézust: "Honnan való vagy te?" De Jézus nem felelt.
   
10. Pilátus erre figyelmeztette: "Nekem nem felelsz? Nem tudod, hogy hatalmam van arra, hogy keresztre feszítselek, és hatalmam van arra, hogy elbocsássalak téged?"
    
11. Jézus csak ennyit mondott: "Semmi hatalmad sem volna rajtam, ha onnan felülről nem kaptad volna. Annak, aki engem kiszolgáltatott neked, nagyobb a bűne."
    
12. Ettől fogva Pilátus azon volt, hogy elbocsássa őt. A zsidók azonban fenyegetőzve kiáltották: "Ha elbocsátod, nem vagy a császár barátja. Mindaz, aki királlyá teszi magát, elleneszegül a császárnak."
    
13. Az itélet. E szavak hallatára Pilátus kivezettette Jézust. Bírói székébe ült a köves udvaron, melyet héberül Gabbatának neveznek.
    
14. Húsvét készületi napja volt, a hatodik óra táján. Így szólt a zsidókhoz: "Nézzétek itt a királyotok."
    
15. Azok tovább kiáltoztak: " El vele, el vele! Keresztre vele!" Pilátus megkérdezte: "Királyotokat feszítsem keresztre?" De a főpapok tiltakoztak: "Nincs királyunk, csak császárunk."
    
16. Erre aztán kiszolgáltatta őt, hogy keresztre feszítsék. Azok átvették Jézust és elvezették.
    
17. Jézust keresztre feszítik. Ő keresztjét hordozva kiment az úgynevezett koponyhelyre, melynek héber neve Golgota.
    
18. Ott keresztre feszítették őt és vele két másikat kétfelől, középen pedig Jézust.
    
19. Pilátus táblát is készíttetett és a kereszt fölé erősíttette.
    
20. Az volt ráírva: "Názáreti Jézus a zsidók királya." Sok zsidó olvasta azt a táblát, mert az a hely, ahol Jézust keresztre feszítették, közel volt a városhoz. Héberül, görögül és latinul volt írva.
    
21. Ezért a zsidó főpapok kérték Pilátust: "Ne azt írd: a zsidók királya, hanem, hogy azt mondta magáról: a zsidók királya vagyok."
    
22. Pilátus elutasította őket: "Amit írtam, megírtam."
    
23. Elosztják Jézus ruháit. Jézus keresztre feszítése után a katonák fogták ruháit és köntösét. Ruháit négy részre osztották, minden katonának egy részt. Köntöse varratlan volt, végig egy darabból szőve.
    
24. Megbeszélték egymás közt: "Ne hasítsuk el, vessünk rá sorsot, kié legyen." Így teljesedett be az írás:
    "Elosztották ruháimat maguk között,
    és sorsot vetettek köntösöm fölött."
    A katonák így is tettek.
    
25. Jézus végső rendelkezése. Jézus keresztje mellett ott állt anyja, anyjának nővére Mária, aki Kleofás felesége volt, és Mária Magdolna.
    
26. Mikor Jézus látta, hogy ott áll anyja és szeretett tanítványa, így szólt anyjához: "Asszony, nézd, ő a te fiad!"
    
27. Aztán a tanítványhoz fordult: "Nézd, ő a te anyád." Attól az órától fogva házába fogadta őt a tanítvány.
    
28. Jézus halála. Jézus tudta, hogy minden beteljesedett már. Ezért, hogy az Írás valóra váljék, így szólt: "Szomjazom!"
    
29. Volt ott egy ecettel telt edény. Izsópra tűztek egy ecettel itatott szivacsot, és szájához emelték.
    
30. Amint Jézus az ecetet megízlelte, így szólt: "Beteljesedett!" Aztán lehajtotta fejét és kilehelte a lelkét.
    
31. Jézus oldalát megnyitják. Készület napja volt. A zsidók kérték tehát Pilátust, hogy töresse meg a keresztre feszítettek lábszárát, és vétesse le őket a keresztről, hogy ne maradjanak szombaton a kereszten. Az a szombat ugyanis nagy ünnep volt.
    
32. Jöttek a katonák és eltörték a lábszárát az egyiknek, aztán a másiknak is, akit vele együtt feszítettek meg.
    
33. Mikor azonban Jézushoz értek, látták, hogy már meghalt. Ezért nem törték el lábszárát,
    
34. hanem egyik katona lándzsával megnyitotta oldalát, melyből azonnal vér és víz folyt ki.
    
35. Aki ezt látta, tanuja lett, és tanusága igaz. Ő tudja hogy igazat mond, hogy ti is higgyetek.
    
36. Mindez ugyanis azért történt, hogy beteljesedjék az Írás: "Csontot ne törjetek benne."
    
37. És más helyen: "Föltekintenek arra, akit keresztül szúrtak."
    
38. Jézust sírba helyezik. Arimateai József tanítványa volt, de a zsidóktól való félelmében csak titokban, kérte Pilátust, hogy levehesse Jézus testét. Pilátus megengedte.
    
39. Mire az elment és levette Jézus testét. Odajött Nikodémus is, aki annakidején éjszaka ment Jézushoz, és hozott mintegy száz font mirrha- és áloékeveréket.
    
40. Fogták Jézus testét és a főszerekkel együtt gyolcsba göngyölték. Így szokás temetni a zsidóknál.
    
41. Azon a helyen, ahol keresztre feszítették, volt egy kert, a kertben pedig új sírbolt, amelybe még senkit sem temettek.
    
42. Mivel a sír közel volt, a zsidók készületi napja miatt oda helyezték Jézust.

13. A bírói szék a kőlapokkal borított udvaton, melynek görög neve litosztrotosz, kissebb emelvényen állt.

16. Mt. 27,31; Mk. 15,20; Lk. 23,26.

17-24. Mt. 27,33-38; Mk. 15,22-28; Lk. 23,33-38.

17. Golgota volt a nép nyelvén annak a koponya alakú kősziklának neve, melyre a keresztet állították.

24. Zsolt. 21,19.

25. A nővér itt nem nőtestvért, hanem rokont jelent. Hegezippusz (2. század) szerint Kleofás szent József testvére volt.

26. Lásd Jn. 13,23 jegyzet.

28-30. Mt. 27,45-50; Mk. 15,33-37; Lk. 23,44-46.

31. A szombatra és egyúttal a húsvérta való készület napja. -- A lábszáral megtörése a halált siettette.

35. A szemtanu maga az evangélista.

36. Kiv. 12,46; Zsolt. 33,21.

37. Zak. 12,10.

38-42. Mt. 27,57-61; Mk. 15,42-47; Lk. 23,50-54.

42. Napnyugtával megkezdődött az ünnep, tehát sűrgős volt a temetés, ezért kerestek közeli sírhelyet.