15. Fejezet (Szent Márk)

1. Jézus Pilátus előtt. Kora reggel a főpapok a vénekkel és az írástudókkal együtt, vagyis az egész főtanács döntést hozott. Megkötözve elvezették Jézust és kiszolgáltatták Pilátusnak.
   
2. Pilátus megkérdezte tőle: "Te vagy a zsidók királya?" "Én vagyok" - felelte.
   
3. A főpapok ekkor mindenféle vádat hoztak föl ellene.
   
4. Pilátus erre újra megkérdezte: "Nem válaszolsz semmit? Hallod, mi mindennel vádolnak."
   
5. De Jézus nem válaszolt többé. Ez meglepte Pilátust.
   
6. Szokásban volt, hogy az ünnep napján szabadon bocsássa azt a foglyot, akit kértek.
   
7. Volt a börtönben más lázadókkal együtt egy Barabás nevű. Ezek egy zendülés alkalmával gyilkosságot követtek el.
   
8. A nép ekkor eléje vonult és kérte a kegyet, amit máskor is meg szokott adni.
   
9. Pilátus megkérdezte tőlük: "Akarjátok-e, hogy szabadon bocsássam a zsidók királyát?"
   
10. Észrevette ugyanis, hogy a főpapok irigységből szolgáltatták ki neki.
    
11. A főpapok azonban fölizgatták a népet, hogy inkább Barabás szabadon bocsátását kérje.
    
12. Pilátus ismét megkérdezte: "Mit tegyek tehát azzal, akit a zsidók királyának hívtok?"
    
13. Azok újra kiabálni kezdtek: "Keresztre vele!"
    
14. "De hát mi rosszat tett?" - kérdezte Pilátus. Azok még erősebben kiáltoztak: "Keresztre vele!"
    
15. Pilátus a nép kedvére akart tenni, ezért szabadon bocsátotta Barabást, Jézust pedig megostoroztatta és kiszolgáltatta nekik, hogy keresztre feszítsék.
    
16. Jézust tövissel megkoronázzák. A katonák a helytartóság belső udvarába vezették őt és összehívták az egész csapatot.
    
17. Aztán bíborszínű ruhát adtak rá és tövisből font koronát tettek fejére.
    
18. Majd így köszöntötték: "Üdvöz légy, zsidók királya!"
    
19. Közben náddal a fejét verték, leköpdösték és térdet hajtva hódoltak előtte.
    
20. Jézust keresztre feszítik. Miután csúfot űztek belőle, levették róla a bíbort és saját ruháit adták rá. Azután elvezették, hogy keresztre feszítsék.
    
21. Kényszerítettek egy arra menőt, cirenei Simont, Sándor és Rúfusz atyját, aki éppen a mezőről jött, hogy vigye a keresztet.
    
22. Majd kivezették arra a helyre, melynek Golgota, azaz Koponyahely a neve.
    
23. Ott mirhával kevert bort kínáltak neki, de nem fogadta el.
    
24. Azután keresztre feszítették és megosztoztak ruháin sorsvetéssel döntve el, kire mi jusson.
    
25. A harmadik óra volt, amikor megfeszítették.
    
26. Az elítélésének okát jelző táblára ezt írták: "A zsidók királya."
    
27. Vele együtt keresztre feszítettek két rablót is, egyiket jobbjára, másikat baljára.
    
28. Így beteljesedett az Írás szava: "És gonosztevőként bántak vele."
    
29. A járókelők káromolták őt és fejüket csóválva mondogatták: "Te, aki lerontod és harmadnapra fölépíted (Isten) templomát,
    
30. szabadítsd meg magadat, szállj le a keresztről!"
    
31. Ugyanígy gúnyolódtak az írástudókkal együtt a főpapok is. "Másokat megszabadított, önmagát nem tudja megszabadítani.
    
32. A Messiás, Izrael királya, szálljon le most a keresztről, hogy lássuk és higgyünk", mondogatták egymásnak. Ugyanígy szidalmazták azok is, akik vele együtt voltak megfeszítve.
    
33. Jézus halála. A hatodik órában sötétség támadt az egész földön. A kilencedik óráig tartott.
    
34. Kilenc óra tájban Jézus hangosan fölkiáltott: "Éloi, Éloi, lámmá szábáktáni? vagyis: én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem?"
    
35. Ennek hallatára néhány ott álló megjegyezte: "Illést hívja."
    
36. Egyikük mindjárt odafutott és ecetbe mártott szivacsot nádra tűzve, inni adott neki. "Hadd lássuk, eljön-e Illés, hogy megszabadítsa" - mondta.
    
37. Ekkor Jézus hangosan fölkiáltott és kilehelte a lelkét.
    
38. Ekkor a templom függönye kettéhasadt, felülről egészen az aljáig.
    
39. Amikor a százados, aki szemben állt vele, látta, hogyan lehelte ki a lelkét, kijelentette: "Ez az ember valóban az Isten Fia volt."
    
40. Messziről több asszony figyelte a történteket. Köztük volt Mária Magdolna, Mária, a fiatalabb Jakab és József anyja, meg Szalómé,
    
41. akik már Galileában is kísérték őt és gondját viselték. Rajtuk kívül még sok más asszony is volt ott, akik vele együtt mentek föl Jeruzsálembe.
    
42. Jézust sírba helyezik. Mikor már estére járt az idő - készület napja vagyis szombat előtti nap volt -,
    
43. jött arimateai József, egy előkelő tanácsos, aki maga is várta Isten országát. Bátran bement Pilátushoz és elkérte Jézus testét.
    
44. Pilátus meglepődött, hogy már meghalt. Magához hívatta a századost és megkérdezte, hogy csakugyan meghalt-e már.
    
45. Amikor a százados útján meggyőződött róla, odaadta a testet Józsefnek.
    
46. Az halotti leplet vásárolt, majd levette őt a keresztről és begöngyölte a lepelbe. Azután sziklába vájt sírboltba helyezte, és követ gördített a sír bejárata elé.
    
47. Mária Magdolna és Mária, József anyja megfigyelte, hogy hová temették el.

1. A halálos ítéletet a római helytartónak kellett jóváhagynia, és végrehajtásáról is ő gondoskodott.

16-19: Mt. 27,27-30; Jn. 19,2-3.

17. Mt. 27,28-29

20-32: Mt. 27,31-44; Lk. 23,26-43; Jn. 19,17-24.

21. Szent Márk azért nevezi meg Sándort és Rufuszt, mert a rómaiak, akiknek evangéliumát írta, ismerték őket. (Róm. 16,13).

22. A nép nyelvén Golgota volt a neve annak a koponya alakú kősziklának, amelyen a keresztet fölállították.

23. Az ital elkábította az elítéltet, hogy a fájdalmat és a félelmet kevésbé érezze. Jézus nem ivott belőle, mert teljes öntudattal akart szenvedni.

25. Márk zsidó módon napkeltétől számítja az órákat. A harmadik óra a második napszak volt, a mi számításunk szerint 9-12-ig.

28. Esa. 53,12.

29-30. Mt. 26,61 Jn. 2,19

33-41: Mt. 27,45-56; Lk. 23,44-49; Jn. 19,28-30.

33. A mi időnk szerint déltől délután háromig.

34. Ez a mondat a 21. zsoltár első verséből való. Az Úr azt fejezi ki vele, hogy a kereszten a legsújosabb lelki szenvedést, az Istentől való elhagyatottság érzését is átélte. -- Az Éloi a Máténál említett Éli arám alakja.

35. A zsidók az Éloi szót szándékosan magyarázták félre, s a 36. versben Illés eljövetelével gúnyolódtak.

42-47: Mt. 27,57-61; Lk. 23,50-56; Jn. 19,38-42.

42. Mivel a szombat a zsidóknál szigorú munkaszünet napja volt, a készület napján, pénteken, végezték el a másnapra szükséges munkát.

43. Arimateai József gazdag ember, a főtanács tagja, titokban Jézus tanítványa volt.

44. Pilátus meglepődött, mert a kereszrefeszítettek sokszor még másnap is éltek.