16. Fejezet (Szent Lukács)

A hûtlen intézô.. Aztán tanítványaihoz fordult: "Egy gazdag embernek volt egy intézôje. Bevádolták nála, hogy eltékozolja vagyonát.
Magához hivatta tehát és így szólt hozzá: Mit hallok rólad? Adj számot a vagyonkezelésrôl. Nem maradhatsz tovább intézôm.
Az intézô így gondolkodott: Mitévô legyek? Uram elveszi tôlem az intézôséget. Kapálni nem tudok, koldulni szégyellek.
Tudom már, mit tegyek, hogy befogadjanak házukba az emberek, mikor elmozdít az intézôségbôl.
Egyenkint magához hivatta ura minden adósát. Az elsôtôl megkérdezte: Mennyivel tartozol uramnak? Száz korsó olajjal, felelte az.
Vedd elô adósleveledet, mondta neki, ülj le hamar és írj ötvenet.
Aztán egy másiktól kérdezte: Hát te mennyivel tartozol? Száz mérô búzával, volt a válasz. Vedd elô adósleveledet, mondta neki és írj nyolcvanat.
Az úr megdicsérte a hûtlen intézôt, mert okosan cselekedett. Bizony a világ fiai okosabbak a maguk nemében a világosság fiainál.
Én is mondom nektek: Szerezzetek magatoknak barátokat a hamis mammonból, hogy amikor meghaltok, befogadjanak titeket az örök hajlékba. Aki kicsiben hû, az hû a nagyban is;
aki pedig hûtlen a kicsiben, a nagyban is hûtlen.
Ha tehát a hamis mammonban hûek nem voltatok, ki bízza rátok azt, ami igazi érték?
S ha a máséban hûek nem voltatok, ki fogja odaadni nektek azt, ami a tiétek?
Egy szolga sem szolgálhat két úrnak: vagy gyûlöli az egyiket s a másikat szereti, vagy ragaszkodik az egyikhez s a másikat megveti. Nem szolgálhattok Istennek és a mammonnak."
A farizeusok képmutatása.. Hallották mindezt a kapzsi farizeusok és kicsúfolták.
Ô azonban kijelentette: "Ti igaznak mondjátok magatokat az emberek elôtt, de Isten ismeri szíveteket. Ami az emberek elôtt kiváló, Isten elôtt utálatos.
A törvény és a próféták Jánosig tartottak. Attól kezdve Isten országának örömhíre terjed, és senki se jut be abba erôfeszítés nélkül.
Ég és föld könnyebben múlnak el, mint hogy egy pont is elvesszen a törvénybôl.
Mindaz, aki elbocsátja feleségét és mást vesz el, házasságot tör; és aki férjétôl elbocsátott nôt vesz el, szintén házasságot tör.
A dúsgazdag és a koldus Lázár.. Volt egy gazdag ember. Bíborba és patyolatba öltözködött és dúsan lakmározott mindennap.
Volt egy Lázár nevû koldus is, aki ott feküdt a kapuja elôtt, fekélyekkel tele.
Szívesen jóllakott volna a gazdag asztaláról lehulló morzsákból is, (de senki sem adott neki). Csak a kutyák jöttek és nyalogatták sebeit.
Történt, hogy meghalt a koldus és az angyalok Ábrahám ölébe vitték. Meghalt a gazdag is és eltemették.
Mikor a pokolban, kínjai között, föltekintett, meglátta messzirôl Ábrahámot és az ölében Lázárt.
Atyám, Ábrahám, kiáltotta, könyörülj rajtam! Küldd el Lázárt, hogy ujja hegyét vízbe mártva hûsítse nyelvemet, mert gyötrôdöm e lángban.
Fiam, felelte Ábrahám, jusson eszedbe, hogy neked jó dolgod volt az életben, Lázárnak pedig rossz. Ô tehát most itt vigasztalódik, te meg gyötrôdöl.
Különben is köztünk és köztetek áthághatatlan mélység tátong, úgy hogy aki innen át akarna menni hozzátok, ne tudjon, sem az aki odaát van, ide át ne jöhessen.
Akkor legalább arra kérlek, atyám, kiáltotta újra, küldd el ôt atyai házamba.
Van még öt testvérem, világosítsa fel ôket, hogy ne jussanak ôk is e gyötrelem helyére.
Ábrahám megjegyezte: Van Mózesük és prófétájuk, hallgassanak rájuk.
Ám az erôsködött: Nem teszik, atyám, Ábrahám. De ha a holtak közül megy valaki hozzájuk, akkor megtérnek.
Ô azonban így felelt: Ha Mózesre és a prófétákra nem hallgatnak, akkor, ha a holtak közül támad is föl valaki, annak sem fognak hinni."

1 -13. A példabeszéd értelme az, hogy a földi javakat lelki okossággal kell használni, hogy örök üdvösségre segítség az embert.

8 . Nem az igazságtalanság, hanem az okosság részesül dícséretben. Amint a világ fiai céljaik elérésére okosan használják a földi javakat, Isten fiainak is így kell tenniük örök üdvösségük érdekében.

11 . Aki a földi javakat helytelenül, nem az Isten akarata szerint használja, arra nem lehet rábízni az igazi értéket, Isten kegyelmi ajándékait.

17 . Mt. 5,17-18.

22 . A Vulgátában így olvassuk: "Meghalt a gazdag is és a pokolba temették. Mikor kínjai közt fölemelte tekintetét."

26 . A menny és a pokol örökre el vannak különítve. Ezt fejezi ki képletesen az áthághatatlan mélység.