14. Fejezet (Szent Márk)

Jézus szenvedése és halála

Az utolsó vacsora

1. A főtanács határozata. Két nappal a húsvét, a kovásztalan kenyér ünnepe előtt, a főpapok és az írástudók keresték a módját, hogyan foghatnák el és ölhetnék meg őt cselvetéssel.
   
2. "Ne az ünnepnapon, mondták, mert esetleg zavargás támadhat a nép között."
   
3. Jézus Betániában. Amikor Betániában a leprás Simon házában tartózkodott és éppen asztalnál ült, odalépett hozzá egy asszony. Alabástromedényben valódi drága illatos nárduszolajat hozott, és feltörve az alabástromedényt, tartalmát a fejére öntötte.
   
4. Néhányan bosszankodni kezdtek: "Mire való ez a pazarlás az illatszerrel?
   
5. Háromszáz dénárnál többért el lehetett volna adni és árát ki lehetett volna osztani a szegények között" - támadtak rá.
   
6. Jézus azonban így szólt: "Hagyjátok békében! Mit bántjátok? Hiszen jót tett velem.
   
7. Szegények mindig lesznek veletek és tehettek velük jót, amikor csak akartok, én azonban nem leszek mindig veletek.
   
8. Ez azt tette, ami tőle telt: előre megkente testemet a temetésre.
   
9. Bizony mondom nektek: mindenütt a világon, ahol csak hirdetni fogják az evangéliumot, megemlékeznek majd arról is, amit ő tett."
   
10. Júdás eladja Mesterét. Ezután karióti Júdás, egy a tizenkettő közül, elment a főpapokhoz, hogy elárulja őt.
    
11. Azok ennek hallatára igen megörültek és megígérték, hogy pénzt adnak neki érte. Kereste tehát a kedvező alkalmat, hogy kiszolgáltassa nekik.
    
12. A húsvéti vacsora. Az első kovásztalan napon, amikor le szokták vágni a húsvéti bárányt, tanítványai megkérdezték: "Hová menjünk? Hol készítsük el számodra a húsvéti vacsorát?"
    
13. Ő elküldte két tanítványát ezzel a megbízatással: "Menjetek a városba. Ott találkoztok egy vizeskorsót vivő emberrel.
    
14. Menjetek utána és ahova bemegy, ott mondjátok a házigazdának: a Mester kérdezteti: hol az a terem, ahol tanítványaimmal elfogyaszthatom a húsvéti vacsorát?
    
15. Ő mutatni fog nektek egy tágas, étkezésre berendezett termet. Ott készítsétek el."
    
16. A tanítványok elmentek és a városba érve mindent úgy találtak, ahogy mondta. El is készítették a húsvéti vacsorát.
    
17. Amikor beesteledett, odajött a tizenkettővel.
    
18. Asztalhoz ültek. Miközben ettek, Jézus így szólt: "Bizony mondom nektek, egy közületek, aki velem eszik, elárul engem."
    
19. Erre elszomorodtak és sorra kérdezték: "Csak nem én vagyok?"
    
20. De ő így válaszolt: "Egy tizenkettőtök közül, aki velem a tálba nyúl.
    
21. Az Emberfia elhagyja a világot, amint írva van róla, de jaj annak az embernek, aki elárulja az Emberfiát! Jobb lett volna neki, ha meg sem született volna."
    
22. Az eukarisztia alapítása. Étkezés közben kenyeret vett a kezébe, megáldotta, megtörte és ezekkel a szavakkal adta nekik: "Vegyétek, ez az én testem."
    
23. Azután fogta a kelyhet, hálát adott és nekik adta. Mindnyájan ittak belőle.
    
24. Ő pedig így szólt: "Ez az én vérem, az (új) szövetségé, amelyet sokakért kiontok.
    
25. Bizony mondom nektek: nem iszom a szőlő terméséből addig a napig, amíg majd az újat nem iszom Isten országában."
    
26. Péter tagadásának megjövendölése. Miután elmondták a hálaadó zsoltárt, kimentek az Olajfák hegyére.
    
27. Ott Jézus így szólt hozzájuk: "Ti mindnyájan megbotránkoztok bennem (az éjjel). Az Írás ugyanis azt mondja: megverem a pásztort, és elszélednek a juhok.
    
28. De föltámadásom után megelőzlek majd titeket Galileában."
    
29. Péter azonban fogadkozni kezdett: "Ha mindnyájan megbotránkoznak is tebenned, én ugyan nem."
    
30. Mire Jézus csak ennyit mondott: "Bizony mondom neked, még ma éjjel, mielőtt a kakas kétszer szól, háromszor tagadsz meg engem."
    
31. De Péter tovább fogadkozott: "Ha meg is kellene halnom veled, nem tagadlak meg." Hasonlóképpen fogadkoztak a többiek is.
    

    Jézus szenvedése

32. Jézus halálfélelme. Közben a Getszemáni nevű majorba érkeztek. "Üljetek le itt, amíg én imádkozom" - mondta tanítványainak.
    
33. Csak Pétert, Jakabot és Jánost vitte magával. Egyszerre csak remegni és gyötrődni kezdett.
    
34. "Halálosan szomorú a lelkem, mondta nekik, várjatok itt és virrasszatok."
    
35. Kicsit tovább ment és földre borulva imádkozott, hogy ha lehetséges, múljék el ez az óra.
    
36. "Abba, Atyám, szólt, neked minden lehetséges: vedd el tőlem ezt a kelyhet, de ne az legyen, amit én akarok, hanem amit te."
    
37. Akkor visszament, de alva találta őket. Erre rászólt Péterre: "Simon! Alszol? Egy óra hosszat sem tudtál virrasztani velem?
    
38. Virrasszatok és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek. A lélek ugyan készséges, a test azonban gyönge."
    
39. Másodszor is elvonult és ugyanazokkal a szavakkal imádkozott.
    
40. Visszatérve megint alva találta őket, mert szemük elnehezült. Nem is tudták mit válaszoljanak neki.
    
41. Amikor harmadszor is visszatért, így szólt hozzájuk: Aludjatok csak és nyugodjatok!
    
42. Elég volt! Itt az óra! Az Emberfia most bűnösök kezére kerül. Keljetek föl, menjünk! Nézzétek, itt jön, aki elárul engem!"
    
43. Jézust elfogják. Még beszélt, amikor odaérkezett Júdás, egy a tizenkettő közül, s vele a főpapok, az írástudók és a vének megbízásából egy kardokkal és dorongokkal fölszerelt csapat.
    
44. Az áruló ebben a jelben egyezett meg velük: "Akit megcsókolok, ő az. Fogjátok el és vezessétek el biztos őrizettel".
    
45. Amikor odaért, mindjárt Jézushoz lépett. "(Üdvözlégy,) Mester!", szólt és megcsókolta.
    
46. Erre kezet emeltek Jézusra és foglyul ejtették.
    
47. A körülállók közül egy kirántotta kardját, rásújtott a főpap szolgájára és levágta fülét.
    
48. Ezután Jézus így szólt hozzájuk: "Mint valami rabló ellen, úgy vonultatok ki, kardokkal és dorongokkal, hogy elfogjatok.
    
49. Naphosszat együtt voltam ve!etek a templomban és tanítottam, mégsem fogtatok el. Az Írásnak azonban be kell teljesednie."
    
50. Erre (a tanítványok) valamennyien elhagyták őt és elfutottak.
    
51. Egy ifjú azonban követte. Csupasz testén nem volt egyéb egy lepelnél.
    
52. Mikor el akarták fogni, otthagyta a leplet és meztelenül elfutott.
    
53. Jézus a főtanács előtt. Jézust a főpaphoz kísérték. Ott gyülekeztek a főpapok, a vének és az írástudók.
    
54. Péter messziről követte őt a főpap palotájáig. Ott leült a szolgák közé és a tűznél melegedett.
    
55. A főpapok az egész főtanáccsal együtt bizonyítékot kerestek Jézus ellen, hogy halálra ítélhessék, de nem találtak.
    
56. Jóllehet többen hamisan tanúskodtak ellene, tanúságuk nem egyezett meg.
    
57. Azután fölálltak még néhányan és ezt a hamis tanúságot tették ellene:
    
58. "Mi hallottuk, hogy azt mondta: lerontom ezt a kézzel épített templomot és három nap alatt másikat építek, amely nem emberi kéz műve."
    
59. De ebben sem egyezett meg tanúságuk.
    
60. Akkor a főpap a középre lépett és megkérdezte Jézust: "Semmit sem felelsz arra, amivel ezek vádolnak?"
    
61. Ő hallgatott és nem felelt semmit. A főpap újra megkérdezte: "Te vagy a Messiás, az áldott (Isten) fia?"
    
62. "Én vagyok", felelte Jézus. "Látni fogjátok, hogy az Emberfia ott ül a Mindenható jobbján és eljön az ég felhőin."
    
63. A főpap erre megszaggatta ruháját: "Mi szükségünk van még tanúkra? - kérdezte.
    
64. Hallottátok a káromkodást. Mi a véleményetek?" Azok egyhangúan méltónak ítélték a halálra.
    
65. Erre néhányan leköpdösték és arcát eltakarva ököllel ütötték: "Találd el, ki volt az!" - gúnyolták. Még a szolgák is arcul verték.
    
66. Péter tagadása. Miközben Péter kinn ült az udvaron, arra ment a főpap egyik cselédlánya.
    
67. Látva, hogy Péter ott melegszik, szemügyre vette: "Te is a názáreti Jézussal voltál", jegyezte meg.
    
68. Ő azonban tagadta: "Nem tudom és nem is értem, mit beszélsz." Amikor kiment az előcsarnokba, megszólalt a kakas.
    
69. A cselédlány azonban észrevette őt és újból odaszólt a körülállókhoz: "Ez is közéjük tartozik." ő megint tagadta.
    
70. Röviddel ezután az ottlévők megjegyezték: "De bizony, közéjük tartozol, hiszen galileai vagy."
    
71. Erre már átkozódni és esküdözni kezdett: "Nem ismerem azt az embert, akiről beszéltek."
    
72. Tüstént megszólalt másodszor is a kakas. Péternek ekkor eszébe jutott Jézus szava: "Mielőtt a kakas kétszer szól, háromszor tagadsz meg engem." Erre sírva fakadt.

3-9: Mt. 26,6-13; Jn. 12,1-8.

5. Háromszáz dénár kb. 50 dollár.

10-11: Mt. 26,14-16; Lk. 22,3-6.

12-21: Mt. 26,17-25; Lk. 22,7-18; Lk. 22,21-23; Jn. 13,21-30.

12. Az első kovásztalan napon: lásd Mt. 26,17

14. A terem valószínűleg Márk evangélista szülőházában volt (ApApCsel. 12,12).

22-25: Mt. 26,26-29; Lk. 22,19-20; 1Kor. 11,23-25. -- Az átváltoztatás szavaihoz lásd Mt. 26,26-28

25. Az Úr nem ünnepel több húsvétot a földön. Amit az Atya országában ünnepelni fog, az az örök boldogság. A földi húsvét ennek előképe.

26-31: Mt. 26,30-35; Lk. 22,31-34; Jn. 13,36-38.

27. Megbotránkoztok, vagyis hitetekben megrendültök. -- Az idézet Zak. 13,7.

32-42: Mt. 26,36-46; Lk. 22,39-46.

36. Abba arám nyelven atya. -- Mt. 26,39

38. Kísértésbe ne essetek, vagyis hitetekben megrendülve el ne hagyjatok.

43-52: Mt. 26,47-56; Lk. 22,47-53; Jn. 18,1-11.

51. Az ifjú valószínűleg maga szent Márk volt, különben érthetetlen volna, hogy miért tesz említést a jelentéktelen mozzanatról.

53-65: Mt. 26,57-68; Lk. 22,63-71.

58. Ilyesmit valóban mondott Jézus, de képletes értelemben, saját testének templomáról (Jn. 2,19).

63. A ruha megszaggatása a zsidóknál a legnagyobb felháborodás jele.

66-72: Mt. 26,69-75; Lk. 22,54-62; Jn. 18,15-18; Jn. 18,25-27.

70. A galileai ember jellegzetes kiejtése föltünt a fővárosban.