22. Fejezet (Szent Lukács)

Jézus szenvedése és halála

Az utolsó vacsora

1. A főtanács határozata. Közeledett a kovásztalan kenyér ünnepe, a húsvét.
   
2. A főpapok és az írástudók keresték a módját, hogyan ölhetnék meg őt. Féltek ugyanis a néptől.
   
3. Júdás eladja Mesterét. Akkor a sátán megszállta karióti Júdást, egyiket a tizenkettő közül.
   
4. Elment, hogy tárgyaljon a főpapokkal és az elöljárókkal, hogyan szolgáltathatná ki nekik.
   
5. Azok örömmel fogadták és megígérték, hogy pénzt adnak neki.
   
6. Ő beleegyezett, és csak a kedvező alkalmat kereste, hogy a nép tudta nélkül kiszolgáltassa nekik.
   
7. A húsvéti vacsora. Eljött a kovásztalan kenyér napja, amikor meg szokták ölni a húsvéti bárányt.
   
8. Jézus elküldte Pétert és Jánost ezzel a megbízatással: "Menjetek, készítsétek el a húsvéti vacsorát, hogy elfogyaszthassuk."
   
9. "Hol készítsük el?" - kérdezték.
   
10. "Menjetek a városba, felelte, találkoztok ott egy vizeskorsót vivő emberrel. Menjetek utána abba a házba, ahová belép,
    
11. és mondjátok a házigazdának: a Mester kérdezteti: hol az a terem, ahol tanítványaimmal elfogyaszthatom a húsvéti vacsorát?
    
12. Ő mutatni fog nektek egy tágas, étkezésre berendezett termet, Ott készítsétek el."
    
13. Ők elmentek és úgy találtak mindent, ahogy mondta. El is készítették a húsvéti vacsorát.
    
14. Mikor eljött az ideje, asztalhoz telepedett tizenkét apostolával.
    
15. Így szólt hozzájuk: "Vágyva vágytam arra, hogy elfogyasszam veletek ezt a húsvéti vacsorát, mielőtt szenvedek.
    
16. Mondom nektek, soha többé nem eszem ezt, amíg be nem teljesedik Isten országában."
    
17. Aztán fogta a kelyhet, hálát adott és így szólt: "Vegyétek és osszátok el magatok közt.
    
18. Mondom nektek: nem iszom a szőlő terméséből addig a napig, amíg el nem jön Isten országa."
    
19. Az eukarisztia alapítása. Aztán kenyeret vett kezébe, hálát adott, megtörte és ezekkel a szavakkal adta nekik: "Ez az én testem, amelyet értetek adok. Ezt cselekedjétek emlékezetemre."
    
20. Ugyanígy a vacsora után fogta a kelyhet és így szólt: "Ez a kehely az új szövetség az én véremben, amit értetek ontok.
    
21. De nézzétek, az áruló keze velem van az asztalon.
    
22. Az Emberfia ugyan elmegy, amint el van rendelve, de jaj annak az embernek, aki elárulja."
    
23. Erre kérdezgetni kezdték egymást, vajon melyikük az, aki ezt megteszi.
    
24. A tanítványok vetélkedése. Versengés is támadt köztük, hogy melyikük nagyobb.
    
25. Ő azonban így szólt hozzájuk: "Az uralkodók zsarnokoskodnak népükön s akik hatalmat gyakorolnak rajtuk, jótevőiknek hívatják magukat.
    
26. Köztetek ne így legyen, hanem a legnagyobb legyen olyan, mint a legkisebb, és az elöljáró olyan, mint a szolga.
    
27. Ki nagyobb: aki asztalnál ül, vagy aki fölszolgál? Ugye, az asztalnál ülő? Én mégis úgy vagyok köztetek, mint a szolga.
    
28. Ti viszont kitartotok velem megpróbáltatásaimban.
    
29. Ezért nektek adom az országot, mint ahogy Atyám nekem adta,
    
30. hogy asztalomnál egyetek és igyatok országomban, és trónon ülve ítéljétek Izrael tizenkét törzsét."
    
31. Imádság Péterért. (Az Úr így folytatta:) "Simon, Simon, a sátán kikért titeket, hogy megrostáljon, mint a búzát.
    
32. Én azonban imádkoztam érted, hogy meg ne fogyatkozzék a hited, hogy te egykor megtérve megerősítsd testvéreidet."
    
33. "Uram, tört ki az, készen vagyok, hogy börtönbe, sőt halálba menjek veled."
    
34. Ő azonban így válaszolt: "Péter, mondom neked, mielőtt ma a kakas szól, háromszor fogod tagadni, hogy ismersz."
    
35. Aztán tovább beszélt hozzájuk: "Mikor erszény, tarisznya és saru nélkül küldtelek titeket, szenvedtetek-e hiányt valamiben?" "Semmiben" - felelték.
    
36. "Most azonban, folytatta, akinek erszénye van, vigye magával, ugyanúgy tarisznyáját is. Akinek nincs, adja el köntösét és vegyen kardot.
    
37. Mondom nektek: meg kell valósulnia annak, amit az Írás mond: és a gonosztevők közé számították. Sorsom ugyanis beteljesedik."
    
38. "Uram, kiáltották, nézd itt van két kard." Ő csak annyit mondott: "Elég."
    

    Jézus szenvedése

39. Jézus halálfélelme. Ezután kiment és szokása szerint az Olajfák hegyére tartott. Tanítványai követték.
    
40. Mikor odaért, így szólt hozzájuk: "Imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek."
    
41. Aztán mintegy kőhajításnyira tovább ment és térdre borulva így imádkozott:
    
42. "Atyám, ha lehetséges, vedd el tőlem ezt a kelyhet, de ne az én akaratom teljesedjék, hanem a tiéd."
    
43. Akkor megjelent egy angyal a mennyből és megerősítette.
    
44. Majd halálfélelem vett erőt rajta és még állhatatosabban imádkozott. Verejtéke, mint megannyi vércsepp hullott a földre.
    
45. Aztán abbahagyta imádságát és tanítványaihoz ment, de a szomorúságtól kimerülten, alva találta őket.
    
46. "Mit alusztok? - szólt rájuk, keljetek föl és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek!"
    
47. Jézust elfogják. Még beszélt, amikor megjelent egy csapat. Júdás vezette, egy a tizenkettő közül. Jézushoz lépett és megcsókolta.
    
48. Jézus erre megkérdezte: "Júdás, csókkal árulod el az Emberfiát?"
    
49. Mikor tanítványai látták, hogy mi készül, így kiáltottak: "Uram, vágjunk közéjük karddal?"
    
50. Egyikük máris rásújtott a főpap szolgájára és levágta jobb fülét.
    
51. "Hagyjátok abba" - szólt rájuk Jézus. Aztán megérintette a fülét és meggyógyította.
    
52. Az ellene kivonuló főpapoknak, a templomőrség elöljáróinak és a véneknek pedig ezt mondta Jézus: "Mint valami rabló ellen úgy vonultatok ki kardokkal és dorongokkal!
    
53. Naphosszat együtt voltam veletek a templomban, mégsem emeltetek rám kezet. De ez a ti órátok: a sötétség hatalmáé."
    
54. Péter tagadása. Akkor elfogták és a főpap házába kísérték. Péter messziről követte.
    
55. Ott az udvar közepén tüzet raktak és körülülték. Péter is közéjük ült.
    
56. Egy cselédlány meglátta, hogy ott ül a tűznél, szemügyre vette és megjegyezte: "Ez is vele volt."
    
57. De ő tagadta: "Asszony, nem ismerem őt".
    
58. Röviddel ezután meglátta őt egy másik: "Te is közéjük tartozol" - szólt rá. "Ember, tagadta Péter, nem tartozom közéjük."
    
59. Alig telt el egy óra, ismét bizonygatta valaki: "De bizony, ez is vele volt, hiszen galileai."
    
60. "Ember, tagadta Péter újra, nem tudom mit beszélsz." Még beszélt máris megszólalt a kakas.
    
61. Az Úr erre megfordult és rátekintett Péterre. Péter akkor visszaemlékezett, hogy mit mondott neki az Úr: "Mielőtt ma a kakas szól, háromszor fogsz megtagadni engem."
    
62. Kiment és keserves sírásra fakadt.
    
63. Jézus a főtanács előtt. Az emberek, akik őrizték, csúfot űztek belőle és bántalmazták.
    
64. Szemét bekötötték, (arcul ütötték) és így gúnyolták: "Találd el, ki ütött meg?"
    
65. Aztán mindenféle szidalommal illették.
    
66. Amint megvirradt, összegyűltek a nép vénei, a főpapok és az írástudók, és gyülekezetük elé állították őt. "Ha te vagy a Messiás, szólították föl, mondd meg nekünk".
    
67. Ő azonban így felelt: "Ha állítom, nem hiszitek el.
    
68. Ha kérdezlek titeket, nem feleltek (és nem engedtek szabadon).
    
69. Mostantól fogva azonban az Emberfia a mindenható Isten jobbján fog ülni."
    
70. Erre egyhangúan közbevágtak: "Tehát te vagy az Isten fia?"
    
71. "Jól mondjátok: én vagyok" - felelte. "Mi szükségünk van még tanúkra, kiáltották, hiszen magunk hallottuk, saját szájából."

3-6: Mt. 26,14-16; Mk. 14,10-11.

7-18: Mt. 26,17-25; Mk. 14,12-21.

7. A kovásztalan kenyér napjáról lásd Mt. 26,17.

18. Mt. 26,29.

19-23: Mt. 26,26-29; Mk. 14,22-25; 1Kor. 11,23-25; Jn. 13,21-30.

19. Az átváltoztatás szavaihoz lásd Mt. 26,26-28 -- Lukács kissé eltér Mátétól és Márktól, de lényegében ugyanazt mondja.

24. Hasonló esetekről lásd Mt. 18,1; Mt. 20,21; Mk. 9,33-34; Mk. 10,37; Lk. 9,46.

25-26: Mt. 20,25-27; Mk. 10,42-44.

25. A régi uralkodók szerették ezt a címet: "az állam jótevője."

31-34: Mt. 26,31-35; Mk. 14,27-31; Jn. 13,36-38.

32. Az Úr imádságában megerősítette hitében Pétert. Ugyanúgy kell Péternek, mint Krisztus helytartójának, megtérése után hitükben megerősitenie apostoltársait.

36. Jézus nem anyagi értelemben vett fegyverekre, hanem apostolokhoz illő szellemi fegyverekre gondol.

37. Esa. 53,12.

38. A tanítványok a kardot szószerint értették. Jézus félbeszakítja őket: most nincs ideje bővebb magyarázatra. A következő események majd megvilágítják szavainak értelmét.

39-46: Mt. 26,36-46; Mk. 14,32-42; Jn. 18,1.

42. Mt. 26,39.

46. Kisértésbe ne essetek, vagyis hitetekben megrendülve el ne hagyjatok.

47-53: Mt. 26,47-56; Mk. 14,43-52; Jn. 18,2-11.

54-62: Mt. 26,69-75; Mk. 14,66-72; Jn. 18,15-18; Jn.25-27.

59. A galileai ember jellegzetes kiejtése föltünt a fővárosban.

63-71: Mt. 26,57-68; Mk. 14,53-65; Jn. 18,19-24.

70. Lukács az arámnyelvű választ is pontosan lefordítja: Ti mondjátok, vagyis jól mondjátok, és hozzáfűzi az értelmét: igenis én vagyok.