18. Fejezet (Szent János)

Jézus szenvedése

1. Jézust elfogják. Miután Jézus ezeket mondta, kiment tanítványaival a Kédron patakon túlra. Volt ott egy kert.
   
2. Bement oda tanítványaival együtt. Júdás, aki elárulta, ismerte azt a helyet, mert Jézus gyakran járt oda tanítványaival.
   
3. Akkor Júdás kapott egy csapat katonát, a főpapoktól és a farizeusoktól pedig szolgákat. Kiment velük lámpákkal, fáklyákkal és fegyverekkel felszerelve.
   
4. Jézus tudta mindazt, ami rá várt, eléjük ment tehát és megszólította őket: "Kit kerestek?"
   
5. "A názáreti Jézust", mondták azok. "Én vagyok", felelte Jézus. Júdás, aki elárulta, ott állt köztük.
   
6. Amint tehát azt mondta: Én vagyok, meghátráltak és a földre estek.
   
7. Ő újra megkérdezte: "Kit kerestek?" "A názáreti Jézust", ismételték azok.
   
8. "Mondtam már nektek, hogy én vagyok, felelte Jézus. Ha tehát engem kerestek, engedjétek el ezeket."
   
9. Így teljesedett be, amit mondott: "Senkit sem vesztettem el azok közül, akiket nekem adtál."
   
10. Simon Péternél azonban volt kard, kirántotta, rásujtott a főpap szolgájára és levágta annak jobb fülét. A szolgának Malkus volt a neve.
    
11. Jézus rászólt Péterre: "Tedd hüvelyébe kardodat! Ne ürítsem ki a kelyhet, melyet az Atya adott nekem?"
    
12. Jézus Annas és Kaifás előtt. A tiszt csapata élén és a zsidó őrség elfogta Jézust és megkötözte.
    
13. Először Annáshoz vitték, Kaifás apósához. Kaifás volt a főpap abban az évben.
    
14. Ő adta a zsidóknak a tanácsot: "Jobb, hogy egy ember haljon meg a népért."
    
15. Simon Péter és egy másik tanítvány követte Jézust. Mivel az a tanítvány ismerőse volt a főpapnak, bejutott Jézussal a főpap udvarába.
    
16. Péter pedig kint maradt az ajtónál. A másik tanítvány, a főpap ismerőse, kiment, szólt az ajtónállónak és bevitte Pétert.
    
17. Az ajtónálló szolgáló közben megjegyezte: "Nem vagy te is ennek az embernek a tanítványai közül?"
    
18. "Nem vagyok", felelte. A szolgák és a poroszlók a parázsló tűz körül álltak és melegedtek, mert hideg volt Péter is közéjük állt és melegedett.
    
19. A föpap tanítványai és tanításai felől kérdezte Jézust.
    
20. Jézus így felelt: "Én nyiltan beszéltem az emberek előtt. Mindig a zsinagógákban és a templomban tanítottam, ahová minden zsidónak bejárása van. Titokban semmit sem mondtam. Mit kérdezel engem?
    
21. Kérdezd azokat, akik hallották, mit beszéltem. Azok tudják, mit mondtam."
    
22. E szavakra az egyik ott álló poroszló arcul ütötte Jézust. "Így felelsz a főpapnak?" — förmedt rá.
    
23. Jézus csak ennyit mondott: "Ha rosszul szóltam, bizonyítsd be a rosszat, de ha jól, miért ütsz engem?"
    
24. Annás akkor megkötözve elküldte őt Kaifás főpaphoz.
    
25. Simon Péter még mindig ott állt és melegedett. Újra megkérdezték tőle: "Nem vagy te is ennek a tanítványai közül?"
    
26. "Nem vagyok", tagadta. Erre a főpap egyik szolgája, rokona annak, akinek Péter levágta a fülét, megjegyezte: "Hiszen ott láttalak vele a kertben."
    
27. De Péter ismét tagadta. Erre mindjárt megszólalt a kakas.
    
28. Jézust kiszolgáltatják Pilátusnak. Kaifástól a helytartóságra vezették Jézust. Kora reggel volt. Azok nem mentek be a helytartóságra, hogy tisztátalanokká ne legyenek, hanem hogy megehessék a húsvéti bárányt.
    
29. Ezért Pilátus jött ki hozzájuk és megkérdezte: "Milyen vádat emeltek az ember ellen?"
    
30. Azok így feleltek: "Ha nem volna gonosztevő, nem szolgáltattuk volna ki neked."
    
31. Pilátus szabatkozott: "Tartsátok meg és itélkezzetek róla törvényetek szerint." A zsidók azonban nem tágítottak: "Nekünk senkit sem szabad megölnünk."
    
32. Így teljesedett be, amit Jézus mondott, mikor halálának módját megjövendölte.
    
33. Jézus első kihallgatása. Pilátus akkor visszament a helytartóságra, hivatta Jézust és megkérdezte tőle:
    
34. "Te vagy a zsidók királya?" Jézus így felelt: "Magadtól mondod ezt, vagy mások mondták neked rólam?"
    
35. "Hát zsidó vagyok én? — tört ki Pilátus. "Saját nemzeted és a főpapok szolgáltattak ki nekem. Mit tettél?"
    
36. Jézus így felelt: "Az én országom nem e világból való. Ha e világból volna országom, harcra kelnének szolgáim, hogy a zsidók kezére ne kerüljek. Az én országom azonban nem innen való."
    
37. Pilátus közbeszólt: "Tehát király vagy?" Jézus ráhagyta: "Igen, király vagyok. Én arra születtem és azért jöttem e világra, hogy tanuságot tegyek az igazságról. Mindaz, aki igazságból való, hallgat szavamra."
    
38. Pilátus vállat vont: "Mi az igazság?" E szavak után ismét kiment a zsidókhoz és kijelentette: "Én semmi vétket nem találok benne.
    
39. Az a szokás nálatok, hogy húsvétkor szabadon engedjek valakit, akarjátok-e, hogy elbocsássam a zsidók királyát?"
    
40. De azok újra kiáltozni kezdtek: "Ne ezt, hanem Barabást!" Barabás rabló volt.

2-11. Mt. 26,47-56; Mk. 14,43-52; Lk. 22,47-53.

9. Jn. 17,12.

11. A kelyhet, vagyis a rá váró szenvedést.

12-27. Mt. 26,57-75; Mk. 14,53-72; Lk. 22,54-71.

14. Jn. 11,50.

19. Annás csak előzetes vizsgálatot tartott. A cím, mint volt főpapot, megillette.

28-40. Mt. 27,2; Mt. 27,11-26; Mk. 15,1-15; Lk. 23,1-6; Lk. 23,13-25.

28. A húsvéti ünnepek idején Pilátus hivatali épületében, a helytartóságon lakott. A zsidók nem léptek be a pogány házba, hogy a törvény szerint tisztátalanokká ne legyenek és elfogyaszthassák a húsvéti lakomát. -- Azért mentek a helytartóhoz, mert az ítéletet neki kellett jóváhagynia és végrehajtásához is csak neki volt joga.

32. Jézus megjövendölte (Jn. 3,14; Jn. 12,32), hogy keresztrefeszítve fog meghalni. Ez jellegzetes római halálbüntetés volt, melyet a zsidók nem alkalmaztak. Ők inkább megkövezték volna.