12. Fejezet: JÓB KÖNYVE

  1. Felele erre Jób, és monda:
  2. Bizonyára ti magatok vagytok a nép, és veletek kihal a bölcseség!
  3. Nékem is van annyi eszem, mint néktek, és nem vagyok alábbvaló nálatok, és ki ne tudna ilyenféléket?
    Jób. 13,2.
  4. Kikaczagják a saját barátai azt, mint engem, a ki Istenhez kiált és meghallgatja őt. Kikaczagják az igazat, az ártatlant!
    Péld. 14,2.
  5. A szerencsétlen megvetni való, gondolja, a ki boldog; ez vár azokra, a kiknek lábok roskadoz.
    Zsolt. 38,17.
  6. A kóborlók sátrai csendesek és bátorságban vannak, a kik ingerlik az Istent, és a ki kezében hordja Istenét.
    Zsolt. 73,3., Zsolt. 73,12.
  7. Egyébiránt kérdezd meg csak a barmokat, majd megtanítanak, és az égnek madarait, azok megmondják néked.
  8. Avagy beszélj a földdel és az megtanít téged, a tengernek halai is elbeszélik néked.
  9. Mindezek közül melyik nem tudja, hogy az Úrnak keze cselekszi ezt?
  10. A kinek kezében van minden élő állatnak élete, és minden egyes embernek a lelke.
  11. Nemde nem a fül próbálja-é meg a szót, és az íny kóstolja meg az ételt?
  12. A vén emberekben van-é a bölcseség, és az értelem a hosszú életben-é?
    Jób. 15,9., Jób. 15,10., Jób. 33,7., Jób. 33,8.
  13. Ő nála van a bölcseség és hatalom, övé a tanács és az értelem.
  14. Ímé, a mit leront, nem az épül föl az; ha valakire rázárja az ajtót, nem nyílik föl az.
    Jel. 3,7.
  15. Ímé, ha a vizeket elfogja, kiszáradnak; ha kibocsátja őket, felforgatják a földet.
  16. Ő nála van az erő és okosság; övé az eltévelyedett és a ki tévelygésre visz.
    Jób. 9,4.
  17. A tanácsadókat fogságra viszi, és a birákat megbolondítja.
    Ésa. 19,11., Ésa. 19,12., 1 Kor. 1,19.
  18. A királyok bilincseit feloldja, és övet köt derekukra.
    Dán. 2,21., Dán. 4,30., Dán. 4,33.
  19. A papokat fogságra viszi, és a hatalmasokat megbuktatja.
  20. Az ékesen szólótól eltávolítja a beszédet és a vénektől elveszi a tanácsot.
    Jób. 12,17.
  21. Szégyent zúdít az előkelőkre, és a hatalmasok övét megtágítja.
  22. Feltárja a sötétségből a mélységes titkokat, és a halálnak árnyékát is világosságra hozza.
    Dán. 2,22., 1 Kor. 4,5.
  23. Nemzeteket növel fel, azután elveszíti őket; nemzeteket terjeszt ki messzire, azután elűzi őket.
    Zsolt. 107,38.
  24. Elveszi eszöket a föld népe vezetőinek, és úttalan pusztában bujdostatja őket.
    Jób. 12,19., Zsolt. 107,40.
  25. És világtalan setétben tapogatóznak, és tántorognak, mint a részeg.
    Jób. 5,13., Jób. 5,14.