14. Fejezet: BÖLCS SALAMONNAK PÉLDABESZÉDEI

1. A bölcs asszony építi a maga házát; a bolond pedig önkezével rontja el azt.
   Péld. 31,10., Péld. 31,31.
2. A ki igazán jár, féli az Urat; a ki pedig elfordult az ő útaiban, megútálja őt.
   Jób. 12,4.
3. A bolondnak szájában van kevélységnek pálczája; a bölcseknek pedig beszéde megtartja őket.
4. Mikor nincsenek ökrök: tiszta a jászol; a gabonának bősége pedig az ökörnek erejétől van.
5. A hűséges tanú nem hazud; a hamis tanú pedig hazugságot bocsát szájából.
   Péld. 22,16., 2 Móz. 23,1.
6. A csúfoló keresi a bölcseséget, és nincs; a tudomány pedig az eszesnek könnyű.
7. Menj el a bolond férfiú elől; és nem ismerted meg a tudománynak beszédét.
   Péld. 9,7., Péld. 23,9.
8. Az eszesnek bölcsesége az ő útának megértése; a bolondoknak pedig bolondsága csalás.
9. A bolondokat megcsúfolja a bűnért való áldozat; az igazak között pedig jóakarat van.
10. A szív tudja az ő lelke keserűségét; és az ő örömében az idegen nem részes.
11. Az istenteleneknek háza elvész; de az igazaknak sátora megvirágzik.
12. Van olyan út, mely helyesnek látszik az ember előtt, és vége a halálra menő út.
    Péld. 16,25.
13. Nevetés közben is fáj a szív; és végre az öröm fordul szomorúságra.
    Luk. 6,25.
14. Az ő útaiból elégszik meg az elfordult elméjű; önmagából pedig jó férfiú.
    Péld. 1,31., Péld. 1,32.
15. Az együgyű hisz minden dolognak; az eszes pedig a maga járására vigyáz.
16. A bölcs félvén, eltávozik a gonosztól; a bolond pedig dühöngő és elbizakodott.
    Zsolt. 17,4., Zsolt. 119,120.
17. A hirtelen haragú bolondságot cselekszik, és a cselszövő férfi gyűlölséges lesz.
18. Bírják az esztelenek a bolondságot örökség szerint; az eszesek pedig fonják a tudománynak koszorúját.
    Péld. 14,24.
19. Meghajtják magokat a gonoszok a jók előtt, és a hamisak az igaznak kapujánál.
    Zsolt. 18,45., Jób. 20,10.
20. Még az ő felebarátjánál is útálatos a szegény; a gazdagnak pedig sok a barátja.
    Péld. 19,7.
21. A ki megútálja az ő felebarátját, vétkezik; a ki pedig a szegényekkel kegyelmességet cselekszik, + boldog az!
    Jób. 31,16., Jób. 31,20., Mát. 25,34., Mát. 25,40.
22. Nemde tévelyegnek, a kik gonoszt szereznek? kegyelmesség pedig és igazság a jó szerzőknek.
    Luk. 6,38.
23. Minden munkából nyereség lesz; de az ajkaknak beszédéből csak szűkölködés.
24. A bölcseknek ékességök az ő gazdagságuk; a tudatlanok bolondsága pedig csak bolondság.
25. Lelkeket szabadít meg az igaz bizonyság; hazugságokat szól pedig az álnok.
26. Az Úrnak félelmében erős a bizodalom, és az ő fiainak lesz menedéke.
    Péld. 18,10.
27. Az Úrnak félelme az életnek kútfeje, a halál tőrének eltávoztatására.
    Péld. 13,14.
28. A nép sokasága a király dicsősége; a nép elfogyása pedig az uralkodó romlása.
29. A haragra késedelmes bővelkedik értelemmel; a ki pedig elméjében hirtelenkedő, bolondságot szerez az.
30. A szelíd szív a testnek élete; az irígység pedig a csontoknak rothadása.
31. A ki elnyomja a szegényt, gyalázattal illeti annak teremtőjét; az pedig tiszteli, + a ki könyörül a szűkölködőn.
    Péld. 17,5., Mát. 10,40., Mát. 25,40., Zsid. 6,10.
32. Az ő nyavalyájába ejti magát az istentelen; az igaznak pedig halála idején is reménysége van.
    Zsolt. 5,7., Zsolt. 34,20.
33. Az eszesnek elméjében nyugszik a bölcseség; a mi pedig a tudatlanokban van, magát hamar megismerheti.
    Péld. 13,16., Péld. 29,11.
34. Az igazság felmagasztalja a nemzetet; a bűn pedig gyalázatára van a népeknek.
35. A királynak jóakaratja van az eszes szolgához; haragja pedig a megszégyenítőhöz.