73. Fejezet: ZSOLTÁROK KÖNYVE
- Aszáf zsoltára. Bizony jó Izráelhez az Isten, azokhoz, a kik tiszta szívűek.
Zsolt. 18,17.,
Zsolt. 18,27.
- De én?! Már-már meghanyatlottak lábaim; és kis híjja, hogy lépteim el nem iszamodtak.
- Mert irígykedtem a kevélyekre, látván a gonoszok jó szerencséjét.
Jób. 21,7.,
Jób. 21,15.
- Mert halálukig nincsenek kínjaik, és az ő erejök állandó.
- A halandók nyomorúságában nincs részök, és az emberekkel nem ostoroztatnak.
- Ezért nyakuknak ékessége kevélység, ruha gyanánt erőszak borítja őket.
- A kövérség miatt kinn ülnek az ő szemeik, elméjök gondolatjai csaponganak.
- Gúnyolódnak és gonoszságot szólnak; elnyomásról beszélnek fennhéjázással.
Zsolt. 31,19.,
Zsolt. 94,3.,
Zsolt. 94,7.
- Az égre tátogatják szájokat, és nyelvök eljárja a földet.
Jób. 21,14.,
Jób. 21,15.
- Azért fordul az ő népe ide, hogy tele pohár vizet szürcsölnek;
- És mondják: Mint tudhatná ezt az Isten, s van-é a Magasságosban értelem?
- Ímé, ezek gonoszok, és örök biztonságban vagyont gyűjtenek!
- Bizony hiába tartottam én tisztán szívemet, és mostam ártatlanságban kezeimet;
Jób. 9,13.,
Jób. 9,31.,
Malak. 3,14.,
Malak. 3,15.
- Mert nyomorgattatom minden napon, és ostoroztatom minden reggel!
- Ha azt mondom: Ilyen módon szólok: Ímé, a te fiaid nemzedékét árulom el.
- Gondolkodom, hogy ezt megérthessem; de nehéz dolog ez szemeimben.
- Mígnem bemenék az Isten szent helyébe: megértém azoknak sorsát.
Jób. 21,16.,
Jób. 21,20.
- Bizony síkos földön helyezted el őket; pusztaságokra vetetted ki őket.
- Mind elpusztulnak egy szempillantásban! Elvesznek, elenyésznek a rettegéstől.
Jób. 20,7.,
Jób. 20,11.,
Zsolt. 37,2.
- Mint álmot, ha felserkenünk: te Uram, ha felserkensz, úgy veted meg képöket.
- Hogyha keseregne szívem, és háborognának veséim:
- Akkor balgatag és tudatlan volnék én, oktalan állat volnék te irántad.
- De én mindenkor veled vagyok, te fogod az én jobb kezemet.
- Tanácsoddal igazgatsz engem, és azután dicsőségbe fogadsz be engem.
Zsolt. 32,8.
- Kicsodám van az egekben? Náladnál egyébben nem gyönyörködöm e földön!
Zsolt. 16,11.,
Zsolt. 32,10.
- Ha elfogyatkozik is testem és szívem: szívemnek kősziklája és az én örökségem te vagy, oh Isten, mindörökké!
- Mert ímé, a kik eltávoznak tőled, elvesznek; mind kiirtod azokat, a kik elhajolnak tőled.
- De én? Isten közelsége oly igen jó nékem. Az Úr Istenben vetem reménységemet, hogy hirdessem minden te cselekedetedet.
Zsolt. 18,26.,
Zsolt. 18,27.