63. Fejezet: ZSOLTÁROK KÖNYVE

1. Dávid zsoltára, mikor a Júda pusztájában volt.
   2 Sám. 22,5.
2. Isten! én Istenem vagy te, jó reggel kereslek téged; téged szomjúhoz lelkem, téged sóvárog testem a kiaszott, elepedt földön, a melynek nincs vize;
   Zsolt. 42,2., Zsolt. 42,3., Zsolt. 27,4., Zsolt. 27,5.
3. Hogy láthassalak téged a szent helyen, szemlélvén a te hatalmadat és dicsőségedet.
   Zsolt. 42,5.
4. Hiszen a te kegyelmed jobb az életnél: az én ajakim hadd dicsérjenek téged.
   Zsolt. 69,17.
5. Áldanálak ezért életem fogytáig; a te nevedben emelném fel kezeimet.
   Zsolt. 146,2.
6. Mintha zsírral és kövérséggel telnék meg lelkem, mikor víg ajakkal dicsérhet téged az én szájam!
7. Ha reád gondolok ágyamban: őrváltásról őrváltásra rólad elmélkedem;
   Zsolt. 16,7.
8. Mert segítségem voltál, és a te szárnyaidnak árnyékában örvendeztem.
9. Ragaszkodik hozzád az én lelkem; a te jobbod megtámogat engem.
10. Azok pedig, a kik veszedelemre keresik lelkemet, a föld mélységeibe jutnak.
11. Szablya martalékaiul esnek el, és a rókáknak lesznek eledelei.
    1 Sám. 31,1., 1 Sám. 31,2.
12. A király pedig örvendezni fog Istenben; dicséri őt mindaz, a ki ő reá esküszik; mert bedugatik a hazugok szája.
    Zsolt. 18,1., Zsolt. 18,3.