16. Fejezet: ZSOLTÁROK KÖNYVE

1. Dávid miktámja. Tarts meg engem Istenem, mert benned bízom.
2. Ezt mondom az Úrnak: Én Uram vagy te; feletted való jóm nincsen.
3. A szentekben, a kik e földön vannak és a felségesekben, bennök van minden gyönyörűségem.
   Zsolt. 101,6.
4. Megsokasodnak fájdalmaik, a kik más isten után sietnek; nem áldozom meg véres italáldozatjokat és nem veszem nevöket ajkaimra.
5. Az Úr az én osztályos részem és poharam; te támogatod az én sorsomat.
   Siral. 3,24.
6. Az én részem kies helyre esett, nyilván szép örökség jutott nékem.
7. Áldom az Urat, a ki tanácsot adott nékem; még éjjel is oktatnak engem az én veséim.
   Zsolt. 63,7.
8. Az Úrra néztem szüntelen; mert jobb kezem + felől van, meg nem rendülök.
   Zsolt. 28,7., Zsolt. 49,16., Csel. 2,25., Csel. 2,28., Zsolt. 109,31., Zsolt. 110,5.
9. Azért örül az én szívem és örvendez az én lelkem; testem is biztosságban lakozik.
10. Mert nem hagyod lelkemet a Seolban; nem engeded, hogy a te szented rothadást lásson.
    Zsolt. 86,13., Zsolt. 88,6., Zsolt. 88,7., Zsolt. 116,8., Zsolt. 116,9., Csel. 2,31., Ésa. 53,10., Ésa. 53,12.
11. Te tanítasz engem az élet ösvényére, teljes öröm van tenálad; a te jobbodon gyönyörűségek vannak örökké.
    Zsolt. 17,15.