146. Fejezet: ZSOLTÁROK KÖNYVE

1. Dicsérjétek az Urat
2. Dicsérem az Urat, a míg élek; éneklek az én Istenemnek, a míg vagyok.
   Zsolt. 63,5., Zsolt. 104,33.
3. Ne bízzatok a fejedelmekben, emberek fiában, a ki meg nem menthet!
   Jer. 17,5., Jer. 17,7.
4. Kimegyen a lelke; visszatér földébe, és aznapon elvesznek az ő terveik.
   1 Móz. 3,19., Préd. 12,9.
5. Boldog, a kinek segítsége a Jákób Istene, és reménysége van az Úrban, az ő Istenében;
   Zsolt. 84,13., Zsolt. 145,19.
6. A ki teremtette az eget és földet, a tengert és mindent, a mi bennök van. A ki megtartja a hűségét örökké;
   Csel. 14,15.
7. Igazságot szolgáltat az elnyomottaknak, eledelt ád az éhezőknek. Az Úr megszabadítja az elfogottakat.
   Zsolt. 103,6.
8. Az Úr megnyitja a vakok szemeit, az Úr felegyenesíti a meggörnyedteket; szereti az Úr az igazakat.
   Zsolt. 145,14.
9. Megoltalmazza az Úr a jövevényeket; árvát és özvegyet megtart, és a gonoszok útját elfordítja.
   Zsolt. 68,6., Zsolt. 147,6.
10. Uralkodni fog az Úr örökké, a te Istened, oh Sion, nemzedékről nemzedékre! Dicsérjétek az Urat!
    Zsolt. 145,13.