10. Fejezet: JEREMIÁS PRÓFÉTA KÖNVE

1. Halljátok meg a szót, a mit az Úr szól néktek, Izráel háza!
2. Ezt mondja az Úr: A pogányok útját el ne tanuljátok, és az égi jelektől ne féljetek, mert a pogányok félnek azoktól!
   3 Móz. 18,3., 3 Móz. 18,4.
3. Mert a népek bálványai csupa hiábavalóság, hiszen az erdő fájából vágják azt; ács-mester kezei készítik bárddal.
   Ésa. 40,19., Ésa. 40,20., Ésa. 41,24., Hós. 4,12.
4. Ezüsttel és aranynyal megékesíti azt, szegekkel és pőrölyökkel megerősítik, hogy le ne essék.
5. Olyanok, mint az egyenes pálmafa, és nem beszélnek; viszik-hordják őket, mert mozdulni nem tudnak. Ne féljetek tőlök, mert nem tehetnek rosszat; de jót tenni se képesek!
   Zsolt. 115,5.
6. Nincs hozzád hasonló, Uram! Nagy vagy és nagy a te neved a te hatalmadért!
   Zsolt. 86,8., Zsolt. 86,10.
7. Ki ne félne tőled, nemzetek királya? Bizony tiéd a tisztelet, mert a nemzetek minden bölcse közt és azok minden országában sincs hozzád hasonló!
   Jel. 15,4.
8. Mind egyig balgatagok és bolondok; hiábavalóságokra tanít; fa az.
   Hab. 2,18.
9. Társisból hozott lapított ezüst és Ofirból való arany; az ácsnak és az ötvös kezének munkája; öltözetök kék és piros bíbor; mersterek munkája valahány.
   Ezék. 16,18.
10. De az Úr igaz Isten, élő Isten ő, és örökkévaló király; az ő haragja előtt reszket + a föld, és a nemzetek nem szenvedhetik el az ő felindulását.
    Zsolt. 10,16., Hab. 3,5., Hab. 3,12., Zsolt. 18,8.
11. (Mondjátok meg hát nékik: Az istenek, a kik az eget és földet nem alkották, el fognak veszni e földről és az ég alól!)
12. Ő teremtette a földet az ő erejével, ő alkotta a világot az ő bölcseségével, és ő terjesztette ki az egeket az ő értelmével.
    1 Móz. 1,1., 1 Móz. 1,31.
13. Szavára víz-zúgás támad az égben, és felhők emelkednek fel a föld határairól; villámlásokat készít az esőnek, és kihozza a szelet az ő rejtekhelyéből.
    Zsolt. 18,14., Zsolt. 18,16.
14. Minden ember bolonddá lett, tudomány nélkül, minden ötvös megszégyenül az ő öntött képével, mert hazugság az ő öntése, és nincsen azokban lélek.
    Jer. 51,17.
15. Hiábavalók azok, nevetségre való munka, elvesznek az ő megfenyíttetésök idején!
    Ésa. 19,1.
16. Nem ilyen a Jákób része, mint ezek; mert a mindenség alkotója ő, és Izráel az ő örökségének pálczája; Seregek Ura az ő neve!
    5 Móz. 32,31., Zsolt. 16,5., Zsolt. 74,2.
17. Gyűjtsd össze a földről a te árúidat, a ki erősített városban lakozol!
18. Mert ezt mondja az Úr: Ímé, én elvetem ezúttal e föld lakosait, és megsanyargatom őket, hogy megtaláljanak.
19. Jaj nékem az én romlásom miatt, gyógyíthatatlan az én sebem! De azt mondom mégis: Bizony ilyen az én vereségem, és szenvedem azt!
    Jer. 14,18., Jer. 14,19.
20. Sátorom elpusztíttatott, köteleim mind elszakadoztak, fiaim elszakadtak tőlem és oda vannak ők; nincs többé, a ki kifeszítse sátoromat, és felvonja kárpitjaimat!
21. Mert oktalanok voltak a pásztorok, és nem keresték az Urat; ezért nem lettek szerencsésekké, és minden nyájuk szétszóratott.
    Jer. 8,7.
22. A hír hangja ímé megjött, és nagy zúgás kél észak földe felől, hogy pusztává tegyék Júdának városait, és sakálok + tanyájává.
    Jer. 4,6., Jer. 9,11.
23. Tudom Uram, hogy az embernek nincs hatalmában az ő útja, és egyetlen járókelő sem teheti, hogy irányozza a maga lépését!
    Péld. 16,1., Péld. 16,9.
24. Fenyíts meg engem, Uram, de mértékkel, nem haragodban, hogy szét ne morzsolj engem!
    Ésa. 27,8., Zsolt. 6,2.
25. Öntsd ki haragodat ama nemzetekre, a melyek nem ismernek téged, és ama nemzetségekre, a melyek nem hívják segítségül a te nevedet; mert megették Jákóbot, bizony megették őt, és elemésztették őt, és lakóhelyét elpusztították!
    Zsolt. 79,6.