14. Fejezet: ZSOLTÁROK KÖNYVE

1. Az éneklőmesternek; Dávidé. Azt mondja a balgatag az ő szívében: Nincs Isten. Megromlottak, útálatosságot cselekedtek; nincs, a ki jót cselekedjék.
   Zsolt. 10,4., Zsolt. 53,3.
2. Az Úr letekintett a mennyből az emberek fiaira, hogy meglássa, ha van-é értelmes, Istent kereső?
   Zsolt. 33,12.
3. Mindnyájan elhajlottak; egyetemben elromlottak, nincs, a ki jót cselekedjék, nincsen csak egy sem.
   Róm. 3,11., Róm. 3,17.
4. Nem tudják-é ezt mind a gonosztévők, a kik megeszik az én népemet, mintha kenyeret ennének, az Urat pedig segítségül nem hívják?
   Zsolt. 79,7., Hós. 7,7.
5. Majd rettegnek rettegéssel, mert Isten az igaz nemzetséggel van!
6. A szegénynek tanácsát kicsúfoljátok, mert az Úr az ő birodalma.
7. Vajha eljőne Sionból Izráelnek a szabadítás! Mikor az Úr + visszahozza népének foglyait, Jákób örül majd és vigad Izráel.
   Zsolt. 53,7., 1 Krón. 15,13.